Teremtsünk csöndet!
Tulipáncsokroktól hemzsegnek a virágárus standok és boltok. Piros szívek mindenütt. Vélhetően ma jó sokan – legalább egy időre – nagyon boldogok lesznek. A szerelmesek ünnepén talán még egy vacsora is belefér… Vajon milyen menüből lehet majd választani?
Ezen füstölgök magamban, mivel az a furcsa helyzet állt elő, hogy Bálint-nap egybeesik hamvazószerdával. Két merőben már ünnep. Az idősebbeknek a szerelmesek napja szinte semmit se mond, a fiatalok meg sokszor csak értelenül húzogatják a szájukat, ha szüleik vagy nagyszüleik figyelmeztetik őket, szigorú böjt van. Fiacskám, ma ne egyél húst!
Nagyon nehéz lesz ma böjtölni a szerelmeseknek. A szó minden értelmében. Nehéz elképzelni, hogy ciberelevest, krumplikását vagy üres főzeléket kanalaznak valamelyik étteremben… Vagy hogy meg sem kóstolják a szívecskés csokit… A többiről meg, ami a szerelemmel együtt jár, inkább már ne is beszéljünk.
A korábban születettek már jó néhány napja lélekben készülődnek. Nemcsak a hamvazószerdára, hiszen nekik nem szokott különösebb gondot okozni a húsmentes és visszafogott étkezés. A kisebb adag, minél idősebb valaki, annál kevesebb gyötrelmet kíván. Ahogy az ember lelassul, kevesebb energiát pazarol, már nincs is szüksége olyan sokra. Anélkül is böjtöl egész évben, hogy tudna róla. Az idősebbeknek egy kicsit mást jelent az évnek ez a szakasza. Közelebbinek érzik az elmúlást…
Nagy kár lenne azonban csak az étkezéssel, tisztítókúrákkal, miegymással letudni a bűnbánat, a lelki megtisztulás idejét, a húsvét előtti negyven napot. Jóval többről van szó. A lemondás, önmagunk korlátozása, a szükség megtapasztalása ahhoz kell, hogy értékelni tudjuk, amink van. S hogy a lényegre figyeljünk. Ami bennünk rejtőzik. Hogy meghalljuk saját magunk csendes belső hangját…
Zajos, rohanó, törtető világunkban a csönd ritka vendég, sokaknak már nem is hiányzik, nem is vágynak rá. Mások viszont nagyon is áhítoznak utána, a már-már kegyelmi állapotra.
Magától azonban nem teremtődik meg. Nekünk kell, méghozzá erőfeszítésekkel, elérnünk. A csöndet. Legalább a nap bizonyos részében. Ehhez le kell lassítani, rá kell lépni a fékre. Sokunk számára ez a legnehezebb. Nagyon kell akarni.
Ahogy manapság már minden, a böjt is lehet személyre szabott. Mi több, nem árt, ha előre eltervezzük, miből is fog állni a ránk váró időszak. Kell egyfajta menetrend, ami szerint haladni fogunk. Lehet az a hús teljes elhagyása, esténkénti Biblia-olvasással. De akár a számítógép és mobil este nyolc utáni kikapcsolása, szívmelengető, lélekerősítő gondolatok, életút-történetek olvasása. Ültehetünk fát, de megpróbálhatjuk újraéleszteni a már alig termő öreg gyümölcsfákat is. Némi hozzáértéssel, törődéssel sikerülhet. Az újra termővé váló régi fák gyümölcse mennyei csemege. A dédapánk ültette alma-vagy körtefa termése olyan zamatos, amilyet boltban biztosan nem találunk.
Jómagam úgy döntöttem, a visszafogott étkezésen túl, a türelmet fogom gyakorolni. Azzal hadilábon állok. Az önuralom, az önmérséklet, önmagam lecsendesítése számomra magas, nagyon magas léc. Biztos le fogom verni párszor, de nem adom fel.
Önző módon elvonulok, legalább hétvégenként, néhány órára. Nem leszek elérhető. Olvasni fogok. És persze nagyokat sétálni, a téli álmából ébredező természetben.
Olyan időszakba értünk, amikor mi magunk írhatjuk fel receptre, mit szeretnénk megváltoztatni. Ennek pedig legalább két hozadéka van. Az egyik, hogy sokkal értékesebbé válik számunkra, amit magunktól megvontunk, például a húsétel vagy a csoki. A másik, ami ennél sokkal értékesebb, hogy új, jó szokásokat vehetünk fel, ami nem ér véget nagyszombaton. Ezzel pedig esélyünk van arra, hogy belső hangunkat sűrűbben meghalljuk.
