Robert Fico baloldali álma
Hát mégsem sikerült! Monika Beňová, a SMER EP-képviselője megfosztott minket fényes tollainktól, amelyekkel az európai konzervatív szférával épp szárnyalni kezdtünk a magasba azon hírek hallatán, hogy Robert Fico fontolgatja pártja, a SMER-SD belépését a Patrióták Európáért blokkba.
Miniszterelnökünk állítólag tárgyalt is erről másik miniszterelnökünkkel, de végül úgy döntött, hogy az utóbbi mintájára inkább ő is alakít egy új, kapaszkodjunk meg, baloldali (!) pártcsaládot az Európai Parlamentben. Méghozzá egy „háborúelleneset”!
Azért elég furcsa madár ez a Visegrádi négyes: ott van a jobboldali Orbán Viktor, aki bőkezű szociális politikát folytat, s ezzel megszégyeníti az összes nyugati baloldali kormányt, amelyek egyébként parazitikus szociális viszonyokat építenek. Aztán ott van Andrej Babiš, aki tűzzel-vassal ragaszkodik ahhoz, hogy ő igenis liberális, miközben egy milliárdos üzletember, aki szinte minden téren a jobboldali pártokat tükröző döntéseket hoz migráció, genderpolitika, klíma kérdésekben. A Jog és Igazságosság pártot képviselő lengyel barátaink pedig verik a mellüket konzervatív értékek témában, miközben valójában háborúpártiak, és egy pártcsaládban vannak Petr Fiala turbó-globalista ODS-ével, nekünk magyaroknak pedig hátat fordítanak.
Onnan tavaly októberben kihajították, mondván, hogy a SMER politikája semmilyen szinten nem összeegyeztethető a mai európai szocialisták értékrendjével. Mondjuk ezzel a tétellel nem is vitatkoznék. Fico egy nemzeti szuverenista, ideológiailag egyértelműen jobboldali politikát folytat. Persze teljesen következetlenül, főleg deklarációk szintjén, de ez is valami. Itt, a régiónkban meg kell tanulni értékelni az ilyen apró kapaszkodókat is a szövetségek terén.
Érdekes módon a SMER szavazótábora sem akar baloldali pártot. Ez az orientáció már szinte kizárólag Robert Fico rögeszméje, amely kezd egyre értelmezhetetlenebbé válni. Talán egy belpolitikai hézagot akarna ezzel kitölteni? De Szlovákiában a Republikán és a Magyar Szövetségen (és ehhez gratulálunk) kívül mindegyik párt baloldali! Miért akarja Fico belefojtani a pártját ebbe az ideológiai vörös tengerbe?
Valószínűleg személyes ambíciók is közrejátszanak abban, hogy a szlovák miniszterelnök egy új baloldali pártcsaládot akar alapítani az Európai Parlamentben, ahelyett, hogy elfogadná azt a presztízst, ami a Patrióták blokk tagságával jár nemzeti körökben. De egy magára valamit is adó szlovák államférfi nem csatlakozhat egy olyan szövetséghez, amit magyarok és csehek hoztak létre, nemde?
Nos, azt bizonyára Beňová képviselőasszony is elmagyarázta Ficónak, hogy egy új pártcsalád létrehozására a SMER-nek egészen pontosan nulla esélye van. Ehhez 7 tagállamból 23 képviselőre lenne szükség, és lévén, hogy Fico politikai karizmája, vonzóereje, kb. egyenlő a karalábés-ementáli sajtos fagyival, ebből nem lesz semmi. Lehetséges partnerként ebben a kontextusban elhangzott Sahra Wagenknecht neve, de az ugyancsak ideológiai skizofréniával küszködő szuverenista-marxista német politikus EP képviselőivel (5) is kevesebb, mint fele lenne csak meg a szükséges számnak.
Ostobán a baloldallal versenyeznek baloldaliságban, miközben a szavazóik teljesen világosan egy békepárti, nemzeti szuverenista és versenyképes gazdasági modellt építő pártot akarnak. Már öt százalékkal maradnak el a progresszívek mögött, és ez fatális hiba. Ahelyett, hogy az európai hazaszerető, nemzeti érdeket minden fölé helyező pártokhoz csatlakozott volna a SMER, most évekig bolygó hollandiként fog sodródni az európai politika tengerén, amíg végül, valószínűleg, el nem süllyed.
Ez csak egyet jelenthet a jövőre nézve: nemzetellenes, globalista pártok a kormányban, genderideológia az iskoláinkban, mecsetek a köztereinken, legalizált bűnözés, a konzervatív hangok elfojtása, a nemzeti identitás eltiprása.
Ha Robert Fico dacpolitikájával átengedi a teret a progresszíveknek, Nyugat-Európa sorsa vár ránk is. És mindezt csak azért, hogy egy olyan színdarabot játsszon, ami után a nézők már a legutóbbi előadás után is visszakérték a jegy árát.
Megjelent a MAGYAR7 48. számában.
