Szemfényvesztés felsőfokon
A bizakodók és a naivak talán még el is hitték, hogy ha nem is a Mikulás, de a Jézuska csak elhozza a felvidéki magyaroknak a nagy magyar egységet. Mára valószínűleg már a megrögzött optimisták sem hisznek a húsvéti nyuszi hírében sem. Mert ahogy telnek-múlnak a napok, a hetek, egyre távolabbinak tűnik az MKP, a Most–Híd és az Összefogás megegyezésének a lehetősége.
Azt nyáron, a sok kézfogás meg kinyilatkoztatás mellett is sejteni lehetett, hogy az egyesülés menete nem lesz sétagalopp Mosolyországban, hiszen a politikusok a múltjukkal, az előítéleteikkel és a sokéves konfliktusaikkal együtt ültek tárgyalóasztalhoz.
És láthatóan, valakik hátsó szándékkal is. Legalábbis nem lehet másként értelmezni azt az időhúzó taktikázást, amit az Összefogás folytat. Kívülállók számára a szándékuk olvashatatlan, a tetteik értelmezhetetlenek. Megújhodást hirdetnek régi arcokkal és új politikai kultúrát a politikai kulturálatlanság eszközeivel.
Ma már az is nyilvánvaló, nem csupán egy gyenge pillanatban fogant ötlet volt a decemberi happeningjük, amikor poszt- és kameraéhségükben zajos kis cirkuszt csaptak az MKP székházában. A terv, hogy megakadályozzák az egyesülést, átgondoltnak tűnik, hiszen azóta sem történt lényegi előrelépés a tárgyalásokon, a mindent megakasztó kérdés továbbra is az arányok elosztása.
Vagyis még mindig arról szól a vita, hogyan legyen az éhes törpéből jóllakott óriás.
A tárgyalóasztalnál történtekből legutóbb is csak az szivárgott ki, amit a pártelnökök lenyilatkoztak, ám a kevés információ is sokat elárulhat a mögöttes szándékokról. A legvisszafogottabb hangnemet ezúttal is az MKP elnöke ütötte meg. Forró Krisztián érezhetően ügyelt arra, hogy az árkok ne mélyüljenek, az Összefogás első embere viszont úgy fogalmazott, ultimátumok alapján nem tudnak dolgozni. A Most–Híd vezetője pedig portálunknak azt mondta, ők megújították korábbi javaslatukat, hogy a leendő elnökség számát 18-ról 20-ra növeljék, a plusz két helyet az MKP és az Összefogás között megosztva, amivel az utóbbinak is megnőne a súlya. A jelek szerint ez az ajánlat sem volt elég Mózes Szabolcséknak.
Egyértelmű tehát, hogy időhúzásra játszanak, mert az az érdekük, hogy a vegyespártot kiszorítsák az egyezségből.
Az idő is nekik dolgozik, a Most–Híd ugyanis február 15-ét határozta meg végső pontként. A decemberi történések egyik tanulsága, hogy nem szerencsés határidőhöz kötni az egyezség megszületését, de abban Sólymos Lászlóéknak igazuk van, ha fél év nem elég a megállapodáshoz, akkor fölösleges azt a végtelenségig húzni.
És Mózesék valószínűleg éppen arra bazíroznak, hogy a Most–Híd álljon fel, mert akkor Sólymos és pártja viszi el a balhét, rajtuk lesz a billog, amiért nincs megállapodás. Ha ez nem jön be, még mindig ott a lehetőség, el lehet ültetni a fejekben, tele lehet szórni a Facebookot, hogy az MKP lepaktált a Most–Híddal.
Arra garantáltan ugrik a virtuális had, és ezzel minden kétséget kizáróan az MKP választóinak egy jó részét is el lehet bizonytalanítani. Ami hosszú távon a ma még csak fél százalékos Összefogásnak kedvezne.
Komolytalan és méltatlan a másik vitás kérdés, az előválasztás is, amit szintén az Összefogás szorgalmaz. A nép válasszon királyt jelszót az acsarkodó, demoralizált magyar ellenzék alig használt importárujaként vetnék be. A súlyukban jelentéktelenek pótcselekvése ez, akik a virtuális térben lájkgyártásban erősebbek, mint a politika világában, a valós tettekben. Egy választott pozíciók alapján felépített, erős struktúrákkal rendelkező pártnak mi szüksége lenne arra, hogy kívülről mondják meg, ki vigye a zászlót?
Mennyire hatékony érdekképviselet az, amelyik ezt a legalapvetőbb döntést sem tudja meghozni? És ezután majd mindig mindenről megszavaztatják a választókat? Ennek sok köze nincs a politikacsináláshoz, csak áldemokratikus szemfényvesztés.
Az Összefogás decemberben azt nehezményezte, hogy a tárgyalások csupán a vályúméretről szólnak. Eltelt másfél hónap, és továbbra is ők kicsinylik a vályú méretét. Mert lehet ugyan a szavakkal, a számokkal zsonglőrködni, attól még tény az időhúzás és a mögöttes szándék. Ezt kell mérlegelni legerősebb erőként az MKP-nak. A jelenlegi helyzet rendkívül káros, hiteltelenít mindenkit, és erősíti az állítást, hogy a felvidéki magyar politizálás zátonyra futhat. Ráadásul Igor Matovičék káoszkormányzása előrevetíti az előrehozott választásokat, amivel számolni kellene, amikor ipiapacsra, ki a hunyóra játszik az Összefogás. Ennél a felvidéki magyarság többet érdemel.
Megjelent a Magyar7 2021/5. számában.
