cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2023. február 18., 13:03

A magyar akarat és erő október 29-e fényében

Alábbi beszámolónk egy problémakör három különböző helyzetben való megvilágítását mutatja be, miközben a konkrét események mellett szinte kézzelfogható példáját láthatjuk annak a sokat ismételgetett megállapításnak is, hogy parlamenti képviselet megléte/hiánya esetén egy közösség érdekképviselete valós lehetőségeket kap, vagy csak pusztába kiáltott szó marad. Sőt, azt is észrevehetjük, hogy a parlamenti jelenlétnek a lehetősége is alapvetően új helyzetet teremt.

Forró Horony
Forró Krisztián és Horony Ákos a közlekedési palota bevétel előtt
Fotó: Somogyi Szilárd

Harmadik évébe lépett annak a – nyugodtan mondhatjuk – harcnak az ideje, amely a kétnyelvű táblák elfogadtatása és megvalósítása érdekében zajlik. 2021-ben Gyimesi György beterjeszti az ún. „táblatörvény” néven híressé vált parlamenti javaslatát, amely magán viseli Horony Ákos szakértő munkáját. 

A törvény 2022 első napjától válik hatályossá, de a táblák kihelyezését hivatali ellenállás akadályozza. 2023 januárjában Eduard Heger kormányfő fogadja az egyesült Szövetség párt elnökét, Forró Krisztiánt, és egyebek mellett ígéretet tesz a kérdés miniszteri szintű kezelésére, s közvetítőként lép fel egy találkozó érdekében Andrej Doležal közlekedési miniszter és a pártelnök között.

2023. február 9-én a miniszter fogadja Forró Krisztiánt és a kíséretében lévő Horony Ákost. (Ezt a találkozót jelezte előre, akkor még konkrétumok nélkül Forró Krisztián a legutóbbi, 6. lapszámunkban.)

Az ország legnagyobb táblafelülete 

Nagy felhajtás, mondhatnánk. S ez nem véletlen, hiszen az ország legnagyobb nyilvános táblafelületéről van szó. Óriásplakátot, billboardot sok pénzért lehet rövid időre bérelni. De mit jelent akár több száz óriásplakát néhány hetes hatása ahhoz a jelenléthez képest, amely több ezernyi, sőt tízezernyi közúti tábla évekig, évtizedekig tartós kint léte jelent. S most képzeljék el, ha a dél-szlovákiai, magyarlakta vidékek táblái a folyamatos cserék eredményeképpen magyar szöveget is mutatnának! Akár még úgy is tűnhetne, hogy ez valamiféle egyenrangúsítás. Ez persze sok hivatali szürke eminenciásnak nem lehet a kedvére, hiszen minden elképzelhető módon akadályoztatják, hátráltatják a kivitelezést. Erről lapunkban, illetve a ma7.sk portálon is több írásban beszámoltunk, a lényeg, hogy napjainkban a közlekedési minisztérium olyan technikai előírásokat tart irányadónak, amelyek jelentősen szűkítik a magyarul is kihelyezhető táblák körét, illetve változtatnak a kihelyezés mikéntjén. Mindezt annak ellenére, hogy a törvény éppen bővíti a lehetőségeket, s például a normák által megkövetelt betűtípus-különbözőségről a törvény még csak említést sem tesz. 

Doležal egyetért, de…

Ebben a mesterségesen keltett zűrzavarban kellene utat vágnia most már Forró Krisztián kérésére a közlekedési miniszternek. De mi hangzott el kettőjük találkozóján? Adjuk át a szót a Szövetség párt elnökének és Horony Ákos szakértőnek: „A találkozón felsoroltuk a táblákra magyarul is kiírható szövegekkel és a technikai normákkal, köztük a betűtípussal kapcsolatos kifogásainkat. Ígéretet kaptunk, hogy a minisztériumban kezdeményezik ennek a megoldását. A minisztérium viszont vélelmezi, hogy nem pontosan értelmezzük a normák jelentette előírásokat, s az esetleges félreértések elkerülése végett készítenek egy értelmező jegyzéket. Doležal miniszter elvi álláspontja viszont az, ő amellett van, hogy minden szöveg kikerülhessen a táblákra magyarul is.

