2020. szeptember 13., 14:14

Tanulhatunk-e a spanyolnáthából?

A középkorban és a kora újkorban az emberiséget tizedelő pestisjárványok után a legtöbb áldozatot az első világháború vége felé kitört spanyolnáthajárvány szedte. Manapság, amikor a bőrünkön érezzük a koronavírus-járvány hatásait, gyakran idézik fel a száz évvel ezelőtti spanyolnáthajárványt. Tanulhatunk valamit az akkori eseményekből? Vonhatunk egyáltalán párhuzamot?

A spanyolnátha kórokozója egy influenzavírus volt. Akkoriban persze ezt még nem tudták egyértelműen, sokáig meg is kérdőjelezték. A kétezres évek elejére sikerült izolálni a száz évvel korábban a járvány miatt elhunytak tetemeiből a vírust.

Tisztázták, hogy H1N1 szerotípusú influenzavírusról volt szó. A rövidítés a vírusburok két fontos fehérjéjének, a hemagglutininnek és a neuraminidáznak a kezdőbetűiből és ezek variánsát jelölő számokból áll. Ezek a fehérjék alapvetően befolyásolják az influenzavírus fertőzőképességét.

Ha egyazon szervezetet többfajta influenzavírus is megtámadja, ezeknek a fehérjéknek a génjei kombinálódhatnak, új kombinációt – lényegében újfajta vírust – létrehozva. Így fordulhat elő, hogy például a madárinfluenzának nevezett változatból egyszer csak túlnyomórészt emberek között terjedő változat alakul ki. Ezenkívül, mint minden vírusnál, számtalan spontán mutáció is bekövetkezhet, újabb és újabb variánsokat eredményezve.

A spanyolnátha vírusa rendkívül agresszív volt, és végeredményben több tízmillió embert ölt meg.

A korabeli jelentésekből kitűnik, hogy a járvány miatt meghalt katonák száma a harcokban elesettekéhez volt mérhető. Nyelvünkben a spanyolnátha kifejezés honosodott meg, ami azt sejtetné, hogy Spanyolországból eredt a járvány. A mai legjobb tudásunk szerint az Egyesült Államok középső vidékéről, Kansas államból indult ki.

A katonákkal telizsúfolt hadihajók terjeszthették szét gyorsan, nemcsak a harcoló felek között, hanem a civil lakosság körében is. A harcban álló országok híradásaiban azonban nem engedték megjelentetni a járványról szóló híreket, egyedül a semleges Spanyolország híreiből szerezhetett róla tudomást a nagyvilág.

Nálunk ennek alapján keletkezett a járvány elnevezése. Amilyen hirtelen végigsöpört a bolygón, a következő évekre olyan gyorsan beolvadt az egyébként is keringő többi, szezonális influenza közé. A spanyolnáthajárvány azonban jól szemlélteti az influenza veszélyét, amelyről a mai ember talán már elfeledkezett.

Tanulságos megvizsgálni, kik haltak bele a spanyolnáthába. Sok újszülött, illetve négy évnél fiatalabb gyermek vesztette életét. Nagy általánosságban elmondhatjuk (persze vannak kivételek), hogy a nagyon veszélyes fertőzések a legfiatalabbak között különösen nagy arányban okoznak halált.

Az ő immunrendszerük még nincs felkészülve a komoly kihívásokra. 2009-ben, valószínűleg egy-két évtizednyi szünet után ismét felbukkant egy új H1N1 szerotípusú influenzavariáns, s bár a hatása a száz évvel korábbihoz egyáltalán nem volt mérhető, ez is döntően a kisgyermekek és az újszülöttek körében volt végzetes.

A spanyolnáthajárványtól különösen a középkorúak szenvedtek. Az elhunytak csaknem a fele ebbe a korcsoportba tartozott.

Az influenza a vérzéses tüdőgyulladást okozó vírusok egyike, ám manapság elvétve súlyosbodik ennyire a lefolyása. Némelyik variánsa (ilyen a H1N1 is) az alsó légutak sejtjeiben jobban képes szaporodni, mint a felső légutakban. A vírusra hirtelen rátámadó immunrendszer az alsó légutak, a tüdő szövetének roncsolását is okozza. A lefolyást súlyosbíthatja a mai hírekben is gyakran felbukkanó citokinvihar. A citokinek az immunrendszer egyik fő hírvivő molekulái. Súlyos esetben olyan sok citokin szabadul fel hirtelen, hogy a szervezet sokkos állapotba kerül. Ez komoly, életveszélyes állapot. Nagyon sok betegnél ez játszódott le.

Jellemző, hogy a betegség lefolyása gyors volt, és az idősebb embereket is megtizedelte a járvány. Ők jellemzően nem magába a vírusfertőzésbe haltak bele, hanem a következményes felülfertőződésbe, a baktériumeredetű tüdőgyulladásba.

Az ő esetükben a vírus egy olyan lökést adott a legyengült, eleve beteges szervezetnek, amit az már nem tudott kivédeni. Ha a rendelkezésünkre álló adatok alapján párhuzamot vonunk az aktuális koronavírus-járvánnyal, ez utóbbi eshetőség jelentkezik most is, vagyis az idős, legyengült emberek különösen veszélyeztetettek.

Ne feledjük, hogy – bár a híradásokban évekkel ezelőtt korántsem kapott nagy figyelmet – az enyhének gondolt nátha szinte minden évben több százezer ember halálát követeli világszerte. Pedig nem veszélytelen, s a korábbi influenzavírusok sem voltak azok. Ezek is itt vannak körülöttünk most is. Az alapvető közegészségügyi szabályok betartásával mindig is védekeznünk kellett volna.

Ahogy fentebb is említettem, az aktuális járványban is előkerül a citokinvihar és annak súlyos következményei, ám jóval ritkábban, mint a száz évvel ezelőtti pandémia esetében.

Ez jó jel, arra vonatkozóan, hogy erre a vírusra ugyan oda kell figyelni, de nem fogja utánozni a spanyolnátha pusztítását. Az eddigi megfigyelések alapján a kisgyermekek is védettebbnek tűnnek, ami szintén bizakodásra adhat okot. Meg tudunk birkózni ezzel a járvánnyal.

Érdekes párhuzam, hogy a száz évvel ezelőtti intézkedések nagyon hasonlóak voltak a maihoz: a tömeg kerülése, a maszkviselés, a kézmosás, a fokozott higiénia. Ezek voltak akkor is a főbb jelszavak, amelyek ma is aktuálisak.

A spanyolnátha történetéből azt mindenképpen megtanulhatjuk, hogy az alultápláltság, a legyengülés és a zsúfoltság kedvez a náthás betegségek terjedésének. Sajnos, most ebből egészen eleven emlékeztetőt kaphatunk.

Ne lepődjünk meg, az őszi időszakban hatalmas fertőzésszámokat fognak jelenteni! De bizakodhatunk is, hiszen összevetve az ismereteinket, ez a mostani járvány messze nem olyan veszélyes, mint a spanyolnátha volt.

Higgadtan, de felelősségteljesen túl leszünk rajta.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék