Támadás sábát idején
Annyira gyorsan történnek az események Izraelben, hogy szinte lehetetlenség követni az áldozatok növekvő számát a Hamász múlt szombaton kezdődött támadása, illetve az izraeli ellentámadás után.
Több ezer család elmenekült Izraelből, 123 ezren hagyták el otthonaikat a Gázai övezetben. Mindenki fél, retteg, és senki nem tudja, mi lesz a túszul ejtett izraeli emberekkel, családokkal, kibucokból elhurcolt idős emberekkel.
Lényegében annak a folyamatnak, pontosabban a 2001-ben New Yorkban elkezdődött világkorszaknak az újabb fejezete kezdődik, s hozzáértők szerint semmi okunk a bizakodásra, elhúzódó háborúra lehet számítani Izraelben. Ami majd magával hozza az energiahordozók árának az emelkedését, a megfékezett infláció újbóli elszabadulását, és várhatóan migránsok, vagy háborús menekültek tömegeit.
Amit azonban már biztosan lehet tudni, hogy az izraeli titkosszolgálatok csődöt mondtak, és ez annál is inkább döbbenetes, mert a palesztin terrorszervezet részletekbe menően kidolgozott, nagyon összehangolt támadást hajtott végre.
Vagyis, ha logikusan gondolkodunk, eltartott egy ideig a terv kidolgozása, a fegyverek beszerzése, és mégsem vették észre a máskor oly éber ügynökök. Az is felfoghatatlan, hogy állítólag Egyiptom küldött néhány figyelmeztetést, hogy valami nagy dologra készül a Hamász, még azt is megmondták, hogy a Gázai övezet térségére figyeljenek, ám az izraeli biztonsági erők – érthető módon a korábbi tapasztalataikból kiindulva – a Jordán nyugati partján lévő zsidó telepek biztonságára összpontosítottak, ahol bő másfél éve újra meg újra összecsapnak a palesztinok és a telepesek.
Azt is tudjuk, hogy a szunnita Hamász Irán támogatásával tudott betörni Izrael területére, és a szó szoros értelmében háborút kirobbantani.
Ezt is megérte a világ, hogy a síita Irán nemcsak, hogy üdvözli a szunnita terrorszervezet pusztítását, hanem támogatja is, miközben a délebbre fekvő Jemenben a síitákat segíti a szunnitákkal szembeni véres harcokban. Ezt is megérte a világ, hogy lehet úgy gyűlölni Izraelt, lehet úgy a pusztulását kívánni, hogy még az ellenséggel is összefog a perzsa állam.
Azt is tudjuk, hogy a Hamász ultimátumot adott Izraelnek: kivégzik a túszokat, ha nem hagyja abba a Gázai övezet bombázását. Én személy szerint abban bíztam, a túszejtés csupán azt szolgálja, hogy a több ezer bebörtönzött palesztin fegyverest fogolycserével kiszabadítsák. Most azonban nem így néz ki a dolog, nagy valószínűséggel tényleg többről és másról van szó.
Azt is tudjuk, hogy Izrael kegyetlen bosszút fog állni. Sokan elmenekülnek majd a térségből, s nyilván nem Szaúd Arábiába, hanem Európába jönnek majd.
Újabb háborús övezet, ahonnan százezrek indulhatnak el, köztük dzsihadisták, akik frusztrációjukat, vallási fanatizmusukat is magukkal hozzák, hogy aztán itt folytassák a harcukat a világuralomért. Mert azt megmondták, világuralomra törnek, elpusztítanak minden zsidót és keresztényt. Már csak az a kérdés, hogy mi, európaiak ezt hagyjuk-e? Vagy példát veszünk Izraelről, és kiállunk magunkért.
Megjelent a Magyar7 2023/41. számában.
