Kormányt váltanának a felvidéki magyarok - interjú Rákóczi Krisztiánnal
Minek alapján választanak pártot a felvidéki magyarok? Hogyan ítélik meg a Fico-kabinet munkáját, és melyik szlovák párttal tartják a leginkább elképzelhetőnek az együttműködést a magyar választók? Melyik szlovák párt a legelutasítottabb a körükben? A Pro Hungarica Communitate Polgári Társulás megbízásából a közelmúltban készült nagymintás közvélemény-kutatás részleteiről kérdeztük Rákóczi Krisztián politológust.
A magyar érdekképviselet régóta azzal küzd a Felvidéken, hogy van egy stabil szavazótábora, de az nem elég ahhoz, hogy átlépje a parlamenti küszöböt. Lehet tudni, minek alapján választanak pártot a felvidéki magyarok?
Ahogy minden társadalom, úgy a felvidéki magyarok is felállítanak egy skálát, amelyen a számukra fontos témák kapnak helyet. Ennek egyik végpontján az etnikai kötődés, az identitással összefüggő kérdések vannak, a másik oldalán pedig a haszonelvűség kerül elő. Erre a skálára kivetítve a felvidéki magyar választók mintegy harmada tekinthető etnikai szavazónak, számukra a politikai önkifejezés alapja, hogy magyarként magyar pártot választanak.
A skála másik végén azokat a magyar választókat találjuk, akik elsődlegesen nem az etnikai kötődésük alapján, sokkal inkább a haszonelvűséget követve választanak pártot. A körükből kerül ki az a választásról választásra növekvő számú szavazó, aki szlovák pártra voksol.
Szlovákiában jelenleg mintegy 350 ezer magyar választóról beszélhetünk, ahogy utalt rá, a harmaduk tekinthető etnikai szavazónak. A parlamentbe jutáshoz hiányzó választókat a fennmaradó közel negyedmilliós tömegből hogyan tudja megszólítani a magyar párt?
Az elkötelezett etnikai választókat nem kell meggyőznie a Magyar Szövetségnek, a többiek tekintetében természetesen jóval vegyesebb a kép. Azok a magyar választók, akik szlovák pártokra szavaznak, jellemzően a világnézeti meggyőződésük mentén a kormányra jutás reményében adják voksukat a választottjukra. Nagyobb részt a népszerűségi listákat vezető két párt valamelyikére, jelen esetben a PS-re vagy a Smerre.
A fennmaradó választók azok, akik az utóbbi választásokon távol maradtak az urnáktól. Körükben azonban a kutatások szerint nagy számban vannak olyanok, akik önmagukat etnikai választóként határozzák meg.
Ha jól értem, ebből a körből kerülhetnek ki leginkább a magyar párt hiányzó szavazói. Vizsgálták, hogy őket milyen üzenetekkel lehet visszacsábítani az etnikai párthoz?
A passzív, de etnikailag elkötelezett választók a magyar párt törzsbázisához hasonlóan mintegy 80-100 ezres csoportot alkotnak. Valóban ők azok, akikre érdemes, és egyáltalán lehetséges is támaszkodni ahhoz, hogy a Magyar Szövetség a következő parlamenti választáson megugorja az 5 százalékos küszöböt.
Ebből adódóan a Magyar Szövetségnek is sokkal szélesebb szegmensben kell gondolkodnia annál, hogy azt mondja, mi vagyunk a magyar párt, szavazzatok ránk. Ebben a körben ez az üzenet önmagában már nem elégséges.
A parlamenti küszöbben ugyan az elmúlt választásokon megbotlott a magyar párt, de a települési és a megyei önkormányzatokban rendre erős pozíciókat szerzett meg. Ez azzal magyarázható, hogy az országos politikából kiábrándult etnikai szavazók helyi szinten felsorakoztak a magyar jelöltek mögé?
Igen, a politikában nagyon fontos a személyhez kötöttség. A polgármestereket, helyi képviselőket és egy adott járáson belül a megyei képviselőket az emberek zömmel ismerik. Ebből a helyzetből országos szinten is lehetne előnyöket kovácsolni.
A kutatásuk egyik legfontosabb felismerése, hogy a Magyar Szövetség a magyar választók jelentős részét nem éri el. Min kellene változtatnia a pártnak ahhoz, hogy hatékonyabban juttassa el az üzeneteit a választókhoz?
A párt és az egyes választói csoportok között kialakult távolság leginkább a megváltozott felhasználói szokásokkal magyarázható. Nagy kihívás a politika számára, hogy lépést tartson ezekkel a változásokkal. Arra, hogy a párt üzenetei célba érjenek, kellő számú szakemberre és infrastrukturális háttérre van szükség. A választók által követett csatornákon, legyen szó a hagyományos médiáról vagy a szociális hálóról, túlságosan nagy a zaj, ezért csak nagyon masszív jelenléttel és erőteljes üzenetekkel tudja átlépni az ingerküszöböt a párt.
