Ücsörgők
A rajkai kishatáron a kátyúkat kerülgetve, araszolva csordogálunk át Magyarhonból Pozsonyba. A lepukkant, ótvaros egykori vámházhoz közeledve feltűnik, hogy a szokásosnál több a rendőrautó. Aztán csak azt látjuk elhaladva, mintha egy lassított filmet néznénk, hogy húsz-harminc migráns ücsörög az árokparton, körülöttük rendőrök állnak. Kivétel nélkül fiatal férfiak, sötét ruhában, sötét arccal.
Másnap megjelenik a csoportkép a rendőrség honlapján a fotóval: huszonnégy határsértőt fogtak el, két furgonnal jöttek végig Magyarországon. Az ősz beálltával futószalagon jönnek a hírek az új honfoglalókkal teli, felborult, karambolozó gépkocsikról, kukoricaföldön futkosó embercsempészekről. Honnan jön, hová tart ez a tömeg?
A másik kép is az interneten jött szembe: kilenctagú muszlim család piknikezett kedélyesen a svéd parlament előtti park füvén, és várta a választások eredményét.
Ők már „svédek”, akik lassan az ország lakosságának tíz százalékát alkotják. (A liberálisok Zlatan Ibrahimovićcsal szoktak példálózni, nézzétek csak, csökött idegengyűlölők: ő sem született svéd, és mekkora dicsőséget szerzett az országának! A híres futballista gyökerei azonban nem Afganisztánba vagy Belső-Afrikába nyúlnak, hanem a Balkánra: apja bosnyák, anyja horvát, mindketten egykori „jugók”. Vagyis európaiak, akik nem ejtőztek a svéd parlament előtt.)
Az „új svédek” csak ücsörögtek, körben, mint valami kései majálison, tarka-barkán, férfiak, nők vegyesen, miközben a hivatalok lázasan számlálták a szavazatokat, jobbra vagy balra billen-e a mérleg.
Hamar kiderült, hajszálnyit jobbra. És onnantól kezdve az újmarxista, neoliberális csürhe szerint Svédországban megingott a demokrácia. Valami pokoli felfordulás történt a csodálatos mintaországban: jobboldali lett a kormány, és ettől kezdve Svédország Európa ellensége lett. Veszélybe került az olajozottan működő migránsbevándoroltatás. Ez azonban a svédek szempontjából már mit sem jelent. A svéd jobboldal most kornyikálta el a hattyúdalát, mert a „svédesített” bevándorlók tudják a kötelességüket, hálából mindig balra fognak szavazni, aztán néhány év múlva, amikorra elpárolog a hálájuk, a saját muszlim pártjukra. És így lesz kerek a világ, így billen helyre minden „európai érték”.
Most, hogy a jobboldal adja a svéd kormányt, jöttek is a világvégét jósoló „elemzések”. Lényegük, hogy a „szélsőjobboldal” (mert ugye a konzervatív jobboldal mindig szélsőséges, a baloldal pedig a demokrácia őreként mindig középen áll) erősödése szigorodó bevándorlási politikát vetít előre, ez pedig „visszavetheti a Svédországban rendelkezésre álló munkavállalók számát, ami idővel visszavetheti a növekedési potenciált” (Bloomberg). Vagyis ha megcsappan az ingyenélők, az ország költségvetését és a polgárok adóterheit növelő bevándorlók tömege, az maga lesz a borzalom.
Az igazi borzalom előtt azonban behunyja a szemét a világ. Pakisztánban soha nem látott katasztrófa képsorait látjuk, az árvizek miatt 33 millió ember maradt otthon nélkül, vagy sodródott az éhezés határára. Köztük hárommillió gyermek! Ücsörögnek a férfiak a sínek mentén, várva a vonatot, amely nem jár. Semmi sem jár, nincs munka, nincs megélhetés. Nincs ház, elvitte a víz. Ők nem piknikeznek, reménytelenül várnak valamire.
Mindeközben tömjük a dollár- és eurómilliárdokat egy értelmetlen háborúba, ahelyett, hogy a békét szorgalmaznánk.
Egy olyan háborúba, amelyet néhány demens vénembert, brüsszeli, senki által meg nem választott árulót maguk elé tolva szítanak a (természetesen nem létező) háttérhatalom kapzsi, a vagyonhalmozásba belehülyült gazemberei, akiknek semmi nem elég. Akik billiókat dugnak el a Kajmán-szigetek, Nagy-Britannia, Hollandia, Luxemburg, az USA, Írország bankjaiban – és ezek csak az elsvindlizett adók.
Pedig ez csak akkor valósul meg, ha ezek a lakájok eltakarodnak.
