2022. augusztus 1., 07:55

Csak Budapest számára voltak érdekesek: magán ipari park épül Szentpéteren

Külföldi befektető, adókedvezmény, állami segítség, dotáció – ezek az utóbbi évek ipari parkokhoz kapcsolódó leggyakoribb kifejezései. Ha egy ipari park terve megszületik, már az alapkő letételénél megjelenik sok helyi és országos politikus, fényképek készülnek és mindenki nyilatkozik, hogy mivel, hogyan és főképp mennyivel segítette elő az új létesítmény megszületését.

szabó norbert
Médialapozó
Fotó: Somogyi Szilárd
Szabó Norbert: Drága az üzemanyag, helyben kell gyártani

Szabó Norbert vállalkozó szintén megálmodott egy ipari parkot, csak hát, ő nem külföldi; a Komáromi járásban, Szentpéter központtal működteti boltját, építőanyag-kereskedését, húsüzemét, és az idén díjat nyert St. Petrus panzióját, éttermét. A Magyar7 járt nála 2020 novemberében, s a vállalkozó már akkor megmutatta azt a kietlen földterületet, ahol a sáron kívül semmi mást nem rögzített a fényképezőgép.

Szabó Norbert már akkor arról beszélt, hogy ipari parkká változtatná a területet. Sőt, már tudta azt is, hogy milyen vállalkozást működtetne ott. Most, lassan két év múltán, ismét Komáromszentpéterre vitt az utunk, de nem azért, hogy ellenőrizzük, megtörtént-e az első kapavágás az egykori sáros mezőn. Tudtuk ugyanis, hogy a területrendezés megkezdődött, az építkezés tart, s hamarosan megérkezik a gyártósor, hogy helyben állítsák elő a jelenleg távolról, a magas üzemanyagköltségek miatt szinte ráfizetéssel a környékre hozott építőanyagokat.

Mondhatni, egyszerű látogatásra indultunk, s csak menet közben, a vállalkozót hallgatva jöttünk rá, hogy harminc évvel a rendszerváltozás után még mindig mekkora hatalom összpontosul a központi kormányzat kezében a vállalkozások támogatása vagy nem támogatása terén, s hogy a minisztériumi fiókok és pecsétek őrzői megtehetik, hogy tudomást sem vesznek egy-egy hazai vállalkozás indulásáról.

Sőt, egy számunkra érdekes, a vállalkozó számára azonban nyilván dühítő történetet is megismertünk arról, hogy egy ugyanazon igazolást három hivatal három alkalommal külön-külön is elkért a vállalkozótól.

ipari park
Fotó:  Somogyi Szilárd
A sárban álltunk még két éve
A vízió és az indulás

Amint azt bevezetőnkben említettük, Szabó Norbert építőanyag-kereskedést is működtet már évek óta. Ennek során találkozott azzal a folyamatos problémával, hogy a nehéz, főleg betonból készült, előregyártott építőelemeket, térkövet szinte ráfizetéses távolabbi gyártóktól vásárolni, hiszen egy 1000 euró értékű szállítmány fuvarköltsége elérheti a 300 eurót is. Pedig akkor még nem 2 euró körüli áron adták a gázolaj literjét. Az építőelemek nagy súlya miatt egy kamionra többet felrakni nem lehetett, hiszen hiába volt még szabad hely, ha a rakomány már elérte a maximális terhet.

Így célszerűbbnek látszott, ha ezeket az építőelemeket helyben gyártanák, és Komáromszentpéterről látnák el az 50-60 kilométeres körzetben lévő építkezéseket.

Ez tehát a vízió, amit egy vérbeli vállalkozó már látott is lelki szemeivel, miközben mi még csak addig jutottunk el, hogy a gyártósor majdani helyét jelentő kaszáló sáros barázdáiban próbálunk egyensúlyozni, hogy egy fényképet készíthessünk.

Azóta itt már ötezer négyzetméternyi betonfelület jelent meg, ami hozzávetőlegesen is mintegy kétszáz teherautónyi mennyiséget jelent. Persze, sorolhatnánk tovább a számokat, a négyzet és köbmétereket, bennünket mégis inkább az késztetett gondolkodásra, hogy a 3,5 millió eurós befektetésnek a szlovák állam egyetlen minisztériuma, vállalkozásfejlesztési alapja vagy más jogcímen kompetens intézménye sem nyújtott egyetlen centnyi támogatást sem. Pedig egy ilyen projekt beindulásáról hivatalosan is tudnia kell minden intézménynek, hiszen mintegy húsz különböző engedélyt és jóváhagyást kellett küldeni minden szóba jöhető helyre.

