Valamit mégiscsak muszáj csinálni!
Nem vagyok nagy filmrajongó. Az aktuális hollywoodi „egészestéseket” általában megnézem, időnként moziba is járok, de a filmklasszikusok terén kínos lemaradásban vagyok. A magyar klasszikusok jó részét azért láttam, de egy kezemen meg tudom számolni, hányat néztem meg Hollywood aranykorának nagy filmjeiből. James Dean utolsó filmjét, az 1955-ös Haragban a világgal címűt például végigszenvedtem néhány éve, magam sem tudom, miért. Egyetlen hasznom volt belőle, hogy most frappáns felütésül használhatom az aktuális külpolitikai jegyzethez.
Van ugyanis ebben az akkor talán korszakos, mára már kétségtelenül idejétmúlt filmben egy emlékezetes jelenet. Az amerikai társadalom erkölcsi hanyatlását (1955-ről beszélünk!) bemutató filmben
a Los Angeles-i fiatalok azzal múlatják az időt, hogy „csirkéset” játszanak: ki rántja el a kormányt hamarább a szakadék előtt? A vesztes megszégyenül, a győztes meglehet, autóstul a halálba zuhan.
A verseny előtt Jim (őt alakítja Dean) azt kérdezi aktuális ellenfelétől: minek csináljuk ezt? Mire az széttárt karokkal, tanácstalanul közli:
Pontosan ezt a tanácstalanságot és „csak azért is” hozzáállást érzem az Európai Unió vezetőin is vakcinaügyben. Meg kell nézni az Egyesült Királyságot vagy Szerbiát, esetleg összevetni Magyarország oltási adatait mondjuk a csehekével, és azonnal
védhetetlenné válik az az álláspont, hogy az Unió vakcinapolitikája működik. Igenis van értelme a külön utas vakcinapolitikának! Ha nem ezrével halnának körülöttünk az emberek, még vicces is lenne, micsoda makacssággal szajkózzák ennek az ellenkezőjét.
Lassan ott tartunk, hogy szinte a koronavírushoz mérhető problémát jelentenek a Charles Michelhez hasonló, korlátolt EU-s csinovnyikok. Értem én, valamit mégiscsak muszáj csinálniuk, de ez azért túlzás.
Az Európai Tanács elnöke ugyanis azt találta mondani néhány nappal ezelőtt, nem szabad hagynunk, hogy az orosz és a kínai vakcinapropaganda befolyásolja az uniós szolidaritást.
Hiszen ezek a „kevésbé kívánatos értékekkel rendelkező” országok csak nagy hírverést csapnak az egyébként aprócska szállítmányoknak, az Európai Unió pedig sem most, sem a továbbiakban nem fogja hagyni, hogy propagandacélokra használják ezeket az akciókat. Mert úgymond „az Európai Unió elég vakcinát nyújt nemcsak a saját állampolgárainak, de a világ többi részének is”.
Valamit mégiscsak muszáj csinálni! Michelnek például baromságokat beszélnie.
Mert félreértés ne essék, bár nem szívjóságból érkezik az orosz és kínai vakcina, kemény gazdasági érdekek vannak mögötte,
arról vitatkozni, kitől vegyük a vizet, amikor lángol a város, óriási felelőtlenség. Sőt, bűn!
Ivan Korčok és atlantista társai hibrid hadviselést emlegetnek az oroszok kapcsán, s talán nem is állnak messze a valóságtól, ám egy józanul gondolkodó vezető nem érvelhet ezzel, amikor sorra halnak meg a honfitársai. Arról, hogy az oroszok és a kínaiak be tudtak ugrani egy kínálkozó piaci résbe, egyedül az Európai Unió tehet. A körülményektől függetlenül, ha a kínai és a lenézett orosz laborok meg tudták oldani a vakcinatermelést, akkor az európaiaknak is meg kellett volna. Az sem lehet érv, hogy az oroszok nem a saját lakosságukat oltják először, hanem Európába szállítanak. Moszkvában és Pekingben ugyanúgy politikusok ülnek, mint Brüsszelben. Felesleges azzal áltatni magunkat, hogy őket nem érdekek vezérlik.
Vezéreljen hát minket is az, hogy minél előbb túljussunk a járványon. Akár kínai, akár orosz, akár „brüsszeli” vakcinával. Teljesen mindegy, melyikkel!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/11. számában.
