2020. július 22., 16:57
Frissítve: 00:59

Matovič: Azt hiszik, teljesen hülye vagyok? Támadtam volna Dankót, ha tudom, nálam még nagyobb a baj?!

A közvéleményt egy ideig intenzíven foglalkoztatta a szlovák politikát felforgató plágiumbotrány, melynek kétség kívül legnagyobb "áldozata" Igor Matovič kormányfő, aki ma délelőtt közölte, miután letudja miniszterelnöki kötelességeit a Szlovákiába látogató szlovén államfő, Borut Pahor mellett, sajtótájékoztatón válaszol az újságírók vonatkozó kérdéseire.

Fotó: TASR

Ugyan a kormánypárti képviselők előre leszögezték, a Pellegriniék által összegrundolt bizalmatlansági indítványt biztosan nem támogatják majd, a kormányfőt saját háza tájáról is számos bírálat érte annak kapcsán, hogy, nem hajlandó a nyilvánosság elé állni, legfeljebb közösségi oldalán keresztül szórja a hamut saját fejére. 

A sajtótájékoztatóról percről percre tudósítunk:

A sajtótájékoztató elején, az ilyenkor szokásos 30 perces késése után, a kormányfő elnézést kért azért, hogy csak most foglalkozik a plágiumváddal. A csúszást azzal magyarázta, hogy Brüsszelben kellett szerepelnie, itthon szeretett volna az újságírók elé állni.

A kormányfő elmarasztalta a Denník N-t azért, mert, állítja Matovič, a plágiumbotrányt kirobbantó cikküket akkor hozták le, amikor a kormányfő éppen a kormánygépen ült, útban Brüsszel felé. Matovič szerint a lap szerkesztői ezt szándékosan időzítették így.

A miniszterelnök szavaiból kiviláglott, nagyon kiakadt a liberális lap újságíróira, a leleplező cikk egyik szerzőjét név szerint is kiemelte, aki szerinte a "második világháború óta nem látott gazdasági válság megoldásának előestéjén" szándékosan megtámadta az ország miniszterelnökét. A kormányfő konkrét hazugsággal is megvádolta a lapot, hiszen az újságírók azt állították, hiába kérték a cikk megjelenése előtt a kormányfő reakcióját, az nem érkezett meg. Matovič ezzel szemben azt állítja, esélye sem volt a lap által szabott határidőig reagálnia az őt ért vádakra.

Utoljára Ficót hallottuk ennyire nekimenni a sajtónak.

A kormányfő egy nyolc évvel ezelőtt a Hospodárske Novinyben megjelent cikkből idézett, amelyben az áll, a kormányfő diplomamunkájának mintegy harmadában idéz azoktól a szerzőktől, akiktől a Denník N szerint "lopott", s egyetlen oldalon kívül semmit nem írt saját kútfőből. Melyik a helytálló információ? - teszi fel a kérdést a kormányfő.

Meg voltam győződve róla, hogy az én munkámmal minden rendben. (...) Nem vagyok bolond, máskülönben nem kritizáltam volna Dankót.

Ha lopni akart volna az említett két szerzőtől, nem ad szinte betűre ugyanolyan címet munkájának, mint az ő dolgozatuk - érvelt kicsit furcsán és igen indulatosan a kormányfő, hozzátéve, nagyon jó viszonyban volt az időközben elhunyt dékánnal, simán kikérhette volna a diplomamunkáját, ha tényleg plagizált volna, senki nem jön rá. De nem tette, mert, mondja, "nem tudtam, hogy nincs vele minden rendben."

Mi a különbség Danko és Matovič között?

Danko a kormányfő szerint konkrétan besétált a könyvtárba és tudatosan ellopott egy korábbi munkát, ezzel szemben ő aktív vállalkozóként diplomázott, érvel a Facebookról már megismert rendszerrel Matovič, aki már-már csibészes büszkeséggel mesélte, mennyire rossz tanuló volt, de nem bánja, hiszen kétezer embernek adott munkát. 

A személyigazolványomban sem volt benne a titulusom, a saját kérésemre. (...) Az én diplomamunkám az általam akkoriban alkalmazott kétezer ember, a doktorátusom a brüsszeli tárgyalás!

A kormányfő kiemelte, arra kérte koalíciós partnereit, a holnapi bizalmatlansági indítvány kapcsán szavazzanak belátásuk szerint, minden retorziótól mentesen.

