Túllőttünk a célon
A múlt században végbement rendszerváltás során és az azt követő kezdeti években folyton azt hallottuk, hogy előbb-utóbb utolérjük az akkor még számunkra eléggé ismeretlen Nyugatot. Hogy néhány év múlva nálunk is Svájc lesz, na meg Amerika. Még a szkeptikusok is azt mondták magukban: bárcsak így lenne. Hát még az optimisták! Ők megették a maszlagot szőröstül-bőröstül. De láss csodát! Elérkezett a 21. század 25. éve, és el kell ismernünk, van, amiben nemcsak hogy beértük a nyugati országokat, hanem meg is előztük.
Csak egy példát mondok, az pedig a postai árakra vonatkozik. A napokban feladtam egy A4-es méretű borítékot. Legalábbis A4-esként vettem meg talán egy éve a postán. Buborékos, a szegélye körbe-körbe megnöveli a külső méretét, így egy kicsit túllépi az említett formaméretet, ami valójában értelemszerű, mert ha valaki A4-es formátumú dokumentumot vagy bármilyen más papíranyagot szándékozik buborékos borítékban küldeni, számolnia kell az ennél valamivel nagyobbacska mérettel. Ilyen boríték esetében a lepréselt szegéllyel is. Hát én nem számoltam vele, hiszen mostanáig minden gond nélkül felvették a postán – egyszerű küldeményként. Csak hát most nagy változások álltak be ebben az állami intézményben is. A 200 grammos levél 2 euróba került volna nekem, de a szemfüles postáskisasszony, kezébe véve azt, felugrott ültő helyéből, és a szomszédos ablaknál szolgálatot teljesítő kolléganőjétől vonalzót kért. Nincs már nálam, továbbadtam a hármasnak.
Sebaj, a fürge leányzó egy-két szökelléssel a hármas ablaknál termett, onnan pedig tovább, a négyeshez száguldott. Visszatérve a helyére bocsánatkérőn mondta, hogy le kellett mérnie a borítékot, de nem volt mivel, négyen osztoznak egy vonalzón. Magamban méltatlankodtam szegényes helyzetük miatt, de közben – mivel rosszat sejtettem – arra gondoltam, bár kallódott volna el az az egy szem vonalzó is, hogy ne mérhessék le a küldeményemet. Mert valóban az lett a végeredmény, hogy majdnem másfél centiméterrel túllépte a megszabott határt, s ezért csak ajánlva adhattam fel. A hölgy már nyomta is a kezembe a feladószelvényt, szaporán ki is töltöttem (mi mást tehettem volna) és megfizettem a 3,50 eurót a 2 euró helyett, amire eredetileg számítottam.
Elég csak körülnézni: a szlovákiai turisztikai létesítmények szolgáltatásai a környező országok között a legdrágábbak, és európai viszonylatban is kirívóan magasak. Az adóterhelés is nálunk a legmagasabb. Aztán ott a megszaporodott bűnözés, a korrupció. Épp most hallottam, hogy a vandalizmus terén is jócskán jeleskedünk. Másrészt az átlagember havi bevétele teljesen ellentmond annak a Kánaánnak, amellyel kecsegtettek minket. Bizonyára mindenki tudna olyan példát mondani saját tapasztalatából, amely rávilágít valós helyzetünkre, tehát arra, hogy ha élen járunk is valamiben, az semmi dicsőséget nem jelent, mert nem pozitív, hanem negatív téren visszük a prímet.
