2018. június 29., 09:07

Vége lett a tanévnek…

Vége lett a tanévnek, az első évfolyamot befejeztük. Velünk együtt sok kisdiák és nagydiák a szüleikkel és tanáraikkal együtt várja izgatottan – a jól megérdemelt – szünidőt. Nagy izgalommal vártuk tavaly nyáron a szeptembert, tudtuk sok új, sok jó vár ránk.

Kisiskolások

Izgatottan vártam én, az anyuka. Izgultam, hogyan boldogul majd kicsi lányom a számok és betűk birodalmában. Izgatott volt a lányom, hiszen új feladatok vártak rá, és izgatott volt a tanító néni is, gondolom én, mert sok új csillogó szemű gyermek ült vele szemben a padban.

A tanító és a nevelő néni, az új osztálytársak lettek a napi beszélgetések főszereplői, a betűk, a számok és sok más új élmény mellett. Voltak nehéz pillanatok, de több volt a sikerélmény. Az iskola ma már nemcsak a számok birodalmának útvesztőjébe, a betűk kacifántos világába és az olvasás tündérmeséibe enged betekintést nyújtani, rengeteg program is várta a gyerekeket. Megismerkedtek hagyományainkkal, nemzeti ünnepeinken megemlékeztek hőseinkről, kirándulni mentek, színházba jártak, új barátokat szereztek.

Kiselsősöm egy év alatt megtanulta az alapokat, tud írni, olvasni, számolni, mindezek mellett betekintést nyert a szlovák és az angol nyelv szépségeibe is, ismerkedtek a természettel is.

Az óvónéni helyett a tanító és nevelő nénik töltik velük a nap nagy részét, türelemmel tanítgatják és nevelgetik csemetéinket, hogy felkészüljenek a nagybetűs életre, hogy mindent megtanuljanak, amire felnőttként szükségük lesz. Közhely talán, de nem egyszerű ma már tanítónak lenni, ahány gyermek, annyi személyiség, s ma már mindenre oda kell figyelni, nem lehet egy kalap alá venni az osztályt, a tehetséget fejleszteni kell, a lemaradót felzárkóztatni, az anyaggal is haladni kell. A szülők sem egyformák, mindenki magával hordozza kínját-baját, a tanító néni és bácsi pedig mindig legyen türelmes, mindig legyen jó kedvű és mosolygós, mindig értse meg mások gondját –  az apukák és anyukák is ugyanezt tehetnék. A tanító néni ne kivételezzen senkivel, mindenkire ugyanúgy figyeljen, mindenki ugyanazt kapja, ha van is kedvence, azt ki ne mutassa, meg ne tudja senki. Azt a gyereket, aki kevésbé teljesít, ugyanúgy szeresse – ezeket várjuk el, joggal, mondhatnánk, de próbáljuk meg magunktól is ugyanezt elvárni, és teljesítsük is.

Sokszor hallom, „mi 35-en voltunk az osztályban és mégis bírt velünk a tanító néni, ma nem bírnak 15-tel”, az vesse rám az első követ, aki cserélne a tanító nénivel, de bizony, mi szót fogadtunk a tanító néninek, nem voltunk túl aktívak, nem beszéltünk vissza, és tudtunk szépen ülni az iskolapadban, amit a tanító néni mondott az volt a szent. Ha kaptunk egy pofont, csendben voltunk, nehogy kapjunk még egyet, ma pedig nem lehet szigorúan nézni a gyerekre. Csúfolódtunk mi is, csúfolódnak ők is, de ma már nem a diákok intézik el egymás közt, hanem a szülők intézik, a tanító néni nem fenyíthet, mert a gyerekeknek jogaik vannak.

A legrosszabb pedig, hogy az apukák és anyukák hangosan a kisdiák füle hallatára vitatják meg, ha valami nem tetszik nekik a tanító, vagy nevelő néni munkájában. Tudjuk, ők sem tökéletesek (a mi tanító és nevelő nénink kivétel, ők tökéletesek – legalábbis az én lányom így látja, és ennél nem is kell több), de ezt a gyermeknek nem kell tudnia, vannak fogadóórák, de azt tapasztalom, rugalmasak a tanítók, meg lehet beszélni a problémákat.

Amiben teljesen biztos vagyok, diákra, tanárra, szülőre is ráfér egy kis pihenés. Pedagógusaink felkészülnek, továbbképzésre mennek, megpihennek, és szeptemberben újult erővel várják a gyermekeket, akik szeme ismét csillog, és remélhetőleg a tudásvágy tükröződik vissza szemükből.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.