Bindics Zsolt a hegyétei logisztikai parkról: Az ingatlanadót szeretné az önkormányzat, de a kamionforgalom már nem kell senkinek
Portálunk a hazai sajtóban elsőként foglalkozott a Dunaszerdahely és Hegyéte közé tervezett, behemót logisztikai központ ügyével. A napvilágra került terveket heves civil ellenállás fogadta, ezrével érkeztek be a tiltakozó aláírások, hiszen sokaknak szó szerint a kertszomszédja lesz az első körben közel 150 ezer négyzetméteresre tervezett beruházás. Bindics Zsolttal, a petíciós bizottság megbízottjával beszélgettünk.
Néhány nappal ezelőtt, szeptember 10-én ért véget az aláírásgyűjtés első fázisa, eddig volt lehetősége a polgároknak véleményezni a beruházást. A hozzánk eljutott információk alapján sokan csak az utolsó pillanatban értesültek arról, mi készül Balázsfa-Hegyéte, Nagyudvarnok és Dunaszerdahely között. Ön emlékszik, mikor hallott először a beruházásról?
Valamikor a nyáron egy szlovák szakportálon jelent meg, Hegyéte mellé mekkora logisztikai centrumot szánnak. Akkora számok voltak a cikkben, úgy voltunk vele, ez teljesen életszerűtlen, ide a lakóházak tőszomszédságába, egy harmadosztályú út mellé nem húzhatnak fel egy ekkora épületet. Aztán egyre-másra érkeztek a hírek barátoktól, ismerősöktől, majd beszéltem a nagyudvarnoki polgármesterrel is, aki közölte, őket is most értesítették, elindult az építésügyi folyamat.
Augusztus legvégére látszott tisztán, mit terveznek, felkerült az internetre az első szakvélemény.
Tulajdonképpen pár napunk volt arra, hogy felfogjuk ezt az egészet. Nagyudvarnokban élek, ötven méterre áll a házam attól a parcellától, ahová ezt a gigantikus csarnokot szánják. Gondoljon bele, a tervek szerint kétszer akkora lesz, mint az R1-es autópálya mellé szánt Amazon-csarnok! És ez csak az első fázis.
A szóban forgó parcellákról nem lehetett tudni, hogy egyszer majd ipari célra értékesítik őket? Néhány nappal ezelőtt beszéltünk Hegyéte-Balázsfa polgármesterével, Bokros Ferenccel is. Ő azt állítja, 2007 óta szerepel a falu területrendezési tervében ipari zónaként a szóban forgó terület.
A szomszédban, Nagyudvarnok lakóparkjában már 2004-től laknak, 2007-ben a hegyétei önkormányzatnak ezt figyelembe kellet volna vennie. Az interneten a mai napig nem elérhetőek Hegyéte területrendezési tervei. Persze, ha valaki bemegy a községi hivatalba és kikéri a dokumentumokat, elvileg megkapja, bár azok, akikkel beszéltem, mind azt mondták, csak részleteket mutattak nekik. Első körben az sem volt világos, tulajdonképpen mekkora területet akarnak beépíteni.
Éppen az ön korábbi cikkéből tudtam meg, nem egyetlen csarnokot terveznek ide, hanem többet, a ma7.sk-n megjelent felvételből derült ki, mi is készül igazából.
Ezt követően kértük ki végül a teljes dokumentációt, mire láttuk, hogy a falu ipari zónája összesen 82,5 hektár, ráadásul beltelekké van nyilvánítva.
Számít ez?
