Stratégiai partnerség
A Magyar Szövetség jelen pillanatban abban a szerencsés helyzetben van, hogy a leköszönő kormány után stratégiai partnere maradhat az új kabinetnek is. Sőt, nemzetpolitikai témákban várhatóan a teljes alakuló Országgyűlés kiáll a külhoni magyarok mellett.
Ezért amennyiben a Tisztelt Háznak most, május 9. után az új összetételben kellene szavaznia például a kedvezményes honosításból eredő kettős állampolgárságról, bizonyára nem lenne 3 ellenszavazat és 5 tartózkodás, mint ahogy ez megtörtént a magyar Országgyűlésben 2010. május 26-án, amikor elfogadták a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását. De az még valószínűbb, hogy a szlovák kormány ma ugyanúgy reagálna, ugyanúgy tiltakozna, és megtorlásként azonnal ellentörvényt fogadna el, mint ahogy azt akkor tette, hiszen Robert Fico volt a kormányfő akkor is és ma is. Merthogy veszélyben a haza... Mint ahogy akkor is veszélybe kerül, ha valaki kétségbe meri vonni Beneš elnöki dekrétumainak magyarokra vonatkozó részét. 2010-ben a szlovák állampolgárságunk került veszélybe, mint a kollektív bűnösség vádja idején, 2025 decembere óta pedig a kollektív bűnösséget megkérdőjelezők egyéni szabadsága.
Magyar Péternek kormányfőként könnyebb lesz egységes nemzetpolitikát folytatnia, mint Orbánnak, mert neki nem lesz ott a baloldal, Gyurcsány Ferenc a csapatával, sem Dobrev Klára, akinek még közvetlenül a parlamenti választások előtt is habzott a szája a külhoni magyar állampolgárok szavazati jogát illetően.
Az új kormányfő viszont felvidéki kérdésben egyelőre tartja magát a választási kampányában elhangzottakhoz, semmiképp sem hajlandó a szőnyeg alá söpörni a beneši dekrétumok decemberi szlovák megerősítését, az erre vonatkozó szájzár törvényt, valamint tiszta vizet akar önteni a pohárba a dekrétumok szellemében fogant utólagos földelkobzások ügyében is. Csak ezt követően lehet majd szerinte jószomszédi viszonyról beszélni, és konkrét kapcsolatokról tárgyalni. Fico ennek persze nem örül, számára ezek másodlagos kérdések, mint ahogy a felvidéki magyarság is. Könnyen várható viszont tőle, hogy most valami olyasmivel áll elő, ami még inkább megkeserítené a felvidéki magyarok életét.
Abban viszont úgy tűnik, Fico nemigen bízhat, hogy idővel elhalkulnak a viszályok, és az egymásra utaltság meghátrálásra kényszeríti az új magyar kormányt. Arról viszont talán elfeledkezik, hogy a magyar miniszterelnök brüsszeli megítélése a kormányváltás után felértékelődött, Ficóé pedig leszálló ágban van. Az egymásra utaltság már nem annyira erős, mint korábban: Ficónak nagyobb szüksége van a magyar miniszterelnökre, mint fordítva.
De hogyan egyensúlyozzon a Magyar Szövetség az új helyzetben? Már megtörtént az első, a jövőre nézve biztató kézfogás az új magyar miniszterelnök és Gubík László között. Viszont a magyarországi változás, valamint Fico állandósult magyarellenessége, amely többek között Malina Hedvig ügyében és a dunaszerdahelyi szurkolóverésnél tanúsított magatartásában, a nevéhez fűződő nyelvtörvényben, a kettős állampolgársággal szemben hozott szlovák ellentörvényben és legutóbb a lex Benešben nyilvánult meg – a Felvidéken azt sugallja, hogy a Smerrel nem lehet együttműködésben gondolkodni.
És mi lehet az új irány a magyar párt szövetségi politikájában? Csakis az, amelyik azonosulni tud a Magyar Szövetség programjával, célkitűzéseivel, amelyik a magyar kártyát kizárólag kártyajátékra használja.
