2018. július 21., 13:24

Szellemi színtereink

Budapesti a hívás, a vonalban egy nagyon kedves kolléga. Öröm a hír, esély van rá, hogy Gombaszögön találkozzunk. Régen beszéltünk, személyesen meg már az idejét sem tudom. Jó lesz találkozni. Jó lesz beszélgetni. Jó lesz együtt lajstromozni dolgainkat.

írógép

Kevesen ismerik a Kárpát‑medence szegleteit úgy, mint ő, s keveseknek vannak olyan jó meglátásai a külhoni létről, közösségeink állapotáról, mint neki. Arról, hogy merre kéne indulni. Vagyis ő ennél azért szigorúbb: nem indulni kellene, hanem már menni, haladni, építkezni. Nem félszegen, gyáván lépést próbálgatni.

És nem ő az egyedüli, aki a héten a találkozás örömét adja majd a gyönyörű gömöri völgyben. Gömörben, otthon. Tudom előre, az újra otthon érzése feltölt majd, mert ott nemcsak a kimondott szó ízes, ott még a levegőnek is íze van. Jó lesz megélni. Meg annyi mindenkivel találkozni, beszélgetni, vitatkozni, s akár hallgatni is.

Beszélgettünk, vitatkoztunk, számba vettünk annyi mindent néhány napja Martoson is. Sok minden elhangzott, s a gondolat gondolatot szül. Meg hajnalig tartó hol hangos vitákat, hol csendes megegyezést, hol néma beletörődést. Szó esik a közép‑európai identitásról, s mi próbáljuk értelmezni, tartalmat adni neki. Milyen erő tarthatná azt össze, hiszen akikkel ezeréves a múlt, több az, mi elválaszt, mint összeköt, s akiknek a nyelvét sem értjük, testvérként tekintenek ránk, mert hiszik, s négyszáz éve mondják, közös a szablya és a pohár. A szablya ismét készenlétben, hisz harcos időket élünk. Kard ki kard, közösen, egymásért, de a koccintás még várat magára. Hogy meddig, az már egy másik beszélgetés témája is.

Keressük a válaszokat, és csak a kérdések sorjáznak. Brüsszel ámokfutó politikájáról, arról, hogy vissza lehet‑e még fordítani a kontinens vallási‑etnikai térképének átrajzolását, hogyan lehet megállítani a kultúránktól idegen és azt el is utasító milliók menetelését, akik ezt a földet legföljebb belakni, teleszülni akarják, nem művelni. Az Európa tönkretételét mozgató hátsó érdekekről, a kihalóban lévő európai szellemiségről. És vajon meddig tartja még magát a már minden értéket elárult liberális világ? Ránk pirkad, a szavak lassabban formálódnak, a mozdulatok is elnehezülnek, a poharak már üresek, a hamutálca színültig tele, de előbbre nem jutunk, válaszaink nincsenek. Nehéz a megmagyarázhatatlant megmagyarázni, még magunknak is.

Egy másik asztalnál, más társaságban azt is megállapítjuk, még ha nem is jó, mégsem a legrosszabb hely jutott nekünk, itt, a Kárpát‑medencében. A kárpátaljai, az erdélyi kórkép több mint lehangoló, Ukrajnában a fegyver a rendező elv, Romániában a jogot forgatják ki, s használják fegyverként, megfélemlítésre.

Ehhez képest mi, köszönjük, megvagyunk! Megvagyunk? Mi sem hisszük, eső elől eresz alá bújunk, s mint az idő, nekikeseredve próbáljuk a jövőnket látni. A se veled, se nélküled csiki‑csuki állapotát rágjuk, de a torkunkon akad. Amit szeretnénk, nem megy, amit akarnak, nem szeretjük.

Aztán abban maradunk, egy év múlva okosabbak leszünk. És egy év múlva folytatjuk. Jövőre, veletek, ugyanott!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.