2020. november 17., 14:47

November 17-e: Egy többre hivatott nap krónikája

1989. november 17-én e sorok írója alig múlt 14 hónapos. Bár a családi legendárium úgy tartja, ott voltam a legtöbb dunaszerdahelyi tüntetésen, kulcsok helyett csörgőt rázva, sok emlékem nincs erről az időszakról. Hogy is lehetne?! Azt ugyanakkor látom, hány meg hány problémánk gyökerezik azokban a hónapokban.

Fotó: TASR
Nosztalgiavillamos Pozsony belvárosában.

Ez az írás azonban nem az elszalasztott lehetőségekről szól. Nem a nagy (és kicsi) politikusok hibáiról, jóhiszemű tévedéseiről, vagy szándékos ártani akarásáról. Nem is november 17-e szellemiségéről, arról Kolek Zsolt kollégám néhány éve márt írt egy kiváló cikket, pusztán egyetlen nap krónikája kíván lenne. Letudva a kötelező köröket, hiszen ahogy Kolek Zsolt írja az imént emlegetett cikkében:

(...) gyanítom, Szlovákia polgárai közül csak a kisebb hányad tudna jelentést, tartalmat társítani ehhez az ősz közepi munkaszüneti naphoz.
November 16-a: az elfeledett felvonulás

Sovénebb érzelmű szlovákok gyakran felróják a föderációnak, hogy Szlovákia mindig mostohagyermeknek számított. Ezt mutatja az is, mennyire elfeledkezett a közvélemény november 16-ról. Nem csak a normalizáció utáni első csehszlovákiai tüntetés zajlott Pozsonyban (1988 márciusában, a "gyertyásként" emlegetett), de tulajdonképpen a bársonyos forradalom első komolyabb felvonulása is. November 16-án ugyanis a pozsonyi diákság tömegével vonult az utcára, s bár a karhatalom is megjelent, gumibotozásra készen, a diákok teljesen békésen vonultak végig a belvároson. A séta végét az oktatási minisztérium Dobrovičová (akkor Suvorova) utcai épülete jelentette. A diákság képviselőinek a SZKP főideológusával, Gejza Šlapkával is sikerült beszélnie, majd a végén szépen mindenki hazament. Érdekes adalék, hogy a november 16-ai felvonulás Szlovákiában sincs igazán megbecsülve, alig találni róla részletesebb leírást. 

November 17-e: a prágai origó

Közmegegyezés szerint ezt a napot tartják a bársonyos forradalom kezdetének. A nemzetközi diáknapra meghirdetett megemlékezést eredetileg a kommunista diákszövetség kezdeményezte, számításaikba azonban hiba csúszott. Az ünnepi beszédek után a tömeg egyszerűen elfelejtett hazamenni, elindultak a belváros felé. A prágai nemzeti színház mögött aztán a belügyminisztérium különleges egységei állták útjukat, az összecsapás gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. Brutálisan összeverték a diákokat, sokakat letartóztattak, kis híja volt, hogy nem történt haláleset. Sokáig tartotta magát a legenda, hogy az egyik diákot, Martin Šmídet halálra verték a rendőrök. A hírt a Szabad Európa rádióban is beolvasták és a Reuters hírügynökség is lehozta. Többek között ennek tudható be, hogy a nemzetközi közvélemény olyan hamar a tüntető diákok mellé állt. S ami még fontosabb, a diákok ennek köszönhetően csak még határozottabbak lettek, a szellemet már nem lehetett visszazárni a palackba. Néhány napon belül százezrek vonultak az utcára úgy Szlovákiában, mint Csehországban. "Kitört" a bársonyos forradalom!

Mára tudjuk, az összecsapás után földön maradt fiatalembert Ludvík Zifčáknak hívták, a titkosrendőrség embere volt, ráadásul utólag kiderült, semmi baja nem esett. A prágai egyetemen akkoriban két Martin Šmíd is tanult. Az egyik ott sem volt a felvonuláson, a másik pedig még az összecsapás előtt hazament.

Ha a felvidéki magyarság '89-ben játszott szerepéről szeretne többet megtudni, jó szívvel ajánljuk figyelmébe a bársonyos forradalom 30. évfordulójára készült beszélgetésünket:

Miért pont november 17-e?
A nemzetközi diáknapként számon tartott ünnep gyökere 1939-ig nyúlik vissza. A német hadsereg ezen a napon ürítette ki a prágai, illetve csehországi egyetemeket. Az esemény kiváltó oka egy néhány héttel korábbi demonstráció, amelyen a csehek a német megszállás ellen tiltakoztak. Az október 28-ai (1918-ban ezen a napon kiáltották ki a független Csehszlovákiát) tüntetésen a németek megsebesítettek egy diákot, Ján Opletalt. Opletal november 11-én belehalt sérüléseibe, november 15-én szállították volna haza szülővárosába. A prágai diákság tömegével vonult az utcára, hogy a vasútállomásra kísérje a koporsót. A felvonulásból tömegtüntetés lett, a német megszálló csapatok azonban szétverték azt is, rá két napra pedig megszállták az egyetemeket. 1200 diákot deportáltak, 9 embert, egyetemi tanárokat és diákokat egyaránt, pedig statáriálisan, tárgyalás nélkül kivégeztek. Egyes történések szerint a német vezetés tudatosan dolgozott azon, hogy november 15-én utcai harcok törjenek ki, ezzel szolgáltatva saját magának ürügyet az egyetemek lezáráshoz.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.