2020. március 28., 13:15

Szerepváltás

Ami biztos, néhány hete senki sem gondolta volna, hogy van, ami felülírhatja a kormányalakítást, mint ahogy azt se láthatta senki előre, hogy új kormánynak nehezebb örökség még nem jutott, mint most Igor Matovičéknak.

Igor Matovič-szájmaszkkal
Fotó: TASR
Igor Matovič miniszterelnök

Kevesen tudnak olyan ügyesen manőverezni a politikai hadszíntéren, mint az OĽaNO elnöke, hiszen kiváló kommunikációs készséggel, jó helyzetfelismeréssel, ügyes taktikával számára teljesen veszettnek tűnt csatát volt képes győzelemre vinni.

De most más kell, mert a harc egy másik hadszíntéren folytatódik, ahol nem a korrupt hatalom, a gátlástalan oligarcha az ellenség. Ez az ellenség láthatatlan, orvul támad, bizonytalanságot szül és félelmet kelt.

A koronavírus-fertőzés új világot teremtett, olyan válságot generált, amelynek még sem a végét, sem a következményeit nem látjuk. Ezt a harcot csak nagy szakértelemmel, higgadtan és kellő határozottsággal lehet vívni. Tegyük hozzá, az óhatatlan viszonyítás sem könnyíti az új kormányfő helyzetét, tekintve, hogy sokan úgy vélik, elődje Peter Pellegrini az elmúlt hetekben javított a megítélésén azzal, hogy nem politikusként, hanem erős kezű válságmenedzserként kezelte a helyzetet.

Matovič ennél is határozottabb fellépést meg új időszámítást ígér, a szándék gyakorlati kivitelezését az elkövetkező napok mutatják meg.

Mert azzal Matovič is tisztában van, hogy ebben a helyzetben nem hibázhat, ez nem adok-kapok politikai játszma, itt a döntéseken emberi életek múlnak, s ha hibázik, bele is bukhat, de ha most jó döntéseket hoz, hosszú lejáratú lesz a dicsősége.

Tagadhatatlan, hogy eddig Igor Matovič jól vizsgázott. Magasról indított azzal, hogy mindenképp alkotmányos többséget akart, és szűk három hét alatt tető alá is hozta a négypárti koalíciót, különösebben éles viták nélkül. Mindössze Sulíkkal volt egy csörtéje a pénzügyminiszteri posztért, de ezt a játszmát is remekül vezette. Meg is nyerte, hiszen pártjáé lett a poszt, miközben Sulík sem járt rosszul.

Matovič erejét mutatja az is, hogy a három legerősebb tárcát, a belügyit, a pénzügyit és a védelmi minisztériumot házon belül tudta tartani.  Mindhárom élén saját embereit tudhatja, s ez még egyetlen elődjének sem sikerült. 

A posztok elosztása ennek ellenére is kiegyenlítettnek tűnik, mindenki megkapta, amire vágyott. A Sme rodina, illetve Boris Kollár elégedett lehet, mert parlamenti elnökként a második számú közjogi méltósággá avanzsált, és a „legpénzesebb” tárcának tartott közlekedésügyet is megszerezte. Ezzel együtt a koalíciónak kétségkívül Kollár a leggyengébb láncszeme, múltja, korábbi kétes ügyletei és maffiakapcsolatai még tehertétele lehet az új koalíciónak. Sulík ugyan nem lett pénzügyminiszter, de nem kell szomorkodnia, a gazdasági tárcával első miniszterelnök-helyettesként feljebb került a polcon. Ráadásul az SaS kapta az ugyancsak kulcsfontosságú külügyi posztot is. Ivan Korčok karrierdiplomata, aki otthonosan mozog a legfelsőbb nyugati körökben, s a várakozások szerint a térségi szövetségi rendszert, a V4-ek együttműködését is prioritásként kezeli majd.

Kiskáéknak ugyan nem volt nagy kedvük ehhez a formációhoz, szívesen kívül maradtak volna, de ezt a választóiknak nem tudták volna megmagyarázni. Kiska kormányfőségről álmodott, s most a negyedhegedűs szerepéhez nem fűlik a foga, inkább nyugdíjaztatja magát, pedig az uniós pénzek felügyelete és az igazságügyi tárca fontos posztokat jelent a Za ľudí számára.

A kormányzati hatalom személyeit tehát már látjuk, a tartalmat még nem. Jegyzetünk írásakor a koalíciós szerződés és a kormányprogram sem ismert, az irányvonalat pedig az mutatja majd meg. Azt hogy a szárnyaló választási ígéretek után mennyire képesek a józan kormányzásra.

Így egyelőre még nem látjuk azt sem, mi, magyarok mire számíthatunk. Folytatódik az álbéke, a hárítás, amit a „tudomást sem vesznek rólunk” valósága igazol, s megmaradunk másodrendűeknek, vagy lesz hajlandóság arra, hogy ügyeinket ügyekként, helyzetünket megoldásra váró feladatként kezeljék.

Akár bizakodásra is okot adhat Igor Matovič első kormányfői beszéde, amelyben mindenki számára egyenlőséget ígért. A szép szavakat a tettek tehetik igazzá.

Hogy nekünk, magyaroknak ez egy új kezdet lesz-e, még nem tudjuk, de hogy az ország választóvonalhoz ért, az bizonyos.

Matovič kormányának az az előnye, ami a hátránya, őket még nem rontotta meg a hatalom, még nem kötődnek sok szállal a mindenkori hatalomra ráfonódó rendszerekhez. Ugyanakkor semmi gyakorlatuk nincs a végrehajtás, az államigazgatás területén, s most a krízishelyzet miatt türelmi idő nélkül kell helyt állniuk. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/13. számában. 

Megosztás
Címkék