Váratlan fegyvernyugvás(i vágy)
Washingtoni idő szerint kedd 0 órától teljes tűzszünetben állapodott meg Irán is Izrael. A hírt Donald Trump amerikai elnök tette közzé a Truth Socialon.
A tűzszünet életbe lépése után 24 órával „hivatalosan befejeződik a 12 napos háború", írta az amerikai elnök.
A negyedik éve húzódó, tartós geopolitikai feszültséget okozó orosz–ukrán háború mellé június 13-án egy újabb lépett.
Az Izrael és Irán között régóta fennálló feszültség nyílt, államok közötti fegyveres összecsapássá éleződött: Izrael öt hullámban, mintegy 200 harci géppel támadott iráni atomlétesítményeket, katonai célpontokat, valamint célzottan likvidált katonai vezetőket és atomtudósokat. Irán sem maradt adós: ballisztikus rakétákkal és drónokkal válaszolt. Irán és Izrael nem határosak egymással, így háborújukat szomszédaik légterén átlődözve vívták egymással, mígnem lecsapott Trump „éjszakai kalapácsa" június 21-én és 22-én, amikor bunkerromboló bombákkal és rakétákkal támadott iráni nukleáris létesítményeket.
Az Egyesült Államok döntését egyre hangosabb kritikák érték: a műveletet több kommentár túlkapásként és a nemzetközi jog megsértéseként értékelte, kiemelve, hogy a nukleáris létesítmények elleni csapásokat semmiféle ENSZ-határozat nem támogatta.
Az Egyesült Államok visszatérő hadi beavatkozása – ahelyett, hogy a feszültséget enyhítette volna – további instabilitást okozott a térségben, és megingatta a Nyugat nemzetközi jogra épülő rend iránti hitelét. Marco Rubio amerikai külügyminiszter sietett is bejelenteni: az Egyesült Államok nem áll háborúban Iránnal. Csak úgy lebombázta.
Izrael a légicsapás-sorozatot azzal indokolta, hogy Teherán „hetekre” van attól, hogy fegyvergyártásra alkalmas szintre fejlessze urándúsító programját. Ugyanakkor amerikai hírszerzési jelentések szerint Iránnak nem hetekre, évekre lett volna szüksége az atomfegyver kifejlesztéséhez.
Azt viszont az izraeli támadásra adott iráni válaszcsapás is megmutatta, hogy a perzsa állam nincs híján a rakétáknak. Olyannyira nem, hogy az amerikai katari és iraki katonai bázisokra is jutott belőlük. Azt, hogy drónból sikerült raktárra is termelni, már évek óta tudtuk abból, hogy amíg a konvencionális hadviselésre építő Oroszországnak nem volt kellő mennyiségű drónja, addig Irántól vásárolta. Az üzlethez alkalmanként Fateh-110 és Zolfaghar típusú rakétákat is hozzácsaptak.
Egyes vélemények szerint tehát Izrael nem elsősorban az atomlétesítményektől, hanem a rakétáktól tartva kezdte meg a támadást.
Emellett Benjamin Netanjahu kabinetje a belföldi konszenzus erősítésére is használta a katonai lépést, jelezve, hogy Izrael bármilyen külső nyomás ellenére megvédi a területét és biztonságát. Erről a Gázai övezet, Szíria és Libanon is tudna mesélni… Bár fontos hozzáfűzni, hogy mindezek ellenére a háború támogatottsága Izraelen belül sem egyértelmű.
A kását a Közel-Keleten sem eszik olyan forrón. A harcoló felek keddre virradóra, a Trump által meghirdetett tűzszünet ellenére is folytatták a rakétatámadásokat. Ez jól mutatja, hogy pusztán katonai szünet nem oldja meg a mélyebb feszültségeket. Ugyanakkor az olajárak 3,6%-os csökkenése jelzi, hogy a piac értékeli a válság esélyének csökkenését, amennyiben politikai megoldás körvonalazódik. Egy újabb válsággóc jelenleg felesleges és akár stratégiailag is veszélyes lenne a globális stabilitás szempontjából. A Közel-Kelet politikai egyensúlyának és a helyi közösségek biztonságának fenntartása leginkább a 2015-ös atomalkuhoz való visszatéréssel valósítható meg, amely egyúttal garantálja Irán nukleáris kapacitásainak szigorú ellenőrzését, és megteremti az alapot a hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködéshez.
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
