2024. augusztus 15., 12:00

PR-hadművelet

Kurszk nevét az iskolában egyszer mindenki hallja a történelemórán, amikor az 1943-as kurszki tankcsatát tanítják. A szovjetek számára hadműveleti jelentőségű csatáról később egy robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjárót is elneveztek, amelyen 2000 augusztusában robbanás történt, a 112 fős személyzet halálát okozva.

orosz ukrán
Fotó: TASR

E két eseményen kívül viszonylag ritkán halljuk a nyugat-oroszországi, egyébként nem kicsi, 400 ezres lakosságú város nevét. Aki az iskolában nem figyelt a tankcsatánál, az most megtanulhatja a település nevét. Múlt kedden ebben a régióban valósították meg az ukránok a lapzártánk idején is tartó szárazföldi hadműveletüket.

Az oroszbarát portálok és a közösségi média általában felháborodottan szoktak arról írni, ha Ukrajna tüzérséggel, rakétákkal vagy drónokkal támadást mér orosz területekre. A média ugyanezen szegmensét az a tény nem zavarja, hogy Oroszország immár két és fél éve ideiglenesen Ukrajnában tartózkodik. Furcsa, hogy a háborúban visszalőnek… Gyalogsági hadműveletről azonban eddig még nem hallhattunk.

A 2022 februárja óta tartó háborút – ezt valószínűleg még azok is belátják, akik reggeli kávéjukat is kék-sárga csészéből isszák – a kezdetektől orosz dominancia jellemzi. A soha nem látott volumenű nyugati pénzügyi injekció, fegyverszállítmány és (valószínűleg?) személyi segítség ellenére is Ukrajna legfeljebb csak helyi és alkalmi sikereket tudott elérni a csatamezőkön. Ezeket azonban hiába próbálta a nyugati sajtó egy része a jelentőségén felül prezentálni, keleti szomszédunk a több mint ezer kilométeres érintkezési vonalon zajló háborúban sorsfordító sikert nem tudott felmutatni. Ha a kurszki régióban zajló hadieseményeket próbáljuk nem a háború ködén keresztül szemlélni, látszik, hogy a zászlóaljszintű betörés legfeljebb huszárcsínyként értelmezhető, és a háború további menetére érdemi hatást valószínűleg nem fog gyakorolni.

A múlt kedden történt betörés persze nagyon kellemetlen az orosz hadvezetés számára.

Azt mutatja, hogy valószínűleg egyetlen kóbor határőr sem járőrözött éppen az adott határszakaszon, a műholdas felderítés hatékonyságáról nem is beszélve: az ukrán tankok és egyéb páncélos harcjárművek ugyanis nem egy sűrű erdőn át érkeztek, hanem nyílt terepen, ahol még a tehenét legeltető bábuska is észrevehette volna azokat. Nem így történt. A páncélosok és a gyalogság, mint kés a vajban, úgy haladt előre az „orosz anyácska” területén, sokáig nem szembesülve érdemi ellenállással.

Azt, hogy a fegyvertény nem elhanyagolható, az is jelzi, hogy a Kreml több platformon is élőben közvetítette a kormányülést, ahol Vlagyimir Putyin a helyzetet elemezte, illetve utasította az első miniszterelnök-helyettest a régióbeli események koordinálására.

Ha azonban a nagyképet nézzük, beláthatjuk, ennek a kurszki csatának legfeljebb a Kígyó-sziget elfoglalása, vagy a Krími-híd elleni robbantásos merénylet, vagy valamelyik mélységi olajtároló elleni szabotázs mellett lesz a helye a háború fényképalbumában. Maga a kurszki terület akkora, mint nagyjából Nyitra megye nem egész ötszöröse a 17 millió négyzetkilométeres országban. Ennek a területnek néhány nyugati településén zajlanak harcok.

Akik tehát már Moszkva kiürítését vizionálják, azoknak erre még várniuk kell. Még egyszer leírjuk: Ukrajna területén az arcvonal több mint ezer kilométeren át húzódik, miközben Oroszország folyamatos mélységi csapásokat mér az ukrán katonai és polgári infrastruktúrára.

A frontvonalon egyidejűleg több olyan léptékű összecsapás is zajlik, mint a mostani kurszki területi. Annak, hogy a harcok Oroszország területén zajlanak, lélektani és presztízsértéke egyaránt van mindkét fél számára. Azonban ennek jelentőségét nem kell túlbecsülnünk.

Megjelent a Magyar7 2024/33. számában.

Megosztás
Címkék