Új idők régi dalai
Nézve a szlovák kormányoldal elmúlt napjait, olyan mint egy időutazás. A megnyilatkozások kísértetiesen emlékeztetnek a ’90-es évek hangulatára, amikor a jobbszél bornírt gondolkodásmódja volt a fő csapásvonal, Mečiar bárdolatlanságától kezdve a maticás Markuš gyáva, mégis gyűlöletszító megszólalásain át, egészen a borovicskagőzös, balkonról vizelős, délre irányított tankokról deliráló Slotáig.
Azt hinnénk, azóta elmúlt elég idő, a világból is többet láttunk már, mint a rendszerváltás után, a szabadságot meglehetősen sajátosan értelmezett soviniszta idea tobzódásakor. Most mégis úgy tűnik, naivitás volt elhinni, hogy magunk mögött hagytuk a sötét korszakot, és a szlovák a gondjait, a frusztrációját már nem a magyaron tölti ki. Csakhogy a gyűlölet, ha zsigeri, előbb-utóbb felszínre tör. És ha még politikai haszonszerzés is vezérli, mi is tartaná vissza?
A nagyotmondási versenyből miért is akarna kimaradni Andrej Danko, aki ugyan már nem tudna akkorát mondani, hogy az SNS-t életre lehelje, de még erőlködik. A nemzetiek tönkretevőjének rostáján, nagy leleménnyel, a Felvidék kifejezés akadt fenn, destabilizálónak, mi több, a szlovák államiságot megkérdőjelezőnek tartja, hogy Magyar Péter, leendő kormányfő megszólalásaiban ezt a szót használja. Danko láthatóan messze került attól a tudatállapotától, amikor négy éve még a tatabányai Turul-szobor alatt videózott büszkén, nem is titkolva a hely szimbolikáját (elfeledkezve arról, hogy volt idő, amikor az SNS-ben a turult csak csirkének titulálták). És ha már politikai folklór, a koalíció másik agytrösztjének, Huliak miniszternek is kényszeres jelenése volt: „Orbán után itt van egy újabb magyar nacionalista, aki nem fér a bőrébe”, posztolta a „sportnagymester”, aki még a sorkatonaságot is visszavezetné, mert attól fél, Magyar azzal, hogy „felvidékez”, a déli területek visszacsatolására készül. Humorként is kezelhetnénk, ha nem tudnánk, hogy hatalmi helyzetben diagnózisból sok rossz dolog született már. Az persze, hogy a széljobb még jobbra nyújtózik, érthető, az azonban nyugtalanító, hogy a Smer újfent ráerősített a magyarellenességre, Tibor Gašpar is csavart egyet a valóságon.
– vagyis Gašpar megfenyegette Magyar Pétert, hogy a Felvidék szóért is börtön jár. A fenyegetés természetesen nekünk, felvidéki magyaroknak szól, de megágyaz az államközi viszonynak is. Magyar Péter alapozónak a Beneš-dekrétumok kérdését, pontosabban a vitatott Btk.-módosítás eltörlését tette az asztalra, s ez részéről teljesen érthető, ha nem megörökölni, hanem megszabni akarja a kétoldalú kapcsolatokat, így azonban Ficóéknak emelni kell a tétet. Ezt látjuk most, ezért kezdte el csípni a szemüket a Felvidék szó, ami hazai hangulatkeltésnek elég, de a kormányfői találkozón kevés lesz, indításnak gyenge pozíció.
Az már egyértelmű, közösségünk nemcsak ütközőzónája lesz a kétoldalú kapcsolatoknak, szlovák részről célpontja is. Múltunk három és félévtizedes szakaszában voltak idők, amikor ez nagyon jól működött, egészséges életösztönünk volt, ha támadtak bennünket, a politikum a tárgyalóasztalnál a higgadt érvelést, a közösség az utcán az erőt képviselte. Nem is eredménytelenül! Most nehéz lenne megmondani, a védekező mechanizmusunk elég erős-e még, vagy inkább a támadásokkal szembeni immunitás a jellemző, ami közönyössé tesz bennünket, hogy félszből vagy önfeladásból táplálkozva, mindegy is. Ha az utóbbi a többség, annak az is a kockázata, hogy a kiélezett helyzet sokakat megijeszthet és végképp elrettenthet a magyar politikától.
A kialakult helyzet a pártnak irányt szabott, a Magyar Szövetség jó érzékkel le is reagálta azt. Gubík László Pozsonyban, egy ellenzéki pártokkal tartott szlovák–magyar konferencián jelentette be: pártja kizárta az együttműködést a Smerrel és a Republikával.
A hely szelleme a kijelentésnek adott egy olyan értelmezést, hogy ezzel Gubíkék oldalt is választottak, de a pártelnök azonnal jelezte, ez nem jelenti az ellenzékkel az összebútorozást, a Magyar Szövetség továbbra is önálló politizálást folytat, nem köti magát senkihez. Ennek ellenére a közösségi média köpőcsészéjében nagyon éles bírálatok is megfogalmazódtak a magukat a progresszívekkel szemben meghatározóktól. Indulatos, érzelmi alapú és rosszhiszemű támadások ezek, nem a higgadt mérlegelőké.
Aki magyarként leadta Ficóra a szavazatát, nem az orvtámadásokra voksolt, legyen az Btk.-módosítás, felvidékezés, földelkobzások, kisiskoláink felszámolása. A tanulság egyértelmű! Dolgainkban a szlovák pártok eddig sem tettek semmit, csak az segített, ha a magyar képviselet alku pozícióban volt. A Magyar Szövetség az ügyeket felvállalva, arcéllel, olvashatóan politizál, és egyedüliként a magyarok érdekében. Ezt kell végre látni és megérteni minden magyarnak. Csupán ennyi a feladat.
A kommentár a MAGYAR7 e héten megjelenő, 19. számában is olvasható.
