Raporton a magyar nagykövetek
Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusványosi beszédét minden évben nagy figyelem övezi a világon, mert egy meghatározó személyiség a világpolitikában. A mondanivalóját különösen a Magyarországgal szomszédos országok külügyminisztériumai kísérik árgus figyelemmel, hátha le lehet csapni egy-egy számukra revizionistának, ezzel szemben számunkra igaznak tűnő kijelentésre. És aztán indulhat a haddelhadd!
Idén sem volt ez másképp! Még szinte be sem fejezte Orbán a beszédet, még hallatszott talán a taps is, amikor megcsörrentek a bukaresti és pozsonyi magyar nagykövetségeken a telefonok, amelyek összehangoltan bekérették a külügyekbe a magyar nagyköveteket. Pozsonyban indoklásként azt hozták fel, hogy „Szlovákia területi integritásának vagy szuverenitásának bármilyen közvetlen vagy közvetett megkérdőjelezése teljességgel elfogadhatatlan számunkra. Ezért megismételjük, hogy mi a Magyarországgal való normális és békés kapcsolatokban vagyunk érdekeltek, de a kölcsönös érzékenység tiszteletben tartása mellett. A magyar miniszterelnök jelenlegi nyilatkozatai nem ebbe az irányba mutatnak” – közölte a minisztérium.
A szlovák külügyminisztériumban jelen esetben a biztosítékot konkrétan ez a pár szó verte ki: „a hazáért végzett munkáról az elszakított területeken”, és felkérték a nagykövetet, hogy magyarázza meg a magyar miniszterelnök szavait.
Elég gyenge teljesítmény a szlovák külügy részéről, hogy ilyesmibe beleköt. Tudni illik ugyanis, hogy a magyar miniszterelnök a felvidéki magyar parlamenti képviselet elmaradását nevezte beszédében gyenge teljesítménynek, hangsúlyozva a magyar nemzeti egységet az anyaország és az elszakított nemzetrészek között. Mi ebben a kivetnivaló? A hazáért végzett munka vagy az elszakított területek? Az előbbi tiszteletre méltó cselekedet, az utóbbi pedig történelmi igazság. Vajon abban az esetben is elégedetlenkedtek volna, ha az elszakított helyett a (cseh)Szlovákiához csatolt területeket említett volna Orbán? Nézőpont kérdése ez és nem a külügy által hangoztatott érzékenységé, szellemiségé! Mert amit idecsatoltak, azt valahonnan elszakították! Inkább lehetünk erre érzékenyek, mi magyarok, akiket ez fájdalmasan érintett, akiket megfosztottak történelmi országrészeiktől, vagy akik emiatt jelenleg is elcsatolva élnek.
A román érzékenység Orbán Viktor beszéde kapcsán abban nyilvánult meg, hogy Orbán Viktor nem tartotta be, sőt nevetségessé tette az előzetesen megfogalmazott román demarsban foglaltakat, amelyek megszabták, miről nem szabad beszélnie a magyar miniszterelnöknek Tusványoson. Többek között azt ajánlották, hogy ne beszéljen nem létező romániai közigazgatási egységekről.
” (...) mi soha nem állítottuk, hogy Erdély és Székelyföld román területi egységek lennének”- válaszolt némi humorral, de még több realitással átszőve a magyar kormányfő. Az előzetes román cenzúrajavaslatban szerepelt az is, hogy a magyar miniszterelnök ne tüntesse fel rossz színben a nyugati értékeket. Idesorolták a migrációt, az LMBTQ-t és a háborút! „Ezeket nem kell rossz színben feltüntetni, maguktól is rossz színben tűnnek fel”- reagált beszédében a felvetésre Orbán.
„Nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a bukaresti nagykövetünket ma reggelre a román külügyminisztériumba kérették” – írta közösségi oldalán Szijjártó Péter. A román helyettes államtitkár által közöltek gyakorlatilag a korábbi demarsban megfogalmazott pontokat ismételték meg, ezúttal már a beszéd utánra aktualizálva”.
Akiért a harang szólt Tusványoson, mi voltunk, külhoni magyarok. Köszönjük miniszterelnök úr!