Mondjuk úgy, különös. Megkerestem több olyan szakembert, aki területrendezési tervek elkészítésével foglalkozik. Kivétel nélkül azt mondták, ők még olyat nem láttak, hogy egy ekkora területet, több, mint 80 hektárt, bármelyik kistelepülésnek sikerült volna beltelekké nyilváníttatnia. Bennem is felmerült a kérdés, mi lehet ennek a jelentősége. A törvény pontosan meghatározza, hogy a mezőgazdasági földalapból milyen feltételek mellett lehet „kivenni” földeket, de azt sajnos mi nem tudjuk visszakövetni, történt-e például földbonitás-változás a beltelekké nyilvánításkor, vagy, hogy minden törvényi feltétel teljesült-e. Lényeg, hogy beltelek beépítésekor az államkasszába 30%-kal kevesebbet kell befizetni, mint egy ugyanolyan, de kültelekként nyilvántartott telek esetén. Annak eldöntése, hogy minden törvényes úton történt-e természetesen nem a mi feladatunk. Mindenestere mostanra kiderült, a teljes hegyétei iparterület nagysága 82,5 hektár, melyből 60% beépíthető, az nagyjából 50 hektárnyi épületet jelent a jövőre nézve. Ne felejtsük el, mi most egy 14 hektáros beruházás ellen tiltakozunk.
Egy olyan beruházás ellen, amely állításuk szerint a Nagyudvarnok és Balázsfa-Hegyéte között húzódó harmadosztályú útra koncentrálná a logisztikai centrum a forgalmát. Miért olyan biztosak ebben? Az ellentétes oldalon található, 63-as főútra is vezethetik a kamionokat.
Örülök a felvetésének, legalább tisztázni tudjuk, a napvilágra került tervekből kiderül, szó sincs róla, hogy az első osztályú útra vinnék a forgalmat. Jön az egész a harmadosztályú Kürti útra. Két bejárata lenne ugyanis a központnak, néhány száz méterre egymástól, de egyazon oldalon, a családi házaktól 25-30 méterre.
A forgalomra vonatkozó hatástanulmányban pontosan le van írva minden, a hivatalos beadványban nincs bejárat a másik oldalról. Ezzel csak a közvéleményt manipulálják.
Később még kialakíthatják.
Persze, a távlati tervekben lehet ilyesmi, pláne, ha elkészül az R7-es. Bokros úr azt mondja, nem hülye, nem fogja beengedni a faluba a kamionokat, a nagyudvarnoki polgármester is ugyanezt mondja, és persze Dunaszerdahely sem engedi be a lakótelepre a kamionokat a harmadosztályú útról. Most úgy néz ki, hogy az ipari parkot és az ingatlanadót szeretné a hegyétei önkormányzat, de az ebből származó kamionforgalom már nem kell senkinek. Így viszont a dolog szerintem kivitelezhetetlen!
Akkor mi marad?
Nah, ez az. Ráadásul a 63-as és a logisztikai központ között vasúti sínek vannak, azzal mi lesz? A közlekedési törvényben le van fektetve, hány száz méterenként lehet új átjáró. Balázsfánál van egy, Dunaszerdahelyen a Tesconál szintén, a beruházó épít egy felüljárót? Nem hiszem. A harmadosztályú út viszont nem arra van kitalálva, hogy 20-25 tonnás kamionok százai közlekedjenek rajta, az szét fog csúszni. Szó szerint. Kérdés, hogy a közútkezelő mit szól majd ehhez.
Ha ennyi a probléma, adja magát a kérdés, miért pont ide szánják ezt az óriási beruházást? A beszélgetés előtt megnéztem, a bárki számára szabadon hozzáférhető kataszteri térkép szerint az ipari terület egy része, amely pont szomszédos a tervezett beruházással, Bokros polgármester úr tulajdonában van.
Igen, tudok róla.
És?
Ehhez nem szeretnék hozzáfűzni semmit. Felesleges lenne. A mi célunk egyértelmű. Nem akarjuk beengedni az elefántot a porcelánboltba, annak a szavannán a helye!! Tehát nem Bokros úrral vagy a beruházással van gond, hanem azzal, hogy a tájidegen és méreteiben elképesztő csarnok elhelyezését a házainktól pár méterre tervezik.
Rendben, maradjunk ennyiben! Mi a tiltakozó civilek következő lépése?
Tizedikéig volt időnk a véleményezés mellé benyújtanunk az aláírásokat. A polgári kezdeményezéshez szükséges ötven aláírás gond nélkül összejött, azt beadtuk a járási környezetvédelmi hivatalhoz. Ezzel párhuzamosan az illetékes minisztériummal is felvettük a kapcsolatot, ha a járási hivatal nem rendelne el kötelező környezeti hatásvizsgálatot, akkor fellebbezni fogunk.
