Gyöngyök a sárban
A dunaszerdahelyi NFG klub színpadán múlt hét pénteken kettős koncertre került sor. Az idei Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén kimagasló produkciókat (1. és 2. hely) bemutatott gútai Gorlo Volka és a krasznahorkaváraljai HoryZone lépett fel az este folyamán. A formációk női frontemberrel büszkélkednek, és az énekesek egyben dalszerző-szövegírók is, így igazi motorjai a zenekaroknak.
A két együttesben a bevezető sorokban említetteken kívül is sok a közös vonás, tehát összepárosításuk kompatibilisnek bizonyult. Mindkét csapat bölcsője a verséneklés, és „zigóta” korukban a Tompa Mihály Országos Verseny bizonyára nem kis táplálékkal járult hozzá méhen belüli fejlődésükhöz. Az újszülöttek aztán már az első napon karmokat növesztettek, és az anyatejet sem sokáig szívták magukba. De minek is, hiszen megállnak ők a saját lábukon.
Farkas Melinda például sokáig szólóban, majd a Mézessel, a Némettel meg a Bobbal bontogatta szárnyait, de szerepelt a Crux nevű keresztény könnyűzenei formáció első albumán is. Azóta sok víz lefolyt a Kis-Dunán és a Sajón, a versfeldolgozások egy része maradt vagy bővült, de megjelentek a saját szövegek is. Ezek a szövegek mindkét zenekar esetében mélyek, költőiek, lázadók és sokszor meglepően személyesek, kitárulkozók (gondoljunk csak például a HoryZone „Feledés” című dalára vagy a Gorlo Volka anya-leány kapcsolatot megéneklő szerzeményére). Ezekkel a dalszövegekkel és a hozzá igazodó muzsikával a kamasz-középiskolás generáció és az egyetemista-főiskolás értelmiségi fiatalság is találhat közös nevezőt, és ezzel elérkeztük a harmadik közös ponthoz.
Ami tegnap a Jóvilágvan volt, mára az Estendøn és a Gorlo Volka, holnap pedig a HoryZone.
Erre élvez a gombaszögi táborozó, írhatnám szarkasztikusan, azonban itt jóval többről van szó. Amíg a Jóvilágvan első lemeze egy diákgeneráció himnuszait tartalmazta, a második, kissé kísérletezősebb, elektronikus hatásokkal fűszerezett albumuk utáni harmadik már az érett, letisztult zenekart mutatta, amely teljesen felnőtt.
Ehhez képest az NFG színpadán az évekkel ezelőtti Gorlo Volkát láttam, aminek a miértjét nem igazán értem. Esetleg csak kapiskálom. A félreértést elkerülve: nem azt mondom, hogy ezen az estén nem volt jó a zenekar. Épp ellenkezőleg. Csupán nem értem, hogy ha a zenekar azt tudja és úgy, mint a Szemlén, akkor miért nem jött ez le teljes szépségében Dunaszerdahelyen is? A Gorlo Volka év elején megjelentetett lemeze egy korszak kiváló összefoglalása, ahol a nagyon régi szerzemények mellett (például a Fatális szeretőket vagy a Vonatot Melinda már szólóban is műsoron tartotta úgy tíz éve) a „mézes” érából és az újabb időszakból is kerültek fel dalok, természetesen „zenekarossá” gyúrva. Ezek a szerzemények jól szólnak, Meli karakterisztikus, rekedt szopránja pedig élményszámba megy, viszont a hangszereléssel már nem vagyok annyira kibékülve.
Amit lemezen még elegánsan, többszöri rögzítéssel, finom trükkökkel meg lehet oldani, az élőben már nem biztos, hogy maradéktalanul érvényesül, illetve megvalósítható.
Az újabb születésű dalok emiatt sokkal természetesebbnek hatnak, nyilván azért, mert ott már csapatmunkáról van szó nemcsak hangszerelés, hanem dalszerzés tekintetében is. Az egytől egyig kiválóan megírt dalok puskapora így élőben nem robban akkorát, mint ha Meli egy szál gitárral, szólóban adná elő ezeket. Miért lehet ez?
Emiatt hatott felüdülésként még egy olyan – igaz, nem szokványos – sláger is a kilencvenes évekből, mint Ágnes Vanilla Valaki más című dala, még akkor is, ha nem vagyok nagy híve a feldolgozásoknak abban az esetben, amikor egy zenekarnál a saját repertoár kellőképpen erős. Az, hogy Meli a mikrofon elé szegeződik gitárjával szinte az egész koncert alatt, és a többiek sem mozogják be a színpadot, nem biztos, hogy előnyére válik a fellépésnek. Véleményem szerint sokkal jobb és életszerűbb megoldás lenne, ha az énekesnő kapna egy 2-3 dalból álló szólóblokkot a koncerten, ahol a személyes jellegű dalszövegek vizuálisan is intimebbekké és akár jobban befogadhatókká válhatnának. Gyakran ugyanis a hatalmas hangerő és a hangszerelési túlzások (pár dalt ki lehetne próbálni finomabb, szellősebb megoldásokkal, nem erőltetve annyira a hangszerek és az ének egymással való versengését és a „szemberitmust”) miatt fontos sorok váltak érthetetlenné a fellépés folyamán.
