heger
2021. július 17., 09:02

Vajon tudta, mire vállalkozott Eduard Heger?

Szinte hihetetlen, de az Eduard Heger vezette kormány már több mint száz napja alakult meg.  Bár ez az időszak rövid ahhoz, hogy bármiféle komolyabb sikerekről számolhassunk be, konfliktusokra jutott idő bőven.

Igor Matovič után egy egészen más beállítottságú és mentalitású politikus folytathatta a kormányfői székben. Eduard Heger azzal az ígérettel érkezett, hogymérsékeli a feszültséget a kormányon belül. Ez részben sikerült is neki, hiszen a mindennapos Matovič-Sulík csatározás megszűnt, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy fegyverszünetet kötöttek.

Ilyen szempontból Heger tényleg beváltotta ígéretét, és kompromisszumkész, konfliktusmentes szereplőként irányítja tovább a kormánykoalíciót. Ami azonban hiányzott, az a koalíció összekovácsolása, egységesítése. Nyilván nehéz egy négyes koalíciót összehangolni, de a kormányzásnak is van egy aranyszabálya: az ellenzékkel nem etikus együtt szavazni.

Ugyanúgy káros az is, ha egy kormánypárti politikus nyíltan szembe megy és kritizálja koalíciós társát. Heger persze mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több konfliktust megelőzzön vagy felszámoljon, de ott, ahol komoly személyi és értékrendbeli különbségek vannak, nagyon nehéz kiegyezésre jutni.

Gondoljunk csak a Mária Kolíková (Za ľudí) igazságügyi miniszter ellen beterjesztett bizalmatlansági szavazásra, amelyet az ellenzék kezdeményezett, hogy jobban kiélezzék a feszültséget a kormányon belül. A bizalmatlansági indítvány ugyan sikertelennek bizonyult, és Mária Kolíková a mai napig a helyén maradt, de a koalíció ebben sem volt egységes. Volt néhány kormánypárti politikus, aki kifejezetten örült volna, ha az igazságügyi miniszter távozik.

Köztudott, hogy Igor Matovič és Mária Kolíková között nagyon megromlott a viszony, de értékrendbeli különbségek is felfedezhetőek. Az OĽaNO politikusainak egy része nem tűri el a liberális politikusokat a kormányon belül, a másik oldal pedig becsípődött ultrakonzervatívoknak tekinti a kormány konzervatívabb szárnyát. Na ilyenkor legyen okos a kabinet feje: vajon mit kellene tennie a „belga”, akarom mondani kompromisszumkész kormányfőnek?

Heger valóban nincs egyszerű helyzetben, de ahhoz, hogy formálni tudja a koalíciót, végleg ki kell lépnie Matovič árnyékából, és fel kell magát építenie. Az elődje utáni tisztogatás, és a sebek gyógyítása nem mindig segít, még akkor sem, ha szimbolikusan megjelenik az SaS tisztújító közgyűlésén, hogy baráti kezet adjon az SaS-nek. Persze így kell ezt csinálni, és Sulíkék is jónéven vették a gesztust, ők ugyanis elejétől fogva építik és támogatják Hegert, hogy majd később nagyobb hatással legyenek a személyére.

Ezt persze Heger is tudja, de jelen pillanatban sokkal jobb az SaS-t maga mellé állítania, mint hogy tovább folytatódjon az az örökös konfliktus Matovič és Sulík között. Ez aligha tetszik Matovičnak, és a habitusához megszokottan tovább feszítené a húrt, azonban ne feledjük, már rég nincs irányító szerepben.

Hegernek is okosan kell kijátszania a lapjait, hiszen nem veszítheti el az OĽaNO táborának bizalmát sem, még mindig vannak olyanok, akik gondolkodás nélkül felállnának és követnék Matovičot, ha valami nagy robbantásra készülne.

A Sme rodina inkább kivárásra játszik, Kollárék elsősorban azt nézik, az adott helyzetben mi jönne jól a számukra, mert ha éppen úgy adódik, simán együtt szavaznak az ellenzékkel is. A Za ľudí pedig katasztrofális időket él át, a szétesés szélén állnak, a Veronika Remišová és Mária Kolíková közötti konfliktus következményei végleg megpecsételhetik a párt sorsát.

Ahhoz, hogy a koalíció kitöltse a kormányzati ciklust, rendezni kell azokat a kényes témákat, amelyek hosszútávon veszélyeztetnék a kormánykoalíció legitimitását. Eduard Heger tudta, mire vállalkozik, a koalíció állapotát elnézve azonban nem kis feladat előtt áll.

Nem maradhat szürke egér, fel kell magát építenie, csak utána kezdhet bele a sebek gyógyításába. Ám az sem biztos, hogy minden vérző sebet be tud gyógyítani, a „mentőakcióban” biztosan lesznek áldozatok és veszteségek. És akkor még nem is beszéltünk a kultúrharc felerősödéséről, ugyanis, ha a járványtémák elvesztik aktualitásukat, azonnal terítékre kerülnek a megosztó kérdések.