SaS-es képviselő: a magyar kitelepítetteket nem ölték meg
A pozsonyi parlamentben szerdán sor került a Gyimesi György és három képviselőtársa (Grendel Gábor, Zita Pleštinská, Peter Polák) által benyújtott javaslat első olvasatban való megtárgyalására, amellyel az erőszakosan kitelepítettek emléknapját szerették volna törvénybe foglalni.
![Gyimesi: A kitelepítettek nem önként keltek útra!](https://ma7media.storage.googleapis.com/sites/default/files/styles/freeform_large_9_2x/s3/2023-03/gyimes-gyorgy_reprofoto-nrsr_gyimes-gyorgy-a-kitelepitettek-nem-onkent-keltek-utra-felkialtojel.png?itok=2boEdvhy)
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a beterjesztők elsősorban szimbolikus értéket szántak a javaslatuknak, amellyel az erőszakos elhurcolások, deportálások, kitelepítések áldozataira kívánnak emlékezni, s egyben legalább morális bocsánatot kérni az állam okozta szenvedéseikért. A javaslat elfogadása esetén semminemű anyagi kárpótlással nem járt volna.
A szerdai pozsonyi vitában szinte kézzelfoghatóan kirajzolódott a kisebbségi közösségekhez tartozó, vagy azokhoz valamilyen módon kapcsolódó képviselők, illetve a többségi nemzeti képviselők világlátása közti különbség. Míg Gyimesi a saját, lakosságcsere során a kitelepítést elviselni kénytelen felmenőivel; Zita Pleštinská saját magyar nemzetiségű, 10 évig a gulágon raboskodó apjával; Peter Polák pedig az auschwitzi rabokat idéző ruhájával is igyekezett a javaslat elfogadása mellett érvelni,
több felszólaló képviselő a javaslatban nem a megemlékezést, hanem a (cseh)szlovák állam alapjait is jelentő korabeli szerződések, elsősorban a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezésének a lehetőségét látta.
Ezen felszólalások közül kiemelkedett Juraj Krúpa (SaS) képviselő, aki ki merte mondani, hogy az erőszakos elhurcolások elszenvedőit nem lehet egy lapon említeni a holokauszt áldozataival, hiszen a kitelepítetteket nem ölték meg. Azt ugyan megengedte, hogy ez utóbbiakat „érhették igazságtalanságok”.
A beterjesztők nevében a vitában részt vevő Gyimesi György rendkívül higgadt módon reagált a vérlázító kijelentésekre, s röviden, de velősen elmagyarázta ellenoldali szlovák kollégáinak a csehországi deportálás és a csehszlovák-magyar lakosságcsere menetét, hangsúlyozva, hogy a szlovákiai magyarság ezek egyikében sem vett részt önkéntesen.
Sőt, felidézte Viliam Široký és Vladimír Clementis korabeli kommunista vezetők szavait, akik a magyar kérdés definitív rendezését tartották az egyedüli helyes megoldásnak Szlovákia nemzetileg homogén, egységes arculatának kialakításában.
Juraj Krúpát pedig rendreutasította, hogy ne próbálja relativizálni a kitelepítettek szenvedéseit. Kijelentette, hogy ha kollégáinak az emléknap tervezett dátuma ilyen problémát jelent, akkor a javaslat második olvasatánál azt hajlandóak bármilyen elfogadható napra megváltoztatni. Mindezek ellenére a parlament elutasította a törvényjavaslatról való további tárgyalást.
Portálunk kérdésére Gyimesi György elmondta, hogy bár a Smer képviselői nem szólaltak fel a vitában, a programpont előtt már világossá tették számára, hogy revíziós szándékot látnak annak beterjesztésében, és ezért nem fognak a javaslat elfogadása mellett szavazni. A parlamentben végül csak 33 képviselő akadt, aki fontosnak tartotta, hogy a kitelepítettek és erőszakosan elhurcoltaknak és deportáltaknak Szlovákiában emléknapja legyen.
Portálunk nevében ehhez csak annyit tehetünk hozzá, nagyszüleink és családjaink meghurcolt tagjainak emlékére, hogy bízzunk benne!