Szellem a palackból
Sokan sokféleképpen magyarázták már a politika természetrajzát, mert az még a hírimmunisoknak is világos, mostanság a közállapotok elementáris változását éljük. Sovány vigasz, hogy ez az új éra nem csak tájainkon szabja újra a politikai viszonyrendszert, világjelenségről van szó.
Hol vannak a „boldog békeidők”, amikor volt, hogy a politikai diskurzus vezérfonalát a valamiért gondolatiságára fűzték fel a politikusok. A szembenállást az elképzelések, programok ütköztetése jelentette, és volt, hogy még komoly szellemi csatára is futotta. Aki viszont a másikat dehonesztáló, sértő jelzővel illette, avagy ordenáré, útszéli stílussal élt, számolnia kellett azzal, hogy kiírja magát a politika világából.
Valószínűleg nincs pontos helye és ideje annak, mikor csúszott félre a közbeszéd. Az azonban a napnál is világosabb, a közösségi média megjelenése alapjaiban változtatta meg a társadalmi viszonyokat, teljesen átírva az emberi kapcsolatokat. Amikor a politika is felköltözött a Facebookra, meglátva abban a csodafegyvert – hiszen a sajtó kiiktathatóvá vált, a választók pedig közvetlenül elérhetők – még nem is sejtettük, ezzel zöld utat kap a verbális attak és nagyon gyorsan elharapóznak az indulatok, alaphang lesz a gyűlölködés. Végül is Darth Vader és Voldemort neve mögé bújva nem kell, hogy működjenek a fékek… Mára meg odajutottunk, hogy az ellenségeskedés már álprofilok mögé sem bújik, a közösségi platform kommentszekciója durva és kegyetlen csatatérré változott.
Az utóbbi hónapokban még ez az útszéli stílus is szintet süllyedt, amikor Magyar Péter átírta a politikum eddig visszafogottabb, szofisztikáltabb nyelvezetét. A mindent szabad alapon megbélyegző stílus, a narcisztikus lélekferdülésből fakadó düh, az agresszív reakciók – amit nemcsak politikai ellenfelei és az újságírók, de mindenki megtapasztalhat, elég csak megnézni vidéki road show-ját, hogyan beszél, ha nem tetszik kérdést kap – megtették a magukét. Ezek lassan átitatják a közbeszédet, és beleég főleg a fiatalok tudatába, akik joggal gondolják, ez a trendiség. És az lett! Az ikonjaik: influenszerek, énekesek, nem teszik magukat takarékra, savaznak mindent, ami a kormány és annak választói. El is érték, a Z-generáció már csak a mocskos fideszezésre tud bulizni. Ide juttatta a magyar közéletet a Magyar Péter-i újbeszél. És mivel ő az a politikus, akit nem a hatalom, hanem már a puszta hatalomvágy is elvakít, valószínűleg fel sem fogja, milyen társadalmi hatása van és hová vezethet az az irány és stílus, amit felvett.
A szó azonban gyilkos fegyver, megsemmisíthet embert, karaktert, viszonyokat, rendszereket… Erre tett próbálkozást láttunk a napokban, amikor egy budapesti javítóintézetben folyó nyomozás kapcsán próbálták ráhúzni gyermekek megrontását miniszterekre. A napok óta suttogó propagandaként terjedő Zsolti bácsizást nem csak Semjén Zsolt nem hagyta szó nélkül, a kormány kemény válaszlépéseket ígér. A terv ördögi, hiszen 2024 februárja megmutatta, a társadalomban zéró tolerancia van a pedofíliával szemben. Ez tehát nagyot üthet, országos káoszt, a Fidesz teljes bedőlését is hozhatná – gondolhatták joggal, akik beleálltak a hazug sugalmazási hadjáratba. Hogy a cél érdekében ártatlan embereket rágalmaznak, nekik mindegy, ahogy az is, hogy kiskorúak nem is érintettek az ügyben. Így lesz a sátáni tervből a hazugságok csapdája.
A rágalmazási hadjárat utóéletének a lélektana is sok mindent elárul az ellenzék és sajtója, meg értelmiségi háttere állapotáról. Az igazságbajnokok pillanatok alatt törpültek gyáva nyulakká a felelősségre vonhatóság terhe alatt, elengedve a dölyfös, kioktató hangnemet, az ő már csak úgy hallotta „erős” érvét dadogva.
Hirtelen mindenki hárít, maszatol, rázza le magáról a felelősséget. Magyar Péter a „nemzeti konzultációjával” terel, a liberális sajtó meg a gyermekvédelmi szabályozást kezdte ostorozni, egy szót sem szólva a Semjén Zsoltot ért rágalmazásról. Egyedül Dobrev Klára és alabárdosai maradtak a flow hangulatában, Dobrev egyenesen azt csattogta, „ezek már emberi legitimitásukban megkérdőjelezhetők”, elvtársa szerint meg „fasisztoid hergelés, amit a kormány tesz”. De meg ne lepődjünk, hogy ezúttal az egyébként annyira érzékeny balliberális tagozat nem szisszent fel, és nem kiáltott dehumanizálást.
A hazugságkreátorok Orbán-gyűlöletükben és hataloméhségüktől elvakulva átlépték a vörös vonalat, ami megbocsáthatatlan. Úgy tűnik, nem is marad következmények nélkül, és a kezdeti indulati reakciók higgadtságba fordulva adnak majd határozott választ. A magyarok józan többsége ezt várja.