Ha visszahívják őt, Matovič emelt fővel távozik a politikából, titulus nélkül!

Miért nem távozik magától, ahogy azt ő maga javasolta Kollárnak, kérdezi a kormányfőt a TA3 újságírója.

A nyilvánosság és a sajtó döntse el, tudatos bűncselekmény (itt a kormányfő macskakörmözik egyet) vagy jóindulatú tévedés-e a kormányfő másolt diplomamunkája, érkezik a válasz. Matovič szerint nyilván az utóbbi, "a lelkiismeretem tiszta". Válasza végül, ügyes politikai trükkel, a Brüsszelben elért eredmények méltatásával zárul.

A Denník N újságírója jön, akiről, állítja a kormányfő meghallgatva a kérdését, kiderül, már a kérdésfelvetésében is hazudik.

Matovič kifejezetten ideges, egészen feszült a hangulat, egymás szavába vágnak az újságírók és a kormányfő. Egészen elképesztő jelenetek zajlanak, egy ismeretlen férfihang is megpróbálja belefojtani a szót kormányfőbe, aki megjegyzi a Denník N újságírójának, tudja, hogy nem a Progresívne Slovensko politikusa, de azért hagyja végigmondani, amit akar.

Az újságírónő mindenképp azt szeretné kimondatni a kormányfővel, hogy az járuljon hozzá a diplomamunka oldalainak lefotózásához, mert a lap szeretné összehasonlítani a munkákat.

Ilyenkor becsüli az ember igazán a jelbeszédet művelő szakemberek munkáját!

A kormányfő nem akar rábólintani, hogy kiadja a munkát, ez nyilván érthető is, de a Denník N újságírónője köti az ebet a karóhoz. Ötödször teszi fel ugyanazt a kérdést.

Szervezzen le holnapra egy hazugságvizsgálatot, én fizetem!

- fakad ki Matovič, mikor megint hazugsággal vádolja őt meg a Denník N újságírónője, aki újra megkérdezi, engedi-e, hogy lefotózzák a diplomamunkáját. A kormányfő persze megint nem válaszol. Csodálatos kis sajtótájékoztató ez, az ismeretlen újságíró közben újra belevág a miniszterelnök szavába.

A véleménye engem tulajdonképpen nem érdekel!

Ilyen kemény szavakat is régen hallottunk egy kormányfőtől. Matovič egyébként az egész védelmét egyetlen állításra alapozza, nem tudta, hogy hibát követ el, nem tudta, hogy nincs minden rendben a munkájával, nem tudta, hogy hibásan hivatkozik másokra. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: mit tudott akkor tulajdonképpen?!

Az újságírók viselkedése mintha Matovič malmára hajtaná a vizet, elképesztő arroganciával vágnak a miniszterelnök szavába, aki itt-ott elszakadt cérnával, de azért tűri mindezt. 

Újabb újságírói kérdés, nem fogják elhinni:

Miniszterelnök úr, hozzájárul ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzák a munkáját?

A kormányfő azzal vág vissza, az újságírók ítéletet hoznak, bíróságot játszanak, holott nem ez lenne a dolguk. Ebben a pillanatban teljesen felborult a sajtótájékoztató rendje, az újságírók már egymás szavába vágva kérdezik a miniszterelnököt, aki azzal védekezik, az ő lelkiismerete tiszta.

Matovič itt kicsit túltolta, gatyájukba csináló koalíciós képviselőkről beszél, akik holnap szabadon szavazhatnak a sorsáról, nem kell színjátékot játszaniuk, mint Kollár kapcsán. Megint a régi kérdés, immár egy harmadik újságírótól, kiadja-e a szakdolgozatát a kormányfő? "Nem játszom magukkal ezt a játékot", reagál Matovič.

"Nem loptam, mert nem tudtam, hogy loptam." Ha nagyon leegyszerűsítjük a miniszterelnök érvelését, tulajdonképpen ezt a tételmondatot kapjuk. Matovičnak nagy szerencséje, hogy túlságosan agresszíven támadják őt az újságírók, így még akár szimpatikus is lehet a közvélemény számára.

A negyedik újságíró is megkérdezi, nyilvánosságra hozza-e. A kormányfő azt mondja, nyugodtan hozzák nyilvánosságra az újságírók, úgy is náluk van, bár kétséges, milyen módszerekkel szerezték meg.

