Totó, lottó, covid…
Vírusügyben ideje lenne a tiszta beszédnek. Mert járványügyi adataiban Szlovákia a kezdetektől fényezi magát. Jobb helyeken a teszteken fertőzöttként kiszűrt embereket nem osztják külön kategóriába aszerint, hogy drága vagy olcsó teszttel szűrték-e ki őket.
Különösen, ha mindkét kategória pecheseit két hétre karanténba küldik. Akinek pechje van, az olcsó teszt után is kórházban köthet ki, sőt a vírus áldozatává válhat.
A hivatalos fertőzöttségi statisztika viszont nem tekinti őket fertőzöttnek.
Jól mutat a hír címében, hogy száz alá csökkent a fertőzöttek száma, csak ha összeadja az ember a drágák és az olcsók számát, kiderül: hazudik a cím. Ezért van az, hogy miközben kevesebb a fertőzött, a kórházra szorulók száma – időnként – növekszik.
Meg azért van olyan sok gyógyultunk is, mert amikor őket veszik számba, már az olcsókat is kimutatják. Ott már jól mutat a 800 000 gyógyult, a védettségi statisztika is javítható vele, és az egészségügyi ellátórendszerünk hírének is jót tesz.
Aztán nálunk még mindig csak az halhat bele a Covid–19 fertőzésbe, aki 14 napon belül igazoltan (PCR-teszt után) a vírus okozta speciális tüdőbetegségben veszíti életét. Hat hónapja ugyan vezetnek egy másik elhalálozási kimutatást is az ún. Coviddal elhunytakról, ide olyan betegeket sorolnak be, akiknek a tüdején kívül más belső szerveit is tönkretette, végül az életét is elvette a betegség. Augusztus 19-én ténylegesen 15 004 halottja van a Covid–19 járványnak, nem 12 500.
Aztán itt vannak az oltások. Gyurcsány őszödi szavait kéne idézni, olyan nagyon sikerült a szlovákiai állami oltási kampány!
Először azt nem tudta eldönteni a kormány, hogy csak az uniós ügynökség pecsétjével ellátott vakcina hatékony-e, aztán már azt sem, kiket, milyen ütemezéssel és hol kellene beoltani. 100, 200, 300 kilométert is utaztatták oltásért az embereket. Mire a megyéknek köszönhetően emberi léptékkel is elérhetővé vált és elkezdődhetett a tömeges oltás, akkorra már ideért az AstraZeneca rossz híre is. Előbb azt kapta boldog-boldogtalan, aztán már (újra) csak a 60 éven felüliek, miközben volt itt vagy százezer hatvan év alatti, akiben fél „csimpánz” már benne volt, s illett volna a másik felét is felvennie, ám vagy húszezren ezt megtagadták.
A geopolitikailag nem kóser orosz vakcina sorsa is tipikusan Tátra alatti.
Belebukott egy kormányfő meg egy miniszter, pedig a legtöbb lakos ezzel oltatta volna be magát. Az utódjaik azonban csak június közepén tették lehetővé, hogy az emberek bejelentkezhessenek érte. Akkorra mindazok, akik oltatni akarták magukat, uniókonform vakcinával már beoltakoztak.
Jött hát az állami oltásnépszerűsítés:
Hisz itt van a kánikula, a járványhírek biztatóak, lehet már kórházreformmal, a nyugdíjrendszer átalakításával foglalkozni, és mert a szlovák szerencsejátékos nemzet, enyhén „elszabott” lottóval kísérletezni, rávenni a kizöldült ország népének vírustagadó, oltás ellen tüntető részét a vakcina elfogadására. Pedig talán motiválóbb lenne, ha minden beoltott ember kapna egy százast a kincstártól – részben útiköltség-térítésként –, meg ha helybe vinnék az embereknek az oltást (és a pénzt is). Nem kerülne többe, mint a víruslottó. És talán több társadalmi haszonnal járna.
Igaz, a nép a kaszinózás mellett a cirkuszt is imádja, hát miért ne kapná meg?! Elvégre nem csak Covid–19 van a világon!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/34. számában.
