Új világ küszöbén
Nehéz lenne megmondani, nevetséges, vagy inkább szánalmas, ahogy a magát függetlennek hazudó magyar ellenzéki sajtó már napokkal Orbán Viktor tusványosi beszéde előtt hergelte a hangulatot, a nagyotmondás helyszínének titulálva az erdélyi szabadegyetemet, egyúttal bagatellizálva a kormányfői megszólalás jelentőségét.
A baloldal médiája és megmondóemberei abban is biztosak voltak, hogy Orbán Viktor előadását a közelmúltban folytatott békemissziójára fűzi majd, ezzel is lehetőséget teremtve arra, hogy – az ő megfogalmazásukban – mentegesse Putyint és támadja Zelenszkijt, főleg miután Kijev leállította Magyarország és Szlovákia felé az orosz Lukoil cég kőolajszállítását Ukrajnán keresztül. Az ukrán bosszúhadjárat miatt kézenfekvő is lett volna, hogy a miniszterelnök ebben mutasson sormintát a nehéz helyzet kezelésére. Tízből kilenc politikus ekkora médiafigyelmet erre használt volna.
Tegyük hozzá, tízből kilenc politikus intellektus híján van, hogy nagyívű gondolatmenettel értelmezze a világban zajló folyamatokat, azok következményeit.
Orbán Viktor tehát nem a háborúról, hanem a háború utáni világról, az arra való felkészülésről beszélt, és arról, milyen kifutási lehetőségei vannak ebben a magyarságnak. Ezzel összhangban politikai kéziszótárunk két új fogalommal is gyarapodott, ez pedig a világrendszerváltás és a magyar nagystratégia.
Orbán nem első ízben beszél arról, hogy a Nyugat egyeduralma végetért, meggyengülése ténykérdés, az új erőközpont Kína, illetve Ázsia.
Tavalyi tusványosi előadásában is szólt a kirajzolódó kétpólusos világról, akkor is hangsúlyozva, hogy a világ új hatalmi struktúráját az orosz-ukrán háború fedte fel.
Idén ezt a folyamatot már világrendszerváltásnak nevezte, amely tehát Ázsiából indul ki, ahol ehhez minden adott, és olyan változást hozhat, amire ötszáz éve – a nagy földrajzi felfedezések óta – nem volt példa.
A kulcskérdés az, milyen válasza van erre a Nyugatnak. A jelek szerint Donald Trump érti a feladatot, ez pedig Észak-Amerika belső megerősítése, vagyis vége a demokráciaexport időszakának, programjában ezt ígéri, amikor az erős nemzetállami terveiről beszél. Nyugtalanítóbb, hogy az Európai Unió nem akarja látni a változást, Orbán viszont egy alternatív európai programot vázolt fel, aminek a lényege a politikacsinálás helyett az Unió gazdaságának a megerősítése és a védelem kialakítása. Ha ezt Brüsszel nem lépi meg, végképp elveszíti versenyképességét, és nem alakítója, csupán vesztese lesz a folyamatoknak.
Valószínűleg sercegtek a nyugati megfigyelők tollai, amikor Orbán erős érvekkel alátámasztva a Berlin–Párizs tengely végéről beszélt, amelyet a háború óta felváltott a London–Varsó–Kijev–Baltikum–Skandinávia tengely.
Ezért a mondatért a lengyel „válasz” valószínűleg Brüsszelből jön majd, egy újabb bojkott-büntetés formájában.
Az előadáson végighúzódott a nyugati balliberális elit és a magyar nemzetállami státusz szembenállása. A nemzeti önállóság, a szabad mozgástér megőrzése az orbáni politika sarokköve, amit Brüsszel ma már nemcsak bírál, de büntet is.
Márpedig ebben a kontextusban kell értelmezni Orbán békemisszióját is, azt, hogy szűk egy hét alatt Kijev, Moszkva, Peking és Washington érintésével a világpolitika minden kulcsszereplőjével tárgyalt.
A kormány ezt a szuverén stratégiát konnektivitásnak is nevezi, aminek a lényege, Magyarország ne engedjen a blokkosodásnak, nem szabad bezárni az országot kizárólag a Nyugat vagy a Kelet blokkjába, mindkettővel kapcsolatot kell tartani. Az elmúlt hetek – a liberális fősodor bírálata ellenére is bizonyították – ezen stratégia mentén Magyarország tényleges súlyánál erőteljesebben tud fellépni, ami egy átalakuló világban kulcsfontosságú.
Az önálló politikai arcél és a szuverenitás védelme tehát fontos alapeleme a magyar nagystratégiának az új helyzetben, de ez gazdasági megerősödést, demográfiai fordulatot, szilárd társadalmi szerkezetet és teljes foglalkoztatottságot is feltételez.
Már megszoktuk, a tusványosi előadást rendre diplomáciai háború követi, Nyugaton mindenki megtalálja benne a mondatát, amit kikérhet magának. A szombati előadás ebből a szempontból más volt, élesen kritikus mondatok csak a lengyelekre vonatkozóan voltak. Remélhetően a diplomáciai jelentések nem vitriollal íródnak, és visszaadják az előadás gondolatiságát, stratégiai mélységét. Jó szándékkal, nyitottsággal hallgatva ugyanis talán érthetőbb lenne a nyugati elit számára is a magyar álláspont, az orbáni vízió. Bízzunk benne, a magyar elnökség ad arra lehetőséget, hogy mindezt Orbán Viktor nyugati partnereinek is el tudja mondani.
