Teher alatt nő a pálma?
Szerintem a latin eredetű „teher alatt nő a pálma” közmondásnál nincs utálatosabb okoskodás az egész magyar nyelvterületen. Jelentése ugyanis az, hogy a komoly, szinte elviselhetetlen élethelyzetek mindig megerősítenek bennünket. Békéljünk meg velük, mert lehet, hogy a végén győztesen kerülünk ki belőlük, mondogatják. Pálmamese!
Ha lenne igazságtartalma ennek a metaforaszerű közmondásnak, akkor a felvidéki magyarok már régen a mennyeket verdesnék magasságukkal, és sziklákat görgetnének erejükkel. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyi minden ért minket a rendszerváltást követő évek során!
A kilencvenes évektől szinte pálmaerdőben élünk! Nem is kell visszamennünk a hontalanság éveihez!
Megboldogult édesapám szokta volt mondogatni hatvannyolcas tapasztalatai alapján, hogy az 1989-et követő szabadság nem egyformán fog vonatkozni a többségre és a kisebbségre. Sőt, nagyon figyelni kell, mert a többség szabadságérzetével párosulni fog egy nyíltan felerősödő nacionalizmus is, ami a csehek és főleg a magyarok ellen fog irányulni.
A csehek gyorsan kibújtak ez alól, lepergett róluk, örömmel elhessegették maguktól a szlovákokat, de
mi, magyarok, mivel nem tudtunk merre lépni, azóta is sínyljük a következményeket, azóta is pálmaként, teher alatt kell élnünk a szülőföldünkön.
A teljesség igénye nélkül elég csak néhány ellenünk megfogant szlovák törvényt, törvénytervezetet felsorolni: Mečiar és Slavkovská alternatív oktatásügyi programjavaslatát, Dzurindáék minket sújtó megyerendszerét, amely nem vette figyelembe a történelmi régiók kialakításának igényét. Amíg a közigazgatási reform a túlnyomórészt szlovákok által lakott területeken számos pici járást eredményezett pöttömnyi járási székhelyekkel (pld. Poltár, Zsarnóca, Mezőlaborc), addig délen szándékosan nem hoztak létre kis járásokat párkányi, somorjai vagy nagymegyeri székhellyel. Az Érsekújvári járást a sikeres szlovák megyei képviselet érdekében két választási körzetre osztották, de közigazgatásilag mégis egyben maradt. Aztán persze Ficóék sem kíméltek minket a nyelvtörvénnyel és az állampolgársági törvény módosításával.
Ezek kézzel tapintható, ésszel nehezen felfogható törekvések voltak a többség részéről.
Olyanokról persze már nem is szólva, minthogy napjainkban a magyarlakta járásokban ritkaságba mennek a magyar nemzetiségű hivatalvezetők, a Csemadok állami támogatásának többszöri ígérete eddig még nem konkretizálódott, az oktatási miniszter leváltotta az egyetlen magyar nemzetiségű államtitkárt, és a Kisebbségi Kulturális Alap élére nem a magyar nemzetiségű jelölt került. Felháborító, hogy Szlovákia legutóbb európai szinten is az őshonos kisebbségek jogvédelme ellen szállt síkra.
Persze adunk azért pofonokat magunknak is! Az évtizedes széthúzás volt a legnagyobb! Ez alatt inkább roskadozott, mintsem erősödött volna a felvidéki magyar pálma!
Erre már rájöttünk, de a tökölődő huzavona miatt a végleges egység hivatalosan még a mai napig sem született meg. Pedig az európai és parlamenti választások „felvidéki Mohácsa” egyértelmű üzenet volt a soraink rendezésére! Igyekezzetek, fiúk!
Egész biztos tehát, hogy teher alatt nő, nem pedig törik a pálma? Várjuk a népszámlálás eredményeit, aggódunk is nagyon!
Az adatok nyilvánosságra kerülése után majd kiderül, vajon mennyien roskadtak össze a ránk zúduló teher alatt, és mennyien erősödtek meg. Melyik pálma nő, és melyik nem, és mekkora terhet képes még elviselni, és mekkora alatt lesz egy nyomorult roncs?
