Szociáldemokrácia helyett nemzeti patriotizmus
Koalíciós válságról túlzás lenne beszélni, de a kormányoldal berkeiben messze nincs egység. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a koalíciónak továbbra sincs közös jelöltje a házelnöki pozícióra. Pontot tesz-e Fico a Hlas és az SNS közötti birkózás végére, vagy a házelnöki poszt kérdése továbbra is megoldatlan marad?
A kormánykoalíció rajongóit megnyugtatom, továbbra sincsen nagy baj, minden marad a régiben. Hatalmuk szilárd, ellenségük közös, politikai ambíciójuk lankadatlan. Valahol azonban mégis zavar van az erőben. A parlament elnöke a három közjogi méltóság egyike, ezért általánosságban véve illik ebben a kérdésben egységet mutatni. Ez bizony presztízsveszteséget jelent a koalícióra nézve. Ettől függetlenül simán megtörténhet az is, hogy amíg nincs megegyezés, akár a ciklus végéig, Peter Žiga megbízott házelnökként vezeti tovább az üléseket a Tisztelt Házban. Ezt maga Robert Fico jelentette ki, ha nincs megegyezés, akkor ez a forgatókönyv érvényesül majd.
A két fél harca igazából a nemzeti és a szociáldemokrata értékek közötti küzdelem a koalíción belül. Vagyis ez az izmozás nem csupán arról szól, melyik párt adja a házelnököt, de arról is, melyik ideológia, gondolkodásmód dominál majd a koalíción belül.
A választásokat követően a Hlasnak a progresszívekkel nem érte volna meg kormányt alakítani, ezért hajlottak a stabilabb és számukra kényelmesebb megoldás felé. Inkább az egykori anyapárttal, a Smerrel és a nemzetiekkel alakítottak kormányt. Gondolhatták, a két baloldali szociáldemokrata erő mellett egy kis nemzeti párt nem sok vizet zavar majd.
Vagyis a Hlas azzal számolt, hogy a Smerrel együtt ellensúlyozni tudják az SNS-t. Csakhogy épp fordítva történik minden.
A Smer már rég szakított a szociáldemokrata hagyományokkal. Úgy viselkednek, mint a nemzeti baloldaliak, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy retorikájuk egyértelműen a patrióta és nemzeti tábort erősíti, mintsem a szociáldemokratákét. A koalíció legkisebb pártjának, vagyis az SNS-nek emiatt sikerül a koalícióra erőltetni a nemzeti és patrióta irányvonalat.
És ez még akkor is így van, ha a Smer nem foglalt egyértelműen állást a házelnöki pozíció betöltését illetően. Ugyanakkor a párt meghatározó politikusai, Fico és Kaliňák is inkább Dankót látná szívesen a tisztségben. Bizonyos értelemben tehát Matúš Šutaj Eštokék a perifériára sodródtak a koalíción belül. Máshogy fogalmazva, ők húzták a rövidebbet.
Megemlíthetnénk az oktatásügyi minisztert, Tomáš Druckert is, aki ellen folyamatos a bizalmatlanság és az "ideológiai" ellenszenv az SNS részéről. De ha ez még nem volna elég, Robert Fico (jobban mondva Erik Kaliňákot bízta meg ezzel a feladattal) ajtót mutatott tanácsadójának, a szocialista és baloldali Eduard Chmelárnak, aki Tomáš Tarabával szólalkozott össze Štefan Kuffa magánakciója után, amikor leállíttatott egy kulturális rendezvényt.
A kormányon belül tehát egyértelműen győzött a nemzeti patriotizmus és a markáns hazafias politika a mérsékelt szociáldemokrácia felett.
A koalíció számára tehát ki van kövezve az út, innen kell ugorni! Ez a Fico-kormány valódi régi-új irányvonala.