Ezeket a zavaró hatásokat mindenképpen simára kellene kalapálni, még akkor is, ha a helyszín akusztikai lehetőségei egy hangosan megdörrenni kívánó csapat számára objektív okok miatt korlátozottak.
Ellenpontozásként pedig nem kellene ragaszkodnia Melinek annyira a gitárjához. Nagyon jó volt látni, hogy az utolsó ráadásszámban (Kiálts rám) végre elengedheti magát, „belakhatja” a színpadot, és ez vizuálisan nagyon működik, ezáltal a közönségre is hat. Ráadásul a hangja sem az a csiszolatlan, hamiskásan fénylő gyémánt, mint régen, hanem már csiszolt és éles. Ha már itt tartunk, hiányolom a vokálokat is, pedig Zoli orgánuma jó kiegészítő elem lenne, ez nyilvánvaló. Várom tehát az új és a még újabb dalokat. Az irány jó, a munka látszódik, és végre a zenekar komolyan veszi magát! Oké, halálosan azért nem kell.
A HoryZone a nagy távolság okán ritkán jut el a nyugatabbi régiókba. A még mindig pimaszul fiatal zenekar lelkületében és zenéjében is fiatalos, azonban az évek folyamán hihetetlenül sokat fejlődött. Hallott már valaki power rockot elektromos gitár nélkül? Ha nem, akkor hallgassa és nézze meg a HoryZone-t! Igaz, a gitáros lány, Anna kissé „csalt”, hiszen a zúzósabb részeknél az akusztikus gitárjához kapcsolt overdrive pedálra is rálépett.
Félig tréfásan azt mondják, hogy az előzenekarnak jut a hálátlan szerep, hogy beizzítsa a közönséget arra a megfelelő szintre, amelyet akkor ér el, amikor éppen véget kell vetnie a fellépésének a szűkre szabott műsoridő miatt. Nos, jelen esetben szerencsére ennek éppen az ellenkezője történt.
Ami a dalszövegeket illeti, jellemző rájuk az olykor tragikus, máskor humoros melankólia, ami teljes harmóniában van a nem túlbonyolított, ám mégsem hétköznapi dallamaikkal.
Mivel a repertoájuk még nem annyira széles, így átvett szerzemények is belekerültek a programba olyan, egymástól teljes mértékben elütő előadóktól, mint például Dolly Parton vagy az Ocean Alley. Ennek ellenére ezek a dalok teljesen belesimultak a programba, akárcsak a Destiny’s Childtól a Survivor. Ez utóbbi átdolgozás szinte kiáltott azért, hogy a két hónapja tragikus körülmények között elhunyt Coolio Gangsta's Paradise című szösszenetét is belekomponálják.
Ezt az érzetet erősítette Attila masszív, erőteljes dobjátéka, ami külsőségekben és stílusában is Pat Mastelotto dobolására emlékeztet. A ráadás blokkja egyfelől egy kissé hatásvadász sulikoncert érzetét keltette, másfelől túljátszott volt, és nem igazán illeszkedett a zenekar profiljához, ennek ellenére a siker nem maradt el, és a csapat kicsit el is lopta a show-t.
Felvidéken nagyon sok kiváló könnyűzenei formáció létezik, amelyekről a közönség java részének halvány fogalma nincs, hiszen falunapjainkra nem hívják őket, a klubélet siralmas, maradnak tehát a kisebb rétegfesztiválok, egy-egy szerencsésen összejött haveri fellépés, vagy olyan jutalomkoncert, mint a pénteki, és persze ott a magyarországi piac, ahová nagyon nehéz bekerülni. Biztos vagyok benne, hogy a Gorlo Volka és a HoryZone muzsikáját nagyon sok olyan zenebarát is kedvelné, aki még sohasem hallott róluk, csak éppen azok a csatornák dugultak el (vagy sok közülük nem is létezik), amelyeken keresztül eljuthatna hozzá a hírük, s azzal együtt az üzenetük. Lehet azt mondani, hogy mindkét előadó bizonyos értelemben rétegzenét játszik, és vitatkozni is lehet ezzel az állítással, de ha más miatt nem is, Melinda és Nicolet hangja miatt mindenképpen hallani és látni kell őket, s akkor talán érthető lesz az, hogy az előző felvetés miért válik teljesen okafogyottá. Vegyük fel hát a gyöngyöket a sárból és készítsünk belőlük ékszert!
A HoryZone műsorában elhangzott dalok:
Vihar
Csend
Feledés
#Adjáltüzet
Jolene (Dolly Parton feldolgozás)
Rólad
Muddy Water (Ocean Alley feldolgozás)
Survivor (Destiny’s Child feldolgozás)
Virginia
Sweet Dreams mix (Eurythmics + egyéb előadók egyvelege)
Ráadások:
Bogozd ki (30y feldolgozás)
Rock mix (rock előadók egyvelege)
A Gorlo Volka műsora során elhangzott dalok:
Kopott
A múltért (Ady Endre verse)
Fatális szeretők
Panasz (Pilinszky János verse)
Lucifer
Dal az elmaradt vallomásról (Dsida Jenő verse)
Titok
Fohász
Tű és cérna
Valaki más /Ugyanaz a szív/ (Ágnes Vanilla)
Szabadesés
Örökkön-örökké (Pilinszky János verse)
Tánc
Ráadások:
Tarantínó
Kiálts rám
