Újabb szlovák miniszterelnök
Magabiztos győzelmet aratott a hétvégi, csehországi képviselőházi választásokon az Andrej Babiš vezette ANO. Győzelmének értékét növeli, hogy nyugati szomszédaink 68,95 százaléka járult az urnákhoz a választás két napján, miközben legutóbb 65%-os volt a részvételi arány, előtte pedig 60 százalék körül alakult. Az eredmény tehát felfér a dobogóra, bár az 1996-os 76,41%-tól azért még elmarad.
Andrej Babiš sikeres visszatérése nem véletlen: az ANO programja — amely egyszerre ígér nagyobb belső gazdasági prioritásokat, jövedelememelést és az uniós-, illetve NATO-politikáktól való hátralépés néhány elemét — ezúttal szélesebb társadalmi rétegeket tudott megszólítani. A napi megélhetési gondokkal küldő választók jelentős része az infláció és a lassú növekedés ellen szavazott, és Babiš pragmatikus, otthoni problémákra fókuszáló üzenetei betaláltak.
Az előző, Petr Fiala vezette kabinet bukását egyértelműen összefüggésbe lehet hozni a túlzott külpolitikai prioritásokkal: a koalíció szoros nyugati orientációja és elkötelezettsége Ukrajna felé a választóközönség egy részében ellenérzéseket váltott ki.
Sok választó úgy ítélte meg, a külpolitikai kiadások és a katonai-szolidaritási gesztusok kerültek előtérbe a belső gazdasági problémák – bérek, árszínvonal, közszolgáltatások – kárára. Ez a narratíva Babiš kampányában jól működött, aki ehelyett azt ígérte, a hazai érdekekre fókuszál majd.
Ha azonban a számok nyelvére fordítjuk a hétvégén történteket, Babišnak azért kell még kicsit matekozni. 34,51%-os győzelme a 200 fős képviselőházban 80 mandátumot ér. A többséghez tehát össze kell még gereblyéznie minimum 21 képviselőt, vagy koalíciós partnerként, vagy – és ez az instabilabb lehetőség – külső támogatással. A cseh miniszterelnöki szék várományosa első megnyilvánulásaiban egyszínű, kívülről támogatott kormányról beszélt. De nézzük, milyen lehetőségei vannak.
A centrista pártok, vagy korábbi kormányzati partnerek (SPOLU, Piráti, STAN) nagy valószínűséggel nem kívánnak együtt kormányozni Babišsal. A SPOLU-nak egyébként 52, a STAN-nak 22, a kalózoknak pedig 18 mandátuma lesz.
Babišnak tehát a Tomio Okamura vezette SPD, vagy a Motoristé felé kell tájékozódnia. Az SPD 15, az autósok 13 mandátummal bírnak a szavazók jóvoltából, a kettő együtt kényelmes többséget biztosítana 108 mandátummal. Ugyanakkor a sajtó hangsúlyozza, hogy a köztársasági elnök, Petr Pavel szerepe nem elhanyagolható: az elnök konzultációi és a kinevezési tárgyalások során politikai nyomást gyakorolhat, különösen akkor, ha a kormánytagok NATO/EU-ellenes vagy szélsőséges álláspontot képviselnének, ami – Petr Pavel prizmáján keresztül szemlélve legalábbis – az SPD-ről biztosan elmondható. A közép-európai politikai realitások között az is kérdés lehet, fenntartható-e a kívülről támogatott kisebbségi kormányzás az egész cikluson keresztül. A döntő kérdés most az: képes lesz-e Babiš egy stabil, viszonylag mérsékelt kormányt alakítani, vagy kényszerpályán a radikálisabb szövetségesek befolyása alatt marad? Ezekre a kérdésekre a napokban választ kapunk.
Babiš győzelme mozgásba hozza a V4 utóbbi időben dermedt dinamikáját: egy pragmatikus, ugyanakkor jobbra közelítő prágai kormány vonzó alapja lehet a magyar–szlovák–cseh tengely újbóli erősödésének, Budapest és Pozsony ennek megfelelően melegen üdvözölte a választási eredményt.
Ez a regionális eltolódás valamelyest újraértelmezheti a közép-európai együttműködések súlypontjait Brüsszelhez viszonyítva.
A cseh választók világos üzenetet küldtek: a hazai problémákra fókuszáló kormányt szeretnének. Babiš programja ezt a keresletet célozta meg, és sikerrel tette; ugyanakkor a politikai realitás – a többség hiánya, koalíciós szükségszerűségek és intézményi fékek – visszafogja majd a gyors és radikális politikai fordulat esélyét.
Megjelent a Magyar7 2025/40.számában.