A sajtótájékoztató ezen pontján a miniszterelnök elképesztő kijelentést tesz:

Bűn az, amit tudatosan követ el az ember."

Nos, a Bibliában tényleg így áll, de az ókori Róma óta tudjuk, "a törvény nem ismerete nem mentesít a büntetés alól". Biztosak lehetünk benne, napokig fogják elemezni a miniszterelnök ezen mondatát, aki tizenhetedjére is megkapja a kérdést, engedi-e, hogy nyilvánosságra hozzák a munkáját. A kormányfő erre azt mondja, válaszolt már a kérdésre, úgy is azt írják majd meg, hogy "Matovič nem hajlandó!".

Erős kijelentések egymásutánja:

Ha még egyszer a szavamba vágnak, én itt hagyom magukat! 
Három hete onanizálnak ezen a témán!

Történelmi pillanat, nehezen hisszük, hogy ez a kifejezés valaha elhangzott volna egy szlovákiai sajtótájékoztatón. Köszönjük, miniszterelnök úr! Matovič közben kezd kifogyni az érvekből, mással nem lehet magyarázni, hogy Michal Truban drogügyeit hozza elő, azzal vádolva (egyébként jogosan) a Denník N-t, hogy azt bezzeg elhallgatták, elbagatellizálták.

Miért kellene nyilvánosságra hoznom (annak a hölgynek a nevét, akivel megíratta a munkáját - a szerk. megj.). Kinek van szüksége egy lincselésre?!

Ha holnap este megbukik a bizalmatlansági indítványon, már aznap este "szabad emberként" távozik a parlamentből - mondja Matovič, aki időközben visszanyerte az önuralmát, bár, amikor arra kérik, hasonlítsa össze az ő és Kollár helyzetét, (akitől a miniszterelnök azt kérte, fontolja meg a lemondást, hosszas fejtegetésbe kezd Danko (!) botrányáról). Kollár neve el sem hangzik a válaszában, meglepő módon az újságírók ezt nem is teszik szóvá.

Kössenek hazugság-vizsgálóra, kérdezzék meg, fizettem-e azért, hogy megírják a munkám. Kérdezzék meg, 22 éven keresztül tudtam-e, hogy gond van a munkámmal.

Hetvenhetedszer is befut a kérdés, engedi-e, hogy nyilvánosságra hozzák a munkáját. Hetvenhetedszer is ugyanaz a válasz, ő már megválaszolta a kérdést, ha valami változik ezzel kapcsolatban, időben tudatja. A gond csak az, valószínűleg már maga Matovič sem tudja, mi volt a válasza... 

Hihetetlen! Matovič most tulajdonképpen azt mondja, csak azért nem adja ki a szakdolgozatát az újságíróknak, mert azok rossz stílusban kérték.

Tolvaj vagyok és plagizáltam, írják le nyugodtan akárhol, akármikor. De másfél órája mondom maguknak, nem tudtam róla, hogy gond van a munkámmal. (...) Azt hittem, minden úgy van idézve, ahogy annak idézve lennie kell.

Ha így folytatjuk, még a végén megesik az a skandalum Szlovákiában, hogy hazugságvizsgálóra kötik az ország miniszterelnökét. Matovič újra és újra ezt emlegeti, lehetőleg Ausztriában, mondja. A sajtótájékoztató ezen pontján egy farkába harapó kígyóhoz válik hasonlatossá a beszélgetés. Az újságírók ugyanazt kérdezik, a kormányfő ugyanazt válaszolja. Most a címválasztás van terítéken.

A jelbeszédet használó szakember kitartása és munkabírása egészen elképesztő, másfél órája tart a sajtótájékoztató.

A kormányfő végre a papírjait rendezgeti, közeleg a sajtótájékoztató vége?

Áááh, dehogy. Itt a csúcs:

Tudják, hányszor sértettem már meg a törvényt?!

Az újságírók nevetve kérdeznek vissza, "Miniszterelnök úr, ön megsértette a törvényt, hányszor?" "Talán annyiszor, mint önök"  Egészen elképesztő párbeszéd.

Véget ért a sajtótájékoztató, minden bizonnyal az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbbja a maga műfajában.

Köszönjük kitartó figyelmüket!

(A sajtótájékoztatóról percről percre tudósítottunk)

Megosztás
Címkék