Háromszor ugyanazt, pénzért

A különböző engedélyek és jóváhagyások sorának egyik érdekessége, s talán világrekordja, amikor egy és ugyanazt az igazolást három különböző hivatalnak kellett újra és újra elküldeni. A konkrét munkák megkezdése előtt kellett egy igazolás a gázművektől, hogy a területen nincs gázvezeték. A vállalkozó kérte és 120 euró befizetése után meg is kapta. A területrendezési terv után jött az építkezési engedély kérelmezése, amelyhez a másik illetékes hivatal előírta, hogy nyújtsanak be egy igazolást a gázművektől, hogy a területen nincs gázvezeték.

A vállalkozó ismét kikérte, ugyanabban az irodában ugyanattól az ügyintézőtől, ismét fizetett 120 eurót, és meg is kapta az igazolást, immár másodszor arról, hogy a területen nincs gázvezeték. Ezután következett a gyártáshoz szükséges nagyteljesítményű transzformátor elhelyezése, amelynek földhivatali rendezéséhez kellett egy igazolás a gázművektől, hogy a területen nincs gázvezeték. Innen már az olvasó is tudja, hogy ugyanaz az iroda, ugyanaz az ügyintéző, újabb 120 euró a történet hátralevő része.

Természetesen bárki mondhatná, hogy egy 3,5 milliós beruházásnál mit számít a 3 x 120 euró, de nyilván a hivatalokon kívül ezt nem gondolja senki komolyan, sőt, a hivatal talán nem is gondolkodik, csak gépiesen végrehajtja a rendeletek olykor nevetséges helyzeteket produkáló előírásait.

Mert ha a hivatal, a minisztérium nem csak a papírt, az adminisztratív feladatot látná egy ilyen projektben, akkor már nyilván valaki feltette volna a kérdést, hogy Szabó úr, hát maga mivel is próbálkozik itt? Vagy akár – óvatosan merem csak leírni – megkérdezték volna, hogy Szabó úr, miben lehetnénk a segítségére? Tavaly június óta, amikor a beruházás elkezdődött, egyetlen gazdasági és fejlesztések támogatására irányuló intézmény sem mutatott semmilyen érdeklődést Szabó Norbert ipari parkja iránt. Sajnos, hozzá kell tennünk, hogy ez a szlovákiai állam- és közigazgatásra vonatkozik. Meglepő vagy sem, de támogatást csak a magyar állam adott a vállalkozói tervhez a költségek mintegy 20%-ának megfelelő nagyságrendben.

Beszélgetőpartnerünk fontosnak tartja elmondani, hogy lehet Orbán Viktor kormányát szeretni vagy nem szeretni, de ő úgy érzi, hogy az ilyen támogatások egy hosszabb távú perspektívát alapoznak meg.

Lényege, hogy az energiahordozók áremelkedése miatt vissza kell térnünk a lokális térben való gazdasági mozgáshoz, azaz itt kell erősnek lennünk, ahol élünk, mert a távoli országok közötti termékutaztatásnak előbb-utóbb vége.

ipari park
Fotó:  Somogyi Szilárd
A sár helyén most nagy terv valósul meg
Lapátolás nélkül

A szentpéteri ipari parkban a tervek szerint úgy készülnek majd az építőelemek, hogy a kétkezi munka egyik szimbóluma, a lapát, már lekerül a gyártás „színpadáról”. Annak ellenére, hogy nehéz betonelemekről van szó, a gyártás szinte teljesen automatizáltan zajlik majd, a gyártósor elején bekerülnek az alapanyagok, a gyártósor végén pedig megjelenik a készre csomagolt építőipari termék. Ami eddig 20-30 ember munkáját igényelte, az most 5-7 munkatárssal lesz elvégezhető.

Akár kritikusan meg is jegyezhetnénk, hogy „régen” ehhez több ember kellett, nagyobb volt így a foglalkoztatottság! Az új vállalkozások fejlesztésének éppen ez az egyik lényege.

Hogy az új, versenyképes technológiák meghonosodását kell támogatni vidékünkön is (Szabó Norbert technológiai gépsora Franciaországból érkezik.). Ez az, ami érthetetlen módon nem érdekli a szlovák kormányt a komáromszentpéteri ipari parkkal kapcsolatosan. Nem tudunk erre más okot találni, mint azt, hogy Szabó Norbert és a vállalkozásban biztos adminisztratív hátországát jelentő felesége, Gabriella nem külföldiek. Ha azok lennének, már az újságok címlapján szerepelnének a pozsonyi politikusokkal.

Így csak Budapest számára voltak érdekesek. Talán, mert magyarok, függetlenül attól, hogy külföldiek. Vagy talán mondhatjuk úgy is, külhoni magyar emberek.

Megjelent a Magyar7 2022/30. számában.

ipari park
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.