Túlárazott ötletbörze
Nincs már abban semmi rendkívüli, ha az állam a reform jelszavába csomagolva hoz józan emberi léptékkel mérve csak nehezen érthető döntéseket. Az elmúlt harminc évben hozzászoktunk. Könyvtárak hosszú polcait lehetne megtölteni a volt kurzusok reformterveivel, az persze árnyalja a jelentőségüket, hogy a legtöbb nagy elképzelés csak torzó maradt az ötletelések bő tárházában. Így azon sem csodálkozhatunk, ha az emberek már csak legyintenek a szárnyaló tervekre, mert nem érzik azok hozadékát: a jólét biztonságát, avagy a felzárkózás esélyét.
Az új jelszó: Modern és sikeres Szlovákia. Eduard Heger pénzügyminiszter ezen a címen mutatta be a napokban a 8 témára szabott reformtervét, amely az Európai Unió helyreállítási alapjának forrásaira alapozva szabná meg a válságkezelésnek az irányvonalát.
A koronavírus-járvány okozta mély gazdasági válság szinte mindenkit érint, nem mindegy tehát, hogy a Matovič-kabinet milyen fejlesztésekben gondolkodik. Brüsszel a megközelítőleg 7 milliárd eurónyi kerethez konkrét javaslatcsomagot, rendszerszintű reformokat vár a szlovák kormánytól.
Igor Matovič a júliusi uniós csúcs után még nagy társadalmi vitáról, össznépi ötletelésről beszélt, ám az idő szorításában erről le kellett mondani. Olyannyira, hogy mára kiderült, nemcsak a reformtervek írására kiéhezett polgárok maradtak ki az alkotás folyamatából, de a politikum is, még a koalíciós partnerek se fértek oda az asztalhoz.
A pénzügyminisztérium vezényletével készült mintegy 120 oldalas dokumentum egy széles szakértői csoport munkája, akik dolgozatukba mindent belevettek, amit fontosnak tartanak, fontossági sorrend nélkül, sokat markolva. Ráadásul, ami papírra került, az beárazás után nagyjából 30 milliárdra rúgna.
Az elemzők és a politika egyaránt azt róják fel hibájaként, hogy a stratégiai dokumentum ugyan széles skálán mozog, sok mindenre kiterjed, de kevés benne a konkrétum, a kézzel fogható, megvalósítható befektetési terv. Miközben nincs sok ideje a kormánynak, hiszen áprilisra el kell készülnie a végleges programcsomagnak.
Már most borítékolható, hogy sok feszültséget szül még a koalícióban a reformterv, vagy, ahogy Heger miniszter nevezte, reformmenü. Nemcsak a hatalmi logikának, de a józan észnek is ellentmond, hogy anélkül születik meg egy ilyen fontos dokumentum, hogy a koalíción belül megtárgyalnák legalább annak sarokköveit. Az OĽaNO koalíciós partnerei nem titkolták, elégedetlenek, Veronika Remišová és Richard Sulík is jelezte, gondjaik vannak a Heger-javaslattal.
Ennél jóval élesebb hangnemet ütött meg Boris Kollár, aki a tervet 30 milliárdos lufinak nevezte, kifogásolva, hogy velük senki nem egyeztetett. Ez azonban azt is jelenti, a szakértői reformterv mögül teljes mértékben hiányzik a politikai háttér.
A politikum támogatása pedig kétségeket vet fel, kérdéses a pártok hogyan tudnak az idő rövidségével is küzdve értelmes kompromisszumot kötni, s olyan csomagot összeállítani, ami hozzájárulhat, hogy az ország újra felfelé ívelő pályára kerüljön.
Kollár jól érzékelve a lehetőséget, gyorsan elő is állt saját hárompilléres tervével: iskolák, kórházak és más közintézmények fejlesztése, nyugdíjreform és adócsökkentés. Mindhárom témával komoly pontokat lehet szerezni a választóknál, s ha ezek után kimarad a végleges tervből, azért az OĽaNO kapja a fekete pontot. Ebből is nyilvánvaló, nehéz tárgyalások várnak a koalícióra, és a megegyezés nem lesz könnyű.
Ma még nem lehet tudni, mi az, ami végül tervből konkrétummá válik.
Az már a papírváltozatból is kiderül, hogy mi, magyarok most sem remélhetünk túl sok jót. Ezután is érvényes, ha fejlesztésekről van szó, Dél-Szlovákia nincs a térképen.
A déli úthálózat építése csak sokadik a sorban, a vasúti közlekedés színvonala is hiába kritikus, nem élvez prioritást. A beharangozott önkormányzati reform, a települések tervezett összevonása rendkívül komoly veszélyt jelent, és nem csak a nemzetiségi arányok várható torzulása miatt. A központosítás soha nem az érdekeinket szolgálja, csak a lehetőségeinket szűkíti.
Megmaradásunk szempontjából ugyancsak végzetes lenne az iskolahálózat tervezett átalakítása is, ami a kisiskolák bezárását, s ezzel a magyar nyelvű oktatás elérésének a megnehezítését, hosszú távon a teljes ellehetetlenítését hozná magával.
Ezekre az érdekeink ellen való döntésekre, mondhatni „támadásokra” a magyar politikának fel kell készülnie, és csak a hárompárti egységes és határozott fellépés, az érvek erőssége gyengítheti a borítékolható merev elutasítást. Annyi biztos, ami most jön, az sem lesz a nyugalom időszaka!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/43. számában.
