2019. június 4., 21:01

Vajon mi a küldetésünk nekünk Felvidéken Trianon után?

A trianoni fájdalomra minden magyarnak kötelező az emlékezés. De ugyanakkor nem szabad a múltba temetnünk sorsunkat és tenyerünkbe takarni arcunkat.

 

Trianon DSZ
Fotó: dunaszerdahelyi.sk

A jövőt kell építenünk Trianon romjain, amelyet folyamatosan ledönthetünk a lélek és a tettek erejével. Az összetartozás olyan erős köteléket építhet ki bennünk, amelyet világi nagyhatalmak és szerződések, diktátumok nem választhatnak szét. Ahhoz, hogy ezt minden nemzettestvérünk megértse, egy közös akarat kell és tiszta szív! Kezet nyújtani egymásnak és segíteni a bajban magyar a magyarnak. Sokszor kimondani könnyebb, mint megtenni.

Megmaradni magyarnak szülőföldünkön és a szív, valamint az összefogás erejével legyőzni az 1920-as trianoni határokat.

A nemzeti megújulás mindnyájunkon múlik, itt a Csallóközben, itt Dunaszerdahelyen is. Lesznek-e olyan utódok, akik szívükön viselik majd hagyományaink megőrzését, szépen csengő anyanyelvünk továbbadását? Lesznek-e magyar iskolák és lesznek-e benne magyar kisdiákok? Feladatunk van itt a szülőföldünkön, ahová a Teremtő állított bennünket! Minden magyarnak feladata és kötelessége nemzete megbecsülése és megvédése!

Trianon gyászos napján, amelyen felidőzzük a történelmi igazságtalanságot egyben a jövőképet is meg kell határoznunk! Mit szeretnénk elérni nemzetünk javára és növekedésére? Mit szeretnénk elérni itt a városban, itt a Csallóközben? Szükség van-e az önrendelkezésre? A választ magunkban kell keresni, de hozzásegíthetnek a megválaszoláshoz azok az ősök, akik magyar népünk megbecsült alakjai. Ők nem adták fel még a legnagyobb szorongattatás közepette sem. Ezt üzenik számunkra is, hogy a nemzet egy és oszthatatlan!

A sérelmeket ne feledjük, de ne is emlegessük! Inkább fogadjuk meg az Ismerős Arcok Fenyők c. énekében hallható gondolatot:
S bár ugyanaz ismétlődik
Száz meg száz éve régen
Mi ébresztő kiáltás helyett
Suttogunk csak a szélben
Megmondom én, hogyan lehet
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik
Mi ültetjük addig a fenyőt
Nézzünk a jövőbe és építsünk, tegyük újjá Aranykertté a Csallóközt és Szent István országát! Ültessük mi is azt a bizonyos fenyőt és akkor a trianoni határok már csak az ütött-kopott iratokon, térképeken lesz nek láthatóak.

A mai nap a Nemzeti Összetartozás Napja is. Ne feledjük, hogy csakis egy egészséges jövőkép kialakítása és a jövő fiatalságának tudatos nevelése nemzeti értékeink megbecsülésére adhat reményt népünk fennmaradására. Ezt szolgálja az emléknap gondolata is. Az egész Kárpát-medencét ellepik a diákok a különböző városokban, falvakban és az anyaországiak a felvidéki vagy erdélyi magyar iskolatársaiknál emlékeznek erre a napra.

Pappváry Elemérné Sziklay Szeréna Magyar Hiszekegy c. versének egyik versszakával zárom gondolataimat:
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.”

Megosztás
Címkék