Régi telefonos szokások
A hagyományos telefonálás lassan, de biztosan kimegy a divatból. A vezetékes telefonhoz már csak az idősebbek és néhány hivatal kötődik, pedig számos előnye van: a hagyományos csengőhang, a tárcsázás retrós élménye, a lehallgatás kisebb kockázata, a tisztább, érthetőbb hang.
De napjainkban a mobilos telefonálás is kimegy a divatból, elfoglalta a helyét a sokkal személytelenebb szöveges üzenetváltás, a magányos kommunikáció. Már az sms is elavult, pedig milyen jó volt takarékoskodásra hivatkozva a szóközök nélküli „helyesírás”. Az okostelefonok aztán mindent a feje tetejére állítottak! Jöttek a különböző csetelési formák, a gmail után a Messenger, majd a WhatsApp, az Insta, a Viber, a Snapchat, a TikTok, és még a fene tudja, hogy mi.
Amikor megjelentek a mobilok, a posta is elkezdett kapkodni az erős konkurencia miatt, és szinte a postaablakból vágták hozzánk a készüléket olyan kedvezményekkel, amelyekről korábban nem is álmodtunk. Többet már nem recsegett-ropogott a vonal, nem keveredtek össze a hívások, de hasztalan modernizáltak, képtelenek voltak felvenni a versenyt az új idők új „telóival”.
Gyerekkoromban szerettem telefonálgatni! Ha nem voltak otthon a szüleim és erre támadt kedvem, legtöbbször a pontos idővel szoktam elbeszélgetni. Egyoldalú kommunikáció volt.
Az időjárásvonalat is tudtam hívni, ott se várták meg a kérdéseim, rögtön nyomták az aktuális jelentést, hogy napos vagy felhős idő lesz, illetve a napi hőingadozásokat területi lebontásban. Ha a tudakozót tárcsáztam ki, általában gyorsan lecsaptam a kagylót, mert udvariasan megkérdezte a hölgy, hogy mit szeretnék tudni. Azt nem válaszolhattam, hogy szinte semmit, csak azt akartam, hogy a vonal túlsó végén valaki megszólaljon. Talán még cseh és szlovák slágereket is lehetett kérni valamilyen számon, de ebben már nem vagyok biztos.
Mindez az előszobában volt, hogy a lakás minden helyiségéből hallani lehessen, ha csöng a telefon. Az már kellemetlenebb volt, hogy a haveri beszélgetést, később pedig a bensőségesebbet is hallani lehetett mindenhonnan. Volt ezen a kisasztalon ceruza és jegyzettömb is, ha valamit hirtelen fel kellene jegyezni. És az asztal mellett egy ebédlőből kiszuperált fotel, hogy kényelmesen lehessen telefonálni.
A szomszédos fülkebeli kiabálós beszélgetések is gyakran átszűrődtek hozzám. Egyszer én is beszóltam a szomszéd fülke tengerentúli marhapörkölt-receptes beszélgetésébe, hogy én majorannát is szoktam bele tenni, de csak ha már megpuhult a hús. Meg vándoroltak is a beszélgetések fülkéből fülkébe: átjött a tizenkettes fülke calcuttai hívása, egyszer kapcsolták a Pentagont is... A Kosztolányi Dezső téren egy utcai telefonfülkéből pedig lehetett hívni 2 forintos érmével külföldre is. Fülkeforradalom már a hetvenes években! Mindig hosszú sor állt előtte. Bizonyára úgy bukott le a fülke, hogy feltűnően színes volt a várakozók sora: sok arab, vietnami, afrikai ácsorgott türelmesen, várt sorára, rokonságára. Bár azt is mondták nagy csöndben akkoriban, hogy ezeket a beszélgetéseket egyesek lehallgatták, aztán küldték a jelentéseket a baráti nagykövetségekre!
Valamelyik nap kipróbáltam, hogy hány, akkor még négyjegyű, később ötjegyű vezetékes telefonszámra emlékezem úgy 30-40 év távlatából. Meglepően sokra…