Vagyis a szakpolitikák megerősítésével tudna leginkább új választókat megszólítani a Magyar Szövetség?
Igen, és azon belül mindent visz az egészségügy, az oktatás, illetve a szociális és gazdasági kérdések, mint amilyen volt a rekordmagas infláció. Ezekre a kérdésekre a parlamenten kívülről is tudni kell válaszokat adnia a Magyar Szövetségnek.
Vizsgálták a magyar választók elégedettségét is, amely a kormány munkájáról állít ki bizonyítványt. Mi olvasható ki az adatokból?
A felmérésben rákérdeztünk az ország általános helyzetével való elégedettségre is. Sokatmondó, hogy nyolcvan százaléknyian voltak azok, akik szerint rossz irányba tartanak az ország dolgai. Ezek után nem meglepő, hogy közel nyolcvan százalék mondta azt, rossz a kormány teljesítménye, és csak 16 százalék volt elégedett a Fico-kabinet munkájával.
Mennyire nyitottak a Magyar Szövetség választói a szlovák pártok irányába? Mit mutatnak a válaszok?
A magyar választók nagy többsége általánosságban egyetért azzal, hogy a kitűzött célok elérése érdekében együtt kell működni szlovák pártokkal. Ugyanakkor a válaszadók jelentős része nem tudott megnevezni olyan pártot, amelyet el tudna képzelni a Magyar Szövetség partnereként.
Vagyis lenne igény az együttműködésre, csak nem látszik, hogy kivel. Ez nem abból következik, hogy az elkötelezett magyar választók számára a szlovák pártok nem kínálnak elfogadható alternatívát?
Biztos, hogy így van. Jellemzően azok a választók tudtak megnevezni konkrét pártot, amelyet együttműködő partnerként szeretnének látni a Magyar Szövetség mellett, akikről kiderült, hogy nekik maguknak is másodlagos, de sok esetben elsődleges preferenciája az adott szlovák párt.
Miközben a magyar választók körében jelentős a kormány elutasítottsága, a PS és a Smer támogatottsága közel azonos, 8-9 százalékos a magyarok között. Ez mivel magyarázható?
Az elkötelezett magyar választók nagy többsége minden irányba elutasító, nincs másodlagos preferenciája, kilencven százalékuk kizárólag a Magyar Szövetségre kész adni a voksát.
A Magyar Szövetség nemrég kizárta az együttműködést a Smerrel és a Republikával, és a korábbiaknál nyitottabbnak mutatkozik az ellenzéki pártokkal való koordinációra. Az adatok tükrében kijelenthető, hogy a magyar választók többségének várakozásai egybevágnak a párt lépéseivel?
Ha a kutatás eredményeit vizsgáljuk, akkor igen. Külön nem kérdeztük, de sejthető, hogy a Smerrel szembeni jóval nagyobb ellenérzések az utóbbi hónapok magyarellenes élű intézkedéseivel, így például a lex Benešsel magyarázhatók.
Korábban említette, hogy a magyar választók egy része az esélyesség, a kormányzóképesség miatt dönt a szlovák pártok mellett. A Magyar Szövetség eközben a parlamentbe jutásért küzd, sok választót elbizonytalanítva, nem veszik-e el a voksa, ha a magyar pártra szavaz. Hogyan lehet ezen a képen változtatni?
Egyedül hatékony munkával és a láthatóság folyamatos növelésével.
Egy kisebbségi társadalom, amilyen a felvidéki magyarság, ilyen szempontból mindig hátrányból indul, hiszen csak egy kis részét képezi a teljes választókorú népességnek.
A kutatásukban kitértek arra is, milyen problémák megoldását várják a magyar választók a megyei képviselettől. A tanulságok fontosak lehetnek az őszi önkormányzati választások előtt. Mennyire vágnak egybe a kapott eredmények az országos problémákkal?
A megyei problématérképen is az alapvető közszolgáltatások, az egészségügy, az oktatás és a közlekedés, az utak állapota jelenik meg. Feltűnő, ahogy haladunk nyugatról keletre, egyre elégedetlenebbek az emberek.
Elképesztően sok időt töltenek az emberek ingázással, ezért kiemelten fontos számukra az utak állapota. A háziorvosi ellátással nagyon elégedettek az emberek, de a szakorvosi, a sürgősségi, a kórházi ellátással szemben már komolyabb elégedetlenség mutatkozik. Ha ezekre a témákra építik fel a helyi jelöltek a kampányukat, akkor biztosan nyitott kapukat fognak döngetni a magyar választóknál.
Az interjú a Ma7 közéleti magazinműsora, a Nézőpont 2026. június 9-i adásának szerkesztett változata.
Megjelent a Magyar7 2026/25. számában.
