2021. november 10., 18:16

Thomas, a rasszista gőzmozdony

„A hülyeségvonaton nincsen fék!” – kezdtem néhány hónappal ezelőtt egy aktuális témánkhoz legfeljebb távolról kapcsolódó írásomat. Nos, azóta kiderült, nincs igazam. Végül is van! Mondjuk akkor, ha az a szerelvény rabszolgák által termelt gyapotot és cukrot szállított Nagy Britanniában…

thomas gőzmozdony
Fotó: Youtube repro

Lassan tényleg ott tartunk, hogy a tapasztalt hírfogyasztó már fel sem kapja a fejét a nyugati cancel culture legújabb őrültségeire. A XXI. századi kultúrfasiszták a newtoni fizikában, a kotta fekete-fehér felosztásában (felkészül, a zongora!), sőt, magában a klasszikus zenében is megtalálták már a fehér szupremácizmus és a rasszizmus jeleit. Tapasztalva, mi folyik körülöttünk, csak az a meghökkentő, miért nem jutott eddig senkinek eszébe, hogy a fehér(!) füstöt eregető, hatalmas, maszkulin gőzmozdonyok is lehetnek rasszisták?!

Kultúrludditák

Négyéves keresztfiam rajong a mozdonyokért. Én is így voltam ezzel az ő korában. Nagyok, hangosak, csillognak, mi kell még egy gyereknek?! Legkésőbb kamaszkorunkra általában kinőjük ezt a hóbortot, de akadnak azért sokan, akik felnőttként is buknak az ilyesmire. Nincs is ezzel semmi baj, több tonnányi guruló történelemről van szó, lelkük rajta.

Más kérdés, meddig lesz lehetőségük hódolni ennek a hobbinak.

Ugyanis jó, ha megszokjuk, a fehér ember történelme, mint azt újabban állandóan a képünkbe vágják, óhatatlanul rasszista történelem. Akkor is, ha száztonnányi vasról van szó! Most a Brit Vasúttörténeti Múzeum tárlata eshet áldozatul egy egyetemi konzorcium által vezényelt, 9000 adófonttal finanszírozott projektnek, amely azt hivatott vizsgálni, milyen szerepet játszott a gőzüzemű vasúti közlekedés a fehér szupremácizmus kiépítésében, illetve a harmadik világ és az Amerikába hurcolt rabszolgák kizsákmányolásában. Érvelésük zanzásítva a következő: mivel a gyarmatokon megtermelt javakat (gyapotot, cukornádat, nemesfémeket és minden mást) gőzmozdonyok által húzott szerelvények szórták szét Britanniában, ezért elképzelhető, hogy a vasúttörténeti kiállítás néhány ikonikus mozdonyára bizony nem csak kosz és szétkenődött rovarok miriádja tapadt, hanem rasszizmus is.

Akiket a mozdony füstje megcsapott

Van azonban egy aprócska bökkenő. A nagy brit vasútépítési láz a XIX. század közepén ért zenitjére, viszont a britek évtizedekkel korábban (1807-ben) törvényen kívül helyezték a rabszolgakereskedelmet, majd az 1830-as években magát a rabszolgatartást is. A projekt ötletgazdái is érezték, némi magyarázatra szorul a dolog, így azzal álltak elő, hogy több korabeli mágnás is a rabszolgatartás feladása után járó állami kompenzációját fektette be a gyermekcipőben járó vasútiparba. Amelyik meg nem, az „bizonyosan rendelkezett valamiféle közvetett kapcsolattal” a rabszolgakereskedelem irányába, ha másként nem, hát úgy, hogy a rabszolgák által megtermelt javak valamelyikével kereskedett – nyilatkozta a helyi lapnak a york-i vasúttörténeti múzeum vezető kutatója. Haladó kultúrludditáinknak az szerencsére nem jutott eszükbe, hogy a sínpárok rasszista múltjában vájkáljanak, így  a vonatközlekedés, egyelőre, zavartalanul folyhat tovább a szigeteken – már ameddig be nem tiltják a brit népet is.

A következő hónapokban a múzeum mintegy 300 kiállított mozdonya és vasúti kocsija történetét vizsgálják meg, hogy kiderüljön, van-e köztük rasszista…

Néhány jelöltet már találtak is. A Brit Rádzs idején Indiában szolgálók például biztosan ilyenek, de annak a mozdonynak is van oka a szégyenkezésre, amelynek megépítését a bokszerlázadás leverése után Kínára mért büntetőadókból finanszírozták. A múzeum azt ígéri, egyetlen műtárgyat sem távolítanak el a kiállítási anyagból, a tervek szerint azonban mindegyiken feltüntetik majd, van-e bármi közük a „kolonialista, kizsákmányoló, imperialista expanzióhoz”. Mielőtt azt hinnénk, marginális, helyi hóbortról van szó csupán, nézzük meg a brit sajtót! Szinte nem volt országos napilap, amely az elmúlt napokban ne foglalkozott volna a témával.

Csak baj ne legyen!

A vasúttörténeti múzeum szándéka mögött, ahogy annyi más esetben is, nyilvánvalóan a túlkompenzáció áll. Tavaly a múzeum belső levelezőlistájáról kiszivárgott email-ek alapján az intézmény vezetősége még attól tartott, hogy az akkor éppen javában zajló BLM-zavargások áldozatául eshetnek olyan ikonikus kiállítási tárgyak, mint a Winston Churchill földi maradványait nyughelyére szállító szerelvény, vagy az első valódi személyszállító vonat gőzmozdonya, George Stephenson Rakétája.

Churchillt természetesen imperializmusa miatt, a Stephenson-féle mozdonyt pedig azért támadják, mert megépítéséhez olyan befektetők járultak hozzá, akik a rabszolga-kereskedelemből is profitáltak.

Egy éve ilyenkor a múzeum igazgatója még lépten-nyomon elmondta, eszük ágában sincs „plusz interpretációt fűzni” a közönségkedvenc kiállítási darabjaikhoz. Mára mindez megváltozott! Sok más társához hasonlóan ez az intézmény sem meri vállalni a kockázatot sem, a kisebb ellenállás irányába haladva inkább engednek a nyomásnak, semmint, hogy rasszista botrányba keverjék a múzeumot és főleg annak vezetőségét. Nem egyedi eset ez. Amerikai és nyugat-európai egyetemeken, intézetekben, múzeumokban jónéhány éve az elhallgatás kultúrája uralkodik, hiszen az újmúltat írók agresszivitásával nem sokan mernek és akarnak szembeszállni. Pedig itt lenne az ideje! Azt ugyanis senki nem tagadhatja, hogy a britek és más gyarmattartók rengeteg disznóságot műveltek a kolóniákon. Mindegy, hogy nyereségvágy, vagy a rasszizmus fűtötte őket, ezek történelmi bűnök, nem szabad elhallgatni őket. Ez a valamikori elnyomóknak és elnyomottjaiknak sem érdeke.

Csakhogy épp a fenti példákhoz hasonló blőd túlkompenzáció árt a legtöbbet.

Nevetségessé és komolyan vehetetlenné teszi az egész szándékot. Agyonrágott lózung, mégis kérlelhetetlen igazság, hogy a múltat nem eltörölni és megsemmisíteni kell ahhoz, hogy tanuljunk belőle, hanem megismerni. Úgy márpedig nem lehet, ha egyszerűen kihúzzuk belőle a nekünk nem tetsző részeket. Vagy mozdonyokat!

Megosztás
Címkék