2024. február 23., 19:14

Traktorra gazda!

Adták ki a jelszót tegnap a mezőgazdaságból élők. Az ország minden részéből megindultak traktoraikkal, masináikkal. Nem jókedvükből, nem is azért, mert éppen nem lett volna más dolguk… Ahogy bent a szerkesztőségben nézegettük a kollégák küldte fotókat, láttunk ott mindenféle traktort, munkagépet. S egyikünk meg is jegyezte, lehetett volna jóval több masina is, csak éppen a rozoga öreg Zetorokkal már nem szívesen indulnak hosszabb aszfaltútra a falusi kisgazdálkodók. Azok bizony már csak a földutakra valók.

Gazdatüntetés - Tőketerebes
Fotó: Molnár Gabriella

Vennének ők is drága, modern traktort, csak éppen az áruk csillagászati. Legalábbis számukra. Meg aztán az utakon végirobogó több mint 2000 jármű jó részét is kölcsönből vették. Kevés olyan jól menő gazda van, aki megengedhet magának egy ekkora beruházást. És akkor még nem is beszéltünk a többi munkagépről, az ekékről, a vetőgépekről, a permetezőkről és még sorolhatnánk…

Legjobban talán az egyik molinóra felírt szöveg fejezi ki mindazt, amiben kénytelenek élni napjaink földművesei. „A traktor a banké, a haszon a multié, a munka és a ráfizetés a gazdáé”. Ehhez nem is kell különösebb kommentár, mint ahogy ahhoz sem, amit az egyik gazda mondott, miszerint régen a parasztnak volt egy füzete, ahová beírta, mikor vetett, mikor aratott, mikor milyen növényvédőszert használt.

Ma meg ül az asztal mögött, irattömbök közepette, s azt sem tudja, hol áll a feje. Ha pénzt, támogatást kér vagy remél, akkor kész hivatalnokká kell válnia. Pedig a jó gazdát sokkal inkább érdekli, hogy sarjad-e már a vetés, vagy kalászba szökött-e a gabona, hízik-e a jószág…És várja a munka, amit nem lehet halasztgatni.

Brüsszel nyakkendős urai oly messze vannak ettől a paraszti világtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nekik tán már az öregapjuk is csak a boltban szerezte be a konyhára valót. Fogalmuk sincs a falusi csirke húsának ízéről, a nagyapó ültette öreg almafa termésének zamatáról, nem ettek még friss tojásból hagymás rántottát. Hosszan tudnám még sorolni, mi mindenről nincs halvány lila gőzük sem, de nem teszem. Mert vagyunk még sokan, akik mindezt még ismerhettük. S nem nosztalgiázni akarunk csupán, hanem szeretnénk a piacokon, boltokban látni ezeket a kiváló minőségű hazai alapanyagokat, vagy éppen itt gyártott termékeket. A környékről származó zöldséget, gyümölcsöt akarjuk ropogtatni!

Nem kell nekem Amerikából behozott krumpli. Annak akkor örülhettek Európában, amikor Kolumbusz nagy felfedezése után idővel áthozták a hajók az óceánon. Hamar megtanulták itt is, hogyan kell termeszteni. Szlovákia valaha krumplinagyhatalom volt, manapság meg ízetlen, minőségtelen és drága, USA-ból behozott burgonyából kell rakottkrumplit csinálnom. Ez felháborít!

Még szerencse, hogy mi, kisemberek nem látjuk át azokat a szövevényeket, amelyek a világpolitikát és világgazdaságot átjárják. Kinek mi az érdeke? Ki miből tud nagyot szakítani? Kinek lesz valamiből bomba üzlete? Amit viszont látunk, hogy eltűnt a boltokból a kiváló minőségű hazai termék és silány behozottat kapunk helyette. S látjuk a fejét vakargató, olykor eget kémlelő parasztot, aki azon töri a fejét, vessen-e még jövőre, vagy hagyja az egészet a fenébe. Nekiüljön-e a papírozásnak, ha támogatást akar, vagy inkább galambpostával üzenjen a brüsszeli nagyuraknak, jöjjenek el egy jó kis disznótorosra, a többit meg majd házi pálinka mellett jól megbeszélik. Ja, és munkaruhát okvetlen hozzanak magukkal. Mert a jó falatokért meg is kell ám dolgozni!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.