Szeressük környezetünket is, gyerekek!
Nemrég, egy forró nyárvégi estén lesétáltam a lakásomból a szeméttel. Új kukatárolót építtettünk a ház mögött, ez egy kicsit messzebb áll, mint azelőtt maguk a kukák. Most járda híján a ház melletti autóúton is végig kell haladni, de nincs különösebb veszély, mert az utcánk zsákutca, itt már csak leparkolnak az autók, nincs áthaladás, száguldozás.
Komótosan lépkedek a négy szemeteszacskóval (vegyes szemét, bio-, műanyag és papír), és látom, hogy a tároló bejáratánál – annak ellenére, hogy fehér csíkok jelzik az aszfalton az ottani tilos parkolást –, egy fehér BMW állja el az utamat. Az elülső oldalablaka leeresztve, benne egy fiú könyöke. Azért mondom fiúnak, mert alig látszik 18 évesnek, márpedig kell, hogy annyi legyen, különben nem vezethetne egyedül autót. Hallom, látom, érzem, hogy járatja a motort.
Talán azonnal indul, mondom magamnak. Nem is szólok neki az ilyenkor szokásos mondókámmal, hanem kicsit araszolva, féloldalasan, a zsákokat a magasba emelve valahogy csak eljutok a tároló bejáratához. Lassan, pontosabban lassítva teszek-veszek: kidobom a szemetet a megfelelő kukákba, felveszek a földről egy-két elhullajtott papírdarabot, nejlonzacskót. Egy papír zsebkendővel letörölgetem az ajtó kilincsét kívül és belül, és már nincs mit tennem, nem tudom tovább húzni az időt. De ez az 5-6 perc is elég ahhoz, hogy mégis figyelmeztessem a fickót helytelen parkolására, hiszen még mindig ugyanott rostokol. Valójában nem a pakolás színhelye miatt szólok.
Az ifjonc dicséretére legyen mondva: közben leállította a motort. Én azonban nem hagytam annyiban, késztetést éreztem, hogy kiegészítsem minden bizonnyal friss ismereteit az autósiskolából. Elmondtam neki, hogy a saját kárán kívül nagyot vét a környezet ellen is az, aki huzamos ideig álló autójában járatja a motort. A kipufogógáz-kibocsátás ugyanúgy megy végbe ilyenkor, mint ha az autó haladna, ezzel feleslegesen szennyezi a környezetet, rossz hatással van az egészségre.
Ezen felül szükségtelen zajt okoz. Ilyenkor, amikor már elcsendesedik a környék, az emberek lassan – lehetőleg nyitott ablaknál –nyugovóra térnek, a járó motor hangja jobban érződik, és sokak számára zavaró lehet, a kipufogógáz pedig káros. És hiszi vagy nem, a működésben hagyott motor is hozzájárul az üvegházhatáshoz és klímaváltozáshoz.
Közben megérkezett a várakozás alanya: egy helyes kislány, aki – bár kérdőn nézett rám –, illedelmesen köszönt. És megkérdezte, hogy netán valami baj van? A barátja gyorsan biztosította, hogy nincs semmi baj, csak beszélgetünk. Én pedig hozzátettem: Ha hasznosnak látja mindazt, amit felsoroltam, mondja el a barátnőjének, és a barátainak is. Ezzel egy icipicit több törődésben lenne része a környezetünknek.
