Tanul-e a Magyar Szövetség a múlt hibáiból?
A múlt szombati féli kongresszuson a Magyar Szövetség elnökévé választották Gubík Lászlót, aki a korszakváltás ígéretével vette át a stafétát Forró Krisztiántól. Mekkora mozgástere van az új elnöknek és a pártnak? Újra lendületbe hozható a lejtmenetbe került felvidéki nemzeti politizálás?
Gubík számára a legfőbb kihívást nyilvánvalóan az jelenti, hogy a személycserék, az őrségváltás által biztosított lendülettel a párt lezárja az egymást követő kudarcok időszakát, ahogy ő fogalmaz, korszakváltást érjen el. A felvidéki nemzeti politika, közkeletű nevén az etnikai politizálás, az elmúlt másfél évtizedben lejtmenetbe került.
Az új pártelnök által meghirdetett korszakváltás sikeréhez tanulni kell az elmúlt időszak kudarcaiból, az ismétlődő hibákat minél inkább ki kell küszöbölni. Noha a politikai környezet valóban nem kedvez egy etnikai gyűjtőpárt működtetésének, de az elmúlt években így is jócskán maradtak tartalékai a felvidéki magyar nemzeti politikának. Az erőket elfecsérlő személyi konfliktusokat és az el nem végzett politikai és szakmai munkát nem lehet pusztán a külső tényezőkre fogni.
A magyar közösség világnézeti megosztottsága aligha fog varázsütésre megszűnni, de a magyar választók gondjainak, érdekeinek következetes felvállalása és képviselete megszólíthat olyan csoportokat, amelyek elfordultak a politikától és az elmúlt években távol maradtak az urnáktól.
A korszakváltás alapfeltétele, hogy a sokszor személyeskedő viták helyett a szakmai felkészültséget, a problémamegoldó-készséget, egyáltalán az érdekképviseletet kösse a választó a Magyar Szövetséghez.
Elsődleges feladat, hogy az új elnökség mielőbb megkezdje a munkát és egyértelműen meghatározzák, milyen szakterületekért felelősek az elnökségi tagok. Már önmagában új lendületet adhat a pártnak, hogy az elmúlt hónapok tetszhalott állapotából felállva képesnek mutatkozik reagálni az országos politika közösségünket is érintő döntéseire, történéseire. Legalább ennyire fontos, hogy a párt minél hamarabb saját kezdeményezésekkel álljon elő, és képes legyen a felvidéki magyar nyilvánosság tematizálására. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy a Magyar Szövetség olyan témákat is felvállaljon, amelyek átütik az országos, szlovák nyelvű sajtó ingerküszöbét is.
A kezdeményező, cselekvő politika parlamenten kívülről sem lehetetlen. A politikától elfordult, passzivitásba süllyedt választók megszólítása mellett következetes nemzeti politizálással a 2023 szeptemberében a szlovák kormánypártokra voksoló magyar választók bizalma is visszaszerezhető.
Tényként kezelhető, hogy napjainkban a felvidéki magyar közösség – a kilencvenes és a kétezres évektől eltérően – nem áll a végrehajtó hatalom össztüzében, ezáltal közösségünk komfortérzete is sokat nőtt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ugyan a jelenlegi kormánypártok szerzett jogokat nem vesznek el, de a magyar közösséget érintő jogbővítést saját kezdeményezésükből aligha várhatunk tőlük.
Klasszikus win-win helyzet ez a magyar pártnak. Joggal érvelhet úgy a Magyar Szövetség, vagy kérünk és adnak, minket erősítve, vagy kérünk és visszautasítják, ezzel saját kezükkel húzzák élesebbre a magyar nemzeti politika korábban megfakult kontúrjait.
A jegyzet a Magyar7 2024/40. számában megjelent írás szerkesztett változata.
