Styrontól Hamiltonig
Szókratész szerint az át nem gondolt élet méltatlan élet. Na és a vélt vagy még inkább a mondvacsinált társadalmi és történelmi igazságok követelése? Ha ez a „jogos” követelés, a pénzügyi háttérhatalom irányításával már utcai zavargásokba, emberéletek kioltásába is torkollik? Ha a sport és a kulturális élet tehetséges személyiségeit reklámfiúkká degradálja?
Legutóbb Lewis Hamilton Forma–1-es pilóta trikóján jelent meg a felforgató jelszó: Black Lives Matter. Előtte Richard Gere és George Clooney hordott össze tücsköt-bogarat Magyarország bevándorláspolitikájára anélkül, hogy a legcsekélyebb ismerete lett volna vagy lenne Magyarországról.
No, igen, ha a zavarkeltés vagy a hitelrontás a cél, nem kell hozzá tudás, elég a rágalom! A Soros György által is pénzelt Black Lives Matter mozgalom egykor valós, ma már virtuális diszkriminációra hivatkozva dúlja fel éppen Amerika mindennapjait. Perspektivikus terveiben persze Európát és a világot is.
A liberális pártok és mozgalmak, a sajtó döntő többsége, vagy az irodalom mára nagy hatásúvá lett (és keresett) művei, de mindenekelőtt a hollywoodi filmipar (amelynek egyre kevesebb köze a művészethez) züllesztő hatásával zajlik a keresztény értékrend rombolása. Az amerikai alapító atyák foroghatnak a sírjukban.
George Floyd feketebőrű bűnöző hazug „imázsa”, az afroamerikai emberek ma már rég nem létező elnyomását szuggerálva robbantott ki zavargásokat. Mintha Obama nem is ült volna az USA elnöki székében!
A keresztény fehérember maradék önbecsülését, identitástudatát próbálják lerombolni, megsemmisíteni. Mintha az a kultúra, civilizáció és (immár fogyatkozó társadalmi jólét, ahová bevándorlók hordái tűzön-vízen át új Kánaánt remélve törtetnek, nem is a fehér keresztény ember tehetséges munkájának az eredménye lenne. A lelki bénultság, a „fehér bűntudat” felkeltésére messze a Martin Luther King előtti korok történéseit vonultatják fel, a rabszolgatartó idők tetteit kérik számon, el nem évülő revansért kiáltva.
Néha belegondolok, milyen jól jönne a spontán igazságérzék mellett a megalapozott jogi képzettség is annak a biztosabb megértéshez, hogy jogi szempontból mi évülhet el, és mi számít elévülhetetlen bűnnek?
Az amerikai rabszolgatartó idők szörnyűségeit számos másod- és harmadrangú művön kívül a prózairodalomban elsősorban William Faulkner regényei jelenítik meg. Majd utána a tanultabb, freudi emlőkön cseperedett (s talán ezért is kevesebb spontán zsenialitást mutató) William Styron írta meg ezt a világot. Nem tudom, hogy Faulkner állhatott-e, s ha igen, milyen kapcsolatban a pénzügyi háttérhatalommal, bár ma már egyre kevésbé hiszem, hogy írásait kizárólag az alkotói erkölcs és a lelkiismeret ösztönözte volna.
Styron tanultabb prózájában egy csapásra gyalázza le a kereszténységet, az újszövetség szakralitását, mindenekelőtt Jézus Krisztus igéit.
A Nat Turner vallomásai című regényében fokról fokra követhetjük a főszereplő Nat Turner túlfeszített tudatában kisarjadó gyilkos ösztönöket, amikkel összetoborzott társait aktivizálva készül a környék rabszolgatartó fehér családjait gyerekestől (!) kiirtani. Turner társaival az erdő rejtekében készül világot megváltó tettére.
S amikor alapeszménye (az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból az elsők) eluralkodik a tudatán, s amikor az ő istene a szentlélek által üzenve „leveszi szájáról a pecsétet”, magához inti immár teljesen a befolyása alá került társait. Tudnál-e ölni? – kérdezi Nathantól. Hogy tudnék-e ölni? Adj egy fejszét, majd meglátod! – feleli Nathan. – Lecsapom én a fehér ember kobakját, csak nézd, hogy tudok én ölni!
William Styron számos irodalmi díj elégedett birtokosa.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/33. számában.