Az interneten már hozzáférhető egy hatásvizsgálat. Az nem az?
Nem. Az ilyen nagy beruházásoknál kétlépcsős a folyamat. Első körben a beruházó beadványának egy egyszerűsített vizsgálata zajlik, ezt a projektet látta bizonyára ön is. A második lépcsőfok a kötelező környezetvédelmi hatásvizsgálat lenne, melyet a járási hivatal rendelhet el. Azt szeretnénk elérni, hogy az illetékes hatóság ezt írja elő, mert akkor elindul egy komoly környezeti hatásvizsgálat arra vonatkozóan, hogy ennek a beruházásnak milyen negatív hatása lesz az itt élő lakosokra, élőlényekre és a természetre. Ebbe a folyamatba már kötelezően be kell vonni több érintett hatóságot és a lakosságot is. Szerintünk egy objektív, mélyreható vizsgálatnak ennél a beruházásnál nem lehet pozitív eredménye.
Úgy tudom az is szóba került, hogy népszavazást írnának ki a logisztikai parkról?
Hozzávetőlegesen négyezer ember írta alá az országos petíciót. Ennyi aláírást szedtünk össze főleg a környékről: Nagyudvarnokról, Dunaszerdahelyről, Kürtről, Albárról. Csak Hegyétén és Balázsfán több mint négyszáz aláírást gyűjtöttünk. Ezzel megvan egy esetleges népszavazáshoz szükséges választói tömeg. Ugyanakkor remélem, a helyi képviselők megértik a lakosok akaratát és teljesítik azt referendum nélkül is.
Mi lesz, ha az erőfeszítések ellenére mégis elindul az építkezés?
Reméljük, erre már nem kerül sor, de, ha kell, odaállunk a markológépek elé is! Párbeszédre törekszünk, üljünk le, találjunk közösen megoldást. Egész egyszerűen nem indokolja semmi, hogy ezt a centrumot ide tegyék, közvetlenül a házak mellé. Értem, hogy a falunak ebből komoly bevétele származik, de tegyük már a mérleg másik serpenyőjébe az óriási forgalomból és zajból adódó közegészségügyi és gazdasági károkat. Pénzért nem lehet az itt élők nyugalmát és egészséget beáldozni.
Mit szól mindehhez az amerikai beruházó? Velük beszéltek már?
Nézze, alig másfél hetünk volt, hogy összeszedjük az aláírásokat. Ez volt az elsődleges célunk, erre koncentráltunk. Most, hogy ez megvan, jöhetnek a következő lépések. Két irányba indulunk tovább, az egyik éppen a beruházóhoz vezet, a másik pedig az önkormányzati képviselőkhöz. Ha én mint Bindics Zsolt, nagyudvarnoki lakos megjelenek a beruházónál, szerintem a küszöböt nem léphetem át, de a több mint négyezer aláírással már érdemben foglalkozniuk kell.
Hosszútávon a beruházó is jobban jár egy olyan területtel, ahol nincsenek a közelben családi házak és ahol tisztességes úthálózat is a rendelkezésükre áll.
A képviselőket pedig azért keressük meg, hogy meggyőzzük őket, a választópolgáraik nem akarják a logisztikai centrumot Hegyétén.
Mi a helyzet a polgármester úrral? Beszéltek már Bokros Ferenccel?
Nem, még nem kerestük egymást, de bizonyára tudja, hogy aláírásokat gyűjtünk. Nyilatkozott is rólam ezt-azt. Például, hogy önös érdekek vezérelnek. Ezen jót nevettem! Hát persze, hogy önös érdek vezérel, a családom, a szomszédaim és önmagam védelme. Néhány évvel ezelőtt az R7-es véleményezésekor Bokros úr azzal érvelt bizonyos nyomvonalak ellen - ennek ott a nyoma a községi honlapon -, hogy az túlságosan megnövelné a Hegyétén, illetve Balázsfán átmenő forgalmat, veszélyeztetve a lakosság egészségét és javait. Hát nem ugyanerről beszélünk mi is?!
Az interjú megjelent a Magyar7 hetilap 2020/38-as számában.
