Szakadék szélén, de gázzal a padlón
Szerdán a lehető legszűkebb arányban, 76 szavazattal a parlament elfogadta a jövő évi költségvetést. A 2027-es büdzsé számait és a pénzügyminisztérium kommunikációját górcső alá véve aggasztó kép rajzolódik ki: a kabinet a valódi és fájdalmas strukturális reformok helyett a jövő felélését választotta, az ellenzék kritikája jogos, igaz, sok mindenen nem változtat.
Az inflációs adatok látszólag okot adhatnának az óvatos fellélegzésre. A Statisztikai Hivatal csütörtöki jelentése szerint a szeptemberi éves infláció 3,1 százalékon állt meg, ami 2025 januárja óta a legalacsonyabb érték, s ugyanolyan, mint az augusztusi adat. A felszín alatt azonban már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Bár az élelmiszerek ára valóban mérséklődött, ami komoly politikai fegyver a kormány kezében, a közlekedés és ezen belül az üzemanyagok ára meredeken, éves szinten több mint 22 százalékkal lőtt ki. A gazdaság motorját jelentő mobilitás és logisztika drágulása előbb-utóbb beépül a fogyasztói árakba is.
Ladislav Kamenický pénzügyminiszter retorikája a költségvetési felelősségről szóló törvény kapcsán tankönyvbe illő példája a politikai zsarolásnak.
A miniszter helyesen érvel azzal, hogy a törvény által megkövetelt azonnali, nullszaldós költségvetés katasztrofális hatásokkal járna: 3,7 százalékos gazdasági recessziót, 120 ezer megszűnő munkahelyet és a szociális rendszer összeomlását hozná magával. Ez a szakmai tény azonban csupán egy kényelmes kifogás. A kormány ugyanis ezt az extrém forgatókönyvet használja fel arra, hogy megmagyarázza, miért nem hajt végre szinte semmilyen érdemi konszolidációt. A felelősséget elegánsan áttolják a Matovič-, Heger- és Ódor-kormányokra, mondván, ők hagyták a szakadék szélén az országot, ezért most a jelenlegi kabinet nem hajlandó "kútba ugrani".
A probléma az, hogy ha nem is ugranak a kútba, lépésben azért határozottan haladnak lefelé. A 2027-re tervezett költségvetés nemhogy csökkentené, de egyenesen növeli a hiányt. A GDP-arányos deficit az idei 4,4 százalékról 4,94 százalékra ugrik, ami nominálisan elképesztő, közel 7,5 milliárd eurós lyukat jelent az államkasszában.
Amikor pedig megvizsgáljuk, mire is megy el ez a hatalmas adóssághegy, a kép még elkeserítőbb. Egy hatékonyan működő, a bürokráciát karcsúsító állam helyett a kormány tovább hizlalja a gépezetet. Csak jövőre több mint 2 500 fővel nő a közigazgatásban dolgozók száma. Bár a biztonsági szervek és a tanárok megerősítése védhető érv, a tény az, hogy az állam fenntartása egyre drágább. Az agrártárca büdzséje közel félmilliárd euróval duzzad, a közlekedésre szánt források megközelítik a 4,2 milliárdot, a szociális kiadások pedig átlépik a 20 milliárdos lélektani határt. A közszférában dolgozók 8,4 százalékos béremelése és a teljes 13. nyugdíj kifizetése társadalmilag népszerű és érthető lépések, de makroökonómiai szempontból hitelből finanszírozott népszerűségvásárlást jelentenek.
A kormányzat szakmai hitelességét az is csorbítja, hogy miközben eurómilliárdok repkednek a tervekben, a gazdaságélénkítésre és a regionális fejlesztésekre szánt hazai források érdemben nem mutatnak innovatív irányt, a gazdasági fejezet kiadásai pedig még csökkennek is.
A külpolitikára, a sportra és a kultúrára szánt növekvő keretek – utóbbi esetében kiemelten az STVR átalakításának finanszírozása – szintén azt mutatják, hogy a kabinet a saját politikai prioritásait maradéktalanul beárazta a költségvetésbe, tekintet nélkül a fiskális mozgástérre.
Összességében a 2027-es állami költségvetés egy illúziókkal teli dokumentum. A kormány korrektül azonosítja a külső veszélyeket és az előző kabinetek hibáit, ám a saját munkáját illetően már hiányzik az önkritika és a bátorság. A magas infláció és a lassuló európai konjunktúra idején hitelből fenntartani egy duzzadó államapparátust és osztogatni, miközben az érdemi spórolást a távoli jövőbe tolják, nem felelős kormányzás. Abból egyébként sem tapasztaltunk sokat az elmúlt években, hiába volt nyolc év alatt hat különböző kormány és öt különböző miniszterelnök.
