Válasz Bugár Béla szerződésjavaslatára

Kedves Bugár Béla!

Megkaptam a szerződésjavaslatát, és gondosan átolvastam. Sajnos, ezt nem tudom a kézjegyemmel ellátni, mert számos ponton kifogásolni valót találtam az Ön által megfogalmazott paktumban.

Érdeklődéssel olvastam, hogy ezen szerződésjavaslat egyben személyes vállalása is, ami

bennem rögtön rokonszenvet ébresztett, hiszen nem árul zsákbamacskát, félreértelmezhető jelszavakat, vagy titokzatos harmadik mondatokat, amit eddig megszoktunk Öntől.

Nem kívánom az esélyeit taglalni, találgatni, mi kényszerítette Önt erre a szokatlan szerződés felkínálására. Talán csak az – ami az egyetlen igaz mondatnak tűnik szerződése preambulumában –, hogy

Valóban nehéz időket élünk, mi, akiknek választói kegyeiért esedezik, és talán még nehezebb időket él át Ön, hiszen láthatja harminc éves ténykedésének összeomlását.

Pro primo: rossz a diagnózisa – nem a szélsőséges, fasiszta eszméket valló politikusok felbukkanásával van a gond, hanem azokkal, akik a politikai élet csúcsán megteremtették számukra a helyzetet. Sajnos Ön is azok közé tartozik, akik azzal adták a muníciót a szélsőségnek, amit a szélsőségesek várható tevékenységére a szerződésében vádként megfogalmazott. Ön és koalíciós társai

Pro secundo: azzal a ténymegállapításával sem tudok egyetérteni, hogy „Szlovákia egyelőre nyugodt és biztonságos, gazdaságilag jól teljesítő ország” volna.

A nyugalomról és biztonságról nem beszélhetünk egy olyan országban, ahol egy fiatal újságírót és a párját meggyilkolják.

Ahol mindezt azért tehetik meg, mert rendszerszinten összefonódott a hatalom, a politikai elit, az igazságügy és az alvilág.

Sajnos a Maldív-szigetek óta Ön sem tudja magáról lemosni, hogy Ön is vastagon részese volt ennek a maffiaszerű hálózatnak.

Pro tertio: a gazdaságról inkább ne beszéljen. Évek óta elhanyagolta nemzettársait. Semmit sem tett, hogy a leszakadó régiókban élő magyarok fejlődhessenek, és már Szlovákia sem az igazi tátrai tigris. Talán nem kellett volna annyit elsíbolni, és az ország fejlődhetett volna.

A kínálata, hogy jobb jövőt építhetünk gyermekeinknek ebben az országban, vonzó, csak az a kérdés, ehhez mi szükség Önre?

Mi az, ami Önt nélkülözhetetlenné teszi e célok elérésében, hiszen számtalanszor bizonyította ennek az ellenkezőjét.

Igaza van! Nagyon gyorsan elveszíthetjük mindazt, amit elértünk, ha felelőtlen politikusok kerülnek hatalomra. Láthattuk, a felelőtlen politikusok eddig voltak hatalmon, és

el is veszítettük a gyermekeinket, akik inkább külföldön keresik a boldogulásukat, mert az Önök hatalma sem értelmes munkát, sem tisztességes fizetést, sem hatékony oktatást, sem normális egészségügyet nem tudott biztosítani.

Vállalásai számomra nem mondanak semmit, mert nem lesz lehetőségük a betartásukra. Önök nem lesznek abban a helyzetben, hogy kormányra lépjenek Kotleba pártjával, sem a Smer-SD-vel. Csak azért nem lesznek,

mert a választók tudják, ha szavazataikkal lehetőséget adnának Önöknek erre, akkor bizony összeállnának velük, legalábbis egy jó kis telekbiznisz erejéig.

Hiteltelen, amit szorgalmaznak. Végre beláthatnák, hogy nem az agrártámogatások reformját kellene szorgalmazni, hanem valós piacokhoz kellett volna juttatni a gazdákat. Segíteni kellett volna az élelmiszeripari feldolgozást, esetleg azt a turizmust, amit szintén az Ön pártjának minisztere felügyelt. Ezzel lehetett volna fejlődést elérni a régióinkban. Sajnos Ön és a társai, úgy tűnik, mással voltak elfoglalva.

Hogy miképp védik az ivóvizet, azt is tapasztaltuk. Nem elég törvényt hozni, ha azt maga a tárca sem tartja be. Láttuk, amikor Önöknek egy lakóházépítési biznisz többet ér, mint több százezer ember vízforrását biztosító kút védelmi övezetének a fenntartása.

A fakereskedelem pedig akkora üzlet, hogy Önök közül senkinek sem állt érdekében, hogy annak felelőtlen kitermelését meggátolják.

Láttuk, miként folytak az Önök autópálya-építései – túlárazva, a határidőket kitolva, vállalhatatlan minőségben, szennyező anyagokat rejtve az út talapzatába.

Láttuk a vasutakat is, amelyek nem újultak meg, nem épültek.

Azt mondják, ha van pénz, építkezni az ostoba is tud. Önöknek annyi forrás – költségvetési, európai – állt a rendelkezésükre, hogy elkölteni sem tudták, mégsem fejeztek be semmit.

Négy évük volt a nyugdíjasok helyzetének és életszínvonalának javítására, a családbarát politika érvényesítésére, az állampolgársági törvény reformjára, az önkormányzatiság elvének bevezetésére. Semmit sem tettek ezért. Most miért kérnek ugyanerre további négy évnyi bizalmat?

Sajnos, ezen indokok miatt nem tudom az Ön által kínált szerződést aláírni.