Szükséges egy újabb magyar-magyar párbeszéd
Úgy néz ki, nem tudunk tanulni a múlt hibáiból. Legalábbis a felvidéki magyar politikai elit nem tud, hiszen ugyanazokat a szarvashibákat követi el. A legfőbb problémát ott látom, hogy a három platform teljesen mást képzel el kompromisszum alatt a Szövetségen belül. Adódik a kérdés, lehet ebből kiút, vagy ez a projekt már rég megbukott? Ne temessük a Szövetséget, beszéljük meg!
Azt senki sem mondta, hogy a Szövetség megalakulása után nem lesznek nehézségek.
Érthető, hogy a pártstruktúrák összeegyeztetése jelentett némi problémát, de ezeket néhány hónap alatt meg kellett volna oldani.
Legalábbis egy hagyományos struktúrákkal rendelkező pártnak, mint a Szövetség. Jóllehet, azt is figyelembe kell venni, hogy a Szövetség három politikai szubjektumot foglal magába, így a teljes párttá alakulás valóban egy időigényes folyamat ilyenkor. Na de ennyire?
Azt nem állítom, hogy a kisebb súrlódások a párton belül ne lennének természetesek. Vannak azonban olyan megoldatlan problémák, amelyeket nem tudtak őszintén megbeszélni a platformok vezetői. Ezt ki kell mondani.
Mert az nem normális dolog, hogy szűk félévvel az önkormányzati választások előtt még nem sikerült megegyezni a polgármesterjelöltekről az egyes településeken, miközben a szlovák pártoknál már lassan kialakul a teljes lista.
A koalíciókötések pedig már meg is történtek a kisebb pártoknál.
Az sem normális dolog, hogy az egyes platformtagok a közösségi oldalakon üzengetnek egymásnak, és lejárató kampányt folytatnak egymás ellen. És az sem normális, hogy egy szakmai sajtótájékoztatón más témára irányuló kérdésekre kell válaszolni, ráadásul úgy, hogy a párt belső ügyei vannak kiteregetve közben. A választó sajnos azt látja, élő adásban válik hiteltelenné az egész történet.
Azonban még koránt sincs veszve minden.
Pedig sokan már temetik a Szövetséget, vannak olyan „haragos” csoportok is, akiknek érdeke a pártot felbomlasztani. A felvidéki magyarság értelmisége, azok a választópolgárok, akiknek a hangja nincs képviselve a szlovák törvényhozásban, nagyrészt továbbra is az egység építését szeretnék látni. Ahhoz azonban, hogy az építkezés intenzívebben beinduljon, tisztázni kell néhány dolgot a Szövetségen belül.
Elsősorban nem szervezeti kérdésekről van szó. Ezek inkább elméleti és bizalmi kérdések. Ahhoz, hogy a bizalom meglegyen, amelyre aztán lehet építeni a többit, mint például a szervezeti és strukturális egyeztetéseket, az alapoknál kell kezdeni.
Ez pedig a kompromisszum megértése.
Fel kell tenni az alábbi kérdéseket. Mi célból jött létre a párt? Mi a párt szerepe a szlovákiai magyar társadalomban, mely magyar csoportok alkotják a szavazóbázist? Innentől kezdve már sokkal könnyebb definiálni a pártot. Ha ez megvan, akkor jöhetnek az elképzelések, és az ebből születendő kompromisszum. Vajon mindenki tisztában van azzal, hogy mit is jelent a kompromisszum a Szövetségen belül? Erre egyszerű a válasz. Mert a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a platformok még mindig egymást akarják legyőzni.
A kompromisszum lényege pedig az, hogy mindenki visszalép egyet.
Ha úgy tetszik, lemond valamiről annak érdekében, hogy az új és szélesebb formáció működőképes legyen.
Ez azt jelenti, hogy
az MKP-nak el kell fogadnia azt a tényt, hogy ez nem egy MKP 2.0 projekt, ahol csak az MKP struktúrái számítanak, velük ott van még két másik párt, akikre nem ellenségként kell tekinteni, hanem partnerként.
A Hídnak el kell engednie azt, hogy
a megosztó témákra indulatosan és hisztérikusan reagáljon.
Ilyenek voltak a magyarországi választások, és az egyéb olyan kultúrharcos témák, amelyek kisebb-nagyobb feszültséget és konfliktust okoztak. Ha komolyan gondolják az együttműködést, akkor elengedik a megosztó témák véleményezését, és arra koncentrálnak, hogy a lehető legnagyobb konszenzus jöjjön létre a Szövetségen belül.
Az Összefogásnak pedig azt kell megtanulnia, hogy nemcsak a fiataloké a világ.
Az nem megoldás, hogy az összes tapasztalt és korosabb politikust nyugdíjba küldik. Éppen ellenkezőleg, alázattal kell tanulni a többiektől.
Azt is józanul kell látniuk, hogy zsarolással és követelőzéssel nem mennek semmire. Ha már bizonyítottak, csak akkor érdemes több szeletet kérni a képzeletbeli tortából.
Nem olyan bonyolult megtalálni a siker kulcsát a Szövetségen belül. Már az félsikernek számít, ha a problémákat nem nyilvánosan vitatják meg. Sikeres lehet az is, ha a kommunikációban egységesek. Ez azonban megint csak a bizalmon és az őszinteségen múlik. Ezért van szükség arra, hogy ne csak a párton belül, de a választópolgár között is megvalósuljon és megszilárduljon a bizalmi kapcsolat.
A jelenlegi járványhelyzet akár kedvező is lehet arra, hogy egy újabb magyar-magyar párbeszéd létrejöjjön. Azt is remélem, nem én vagyok az egyetlen, aki a közeljövőben szükségesnek véli ennek megvalósítását!
