Turbulenciák az oktatásügyben
Jó hírrel kezdődött a 2026-os év a pedagógusok számára. Itt az újabb 5+2 százalékos fizetésemelés. Konszolidációs időben, amikor mindenütt csak spórolnak, ez nem semmi, mondhatnánk. Ám a gyermekeinket oktatók bére még így is jócskán elmarad a más ágazatokban dolgozóéktól. És ki tudja, mikor lesz a következő béremelés. Ezt a szakszervezet dolga „kibirkózni”. Ez már a jövő zenéje…
Ami viszont máris itt van, ami történik, az az átfogó iskolai reform, az iskolák finanszírozásának megváltozása, de mindenek előtt a legnagyobb feladat, az alapiskolai hálózat optimalizálása. Ha stílusosan szeretnénk fogalmazni, mondhatnánk azt is, fel van adva lecke. Merthogy ilyenre ki tudja, mikor került sor utoljára… Talán még akkor, amikor sokkal kedvezőbb volt a demográfiai helyzet. Amikor túlzsúfolt 35 fős osztályokat kellett tanítani lepukkadt tantermekben. Azok voltak a szép idők, amikor családonként nem ment ritkaságszámba a három, sőt négy gyermek sem. Ez bizony jó régen volt.
Új, más időket élünk, a szaporodási kedv igencsak alábbhagyott, fontosabb a vagyon, az álomnyaralás, a kényelem, mint a gyermek. De azt is valljuk be töredelmesen, sok fiatal számára igencsak nehéz, majdnem lehetetlen az otthonteremtés, mert eszement magasságokba emelkedett a lakások, házak ára. Szóval, a fogyás olyan mértéket öltött, hogy már túl sok lett az iskola. Ez pedig egy költségvetési gondokkal küszködő országban megengedhetetlen luxus.
Erre a nem kis házi feladatra az oktatáspolitikai szakmai tanács vállalkozott, mely afféle műhely, kifejezetten az oktatáshoz értő, ott dolgozó szakemberekkel. A szakmaiság tehát biztosított. Rajtuk nem fog múlni, bár ők inkább csak afféle tanácsadó szervként működnek, hiszen a komoly döntéseket – iskolák összeolvadásáról, egyesüléséről, a klaszterekről – a fenntartóknak kell meghozniuk. De az alapiskolai hálózati térkép „megrajzolásában” bizton lehet rájuk számítani.
Ez pedig kompromisszumok nélkül nem fog menni. A fájdalmasnak ígérkező optimalizálás legfőbb célja, hogy minden magyar gyermek számára elérhető közelségben legyen magyar iskola. Ez lehet a sorvezető ahhoz, hogy átgondolt és jó döntések szülessenek. Nem árt a realitások talaján maradni és egy kicsit előre látni a jövőt sem. Fejlődő régiókban, ahová esetleg még be is költöznek magyar fiatalok, iskolákra egészen biztosan szükség lesz. De vannak olyan vidékeink is, ahová a magyar falvakba a többségi nemzet tagjai költöznek szép számban, a magyar lakosság számaránya pedig egyre csökken, lassan szórvánnyá válik a vidék. Itt az iskoláink nagy bajban vannak…
Ahány régió, annyiféle helyzet, ha úgy tetszik, iskolahálózati kondíció. Első körben a szakmai tanács tagjai felkeresik térségeinket, hogy felmérjék a helyzetet és megpróbáljanak javaslatokat tenni az ottani hálózat optimalizálására. A lehető legkevesebb veszteség nélkül, a jövőben is fenntarthatóan.