Azt azonban szintén el kell mondani, hogy a miniszteren látszott, számára ez új téma. Nem ebben él, más gondjai vannak, azt viszont hangsúlyozta, érti, hogy ez számunkra miért annyira fontos. Amikor példaként mondtuk neki, hogy Dunaszerdahelyen miért ne lehetne magyarul kiírva egy táblára az is, hogy Pozsony, akkor ő ezt teljesen logikusnak tartotta, hiszen ahogy mondta is, ezek a táblák azok számára készülnek, akik az adott helyen élnek. Ez egyúttal egy konkrét példa arra, hogy a feliratot a törvény megengedi, a műszaki előírást viszont nem.

Persze, van már tapasztalatunk azzal, hogy ha egy miniszter valamire azt mondja, hogy lehet, az még nem garancia arra, hogy az úgy is lesz. Volt ilyen jelzés a tárgyaláson is, hiszen elhangzott, hogy saját tárcáján kívül a belügyiminisztérium is kompetens az ügyben. Nem akarjuk, hogy a sok bába között elvesszen a gyermek, így természetesen a belüggyel is felvesszük a kapcsolatot.” Ez a tárgyalás leglényegesebb részeinek összefoglalója, a találkozó további részében közlekedési-infrastrukturális témákról esett szó. 

A magyar párt tényező lett 

Vonatkoztassunk most el egy gondolat erejéig a táblák kérdésétől, és vizsgáljuk meg magát a tényt, hogy ez a február 9-ei találkozó egyáltalán létrejöhetett. Ez véleményünk szerint a Szövetség párt megváltozott politikai megítélésének az eredménye, amely elsősorban a tavaly október végi települési és megyei önkormányzati választásokon elért fényes siker következménye. Pozsony némi hitetlenkedés után tudatosította, hogy a Szövetség párt országos szinten is a második legjobb eredményt érte el, s a több tucat parlamenten kívüli pártból egyből potenciális parlamenti befutóvá lépett elő, amellyel számolni kell. Ezt felismerve Eduard Heger kormányfő találkozót kezdeményezett Forró Krisztiánnal, s pár hét leforgása alatt tett azért, hogy előbb elfogadják a kisebbségi településlistát (szintén múlt heti számunkban írtunk róla), illetve hogy megvalósuljon Forró Krisztián második felvetése, a közlekedési miniszterrel való találkozó. Egyszóval, a szlovák politika számára más lett a Szövetség megítélése. 

Konkrét példája ez annak, hogy mennyire mást, mennyivel többet jelent a cselekvési hatókör ilyen kibővülése akkor, amikor a Szövetséget még csak lehetséges befutónak tartják, és mekkora minőségi változás lehet majd, ha a párt ténylegesen a törvényhozás része lesz! Ez az igazi és természetes közege annak, amikor egy magyarok számára fontos kérdést parlamentáris szinten kezelni kell. Mert a magyar érdekképviselet két más formája nem vezet egyértelmű sikerre. Ismételjük csak el: 2016 és 2020 között a vegyespárti Érsek Árpád volt a közlekedési miniszter. Ha a pártban tényleg akarták volna, kormányjavaslatként kerül a parlament elé a kétnyelvű táblák kérdése, élvezve az akkori koalíció teljes támogatását. Vajon mertek volna-e közép- és felsőbb szintű hivatalnokok akadékoskodni különböző mondvacsinált érvekkel? Volt erő, de nem volt elég akarat. 

Aztán a jelenlegi időszakban Gyimesi György kezdeményezte és öreg parlamenti rókákat megszégyenítő módon el is fogadtatta a törvényjavaslatot, ám ez egyéni képviselői és nem kormányjavaslat volt, így nem volt akkora lobbiereje, hogy a parlamenten kívül, a minisztériumi irodák útvesztőjén is keresztülvigye. Volt akarat, de nem volt elég erő. 

Az egyedüli effektív megoldás tehát, amikor saját érdekeinket magunk képviseljük és képviseletünket a tőlünk telhető legnagyobb erővel prezentáljuk. Amikor a természetesen meglévő akarathoz megfelelő erő is párosul, akkor joggal bízhatunk a bennünket közvetlenül érintő és érdeklő témák sikerében.

Megjelent a Magyar7 2023/7.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.