N. Gyurkovits Róza

2019. május 29., 15:39

Politikai macskajaj – „etnikai alapon”

Ki-ki a saját szájíze szerint magyarázza, ami történt. A tisztes vereséget, a bukást, a fiaskót… Olyan ez, mintha önmagunkra, közösségünk egészére nem is kéne rátekinteni. Mintha mi, gyalogmagyarok, párton és pártokon kívüliek semmilyen felelősséggel nem tartoznánk önmagunkért.

Mindig „a mások” tehetnek minden rosszról, ami velünk történik.

Mert ne kerteljünk: az, hogy kimaradt a képviselőnk az Európai Parlamentből, rossz. A magunk sorsa, a távlataink szempontjából elsősorban. Sokadszor mondunk csődöt olyan helyzetben, amikor nem kizárólag saját kőfalainkon belüli önmagunkért kellene cselekednünk, hanem nemzetrészünkért, az utánunk jövő nemzedékekért. Hogy legyenek, ők is lehessenek, megmaradhassanak, s ne kelljen ezért elköltözniük délebbre.

Nem a sokféle pártba szerveződött nemzettársaink – és az általuk állított jelöltek – mondtak csődöt, hanem a közösségünk, mely megint alulmúlta önmagát. A választási részvételi adatok jól mutatják, kiveszőben, pusztulófélben van a túlélési ösztönünk is. Mintha – harminc évvel a nagy bukás után – feltámadt volna bennünk a szocialista embertípus, mely arra van berendezkedve, hogy majd a párt megoldja, elrendezi helyettünk. Azok is így gondolják, akik huszon-harmincon évesek, s nem tapasztalták meg, milyen az, ha „fentről” utasítanak, hogy miről mit gondolj, mettől meddig álmodj és tervezz, s az isteni ajándék szabad akaratunkat és fantáziánkat próbálták meg gúzsba kötni. Csak most nem „szocialista” epiteton ornans-szal árulják, hanem progresszívnak, haladónak, polkorrektnek nevezik, s a proletár internacionalizmus helyett a globalista kozmopolitizmus telepszik rá megfelelési kényszerben működő agyainkra. Szabadok lehetnének huszon-harmincon évesek, lehetnénk mindannyian, de ez nagy felelősség. Tudatosság is. Annak tudatosítása, hogy számunkra, kisebbségi helyzetbe szorult őshonos nemzetrészek számára komoly tétje volt ennek a választásnak, hiszen tavaly az Unió szintjén sikerrel járt az a petíció, ami a mi sajátos, fennmaradásunkhoz szükséges alapjogaink általános érvényűvé tételéről szóltak. A döntést az őshonos nemzetrészek és kisebbségi nemzetek/nemzetiségek kartájáról a most felálló új Európai Parlament fogja tető alá hozni, és bár a kezdeményezés szlovákiai sikerét jelentő aláírásmennyiséget még összehoztuk, május 25-én nem voltunk képesek legalább annyian elmenni szavazni is a folytatásért (!), ahányan tavaly még a nevünket adtuk hozzá. Ha mégis lesz döntés, az rólunk, nélkülünk születik meg. A mi sajátos tapasztalataink és érdekeink-értékeink hiányozni fognak belőle, ahogyan az Európai Unió új arculatáért és értékrendjéért folyó küzdelemből is.
Félvirtuális, túlpolitizált és reklámőrületben tobzódó, sekélyes bulvár világunkban az önpusztító marakodás és goebbelsi véleménysulykolás a mi sorainkban is felülírta a józan eszet, a tiszta beszédet, a dolgok és ügyek meggondolását. Százéves „kisebbségünk” egyre zsugorodik, időnként krokodilkönnyeket hullatunk miatta – másokra mutogatva közben –, csak épp a magunk felelős részét nem tesszük hozzá azok igyekezetéhez, akik még tesznek, tennének a politikai porondon is a megszűnésünk ellen. Ha így folytatjuk, gyermekeink agymosott unokái már őszintén fogják azt hinni, hogy mi is a migránshullámmal érkeztünk szülőföldünkre…

Ha hátranézek, mögöttem üres a földi sor, nem áll ott az utódom, előre ment, ahogy elődeim is, akik megtanították nekem a hitet, hazát – a magasban (!), mert idelenn egy elfuserált térképrajzoló társaság formálisan elvette tőlünk annak a lehetőségét is, hogy házunk-hazánk egy lehessen –, nemzetemet, a hűséget. Azt, hogy nincs érdek, amiért ezeket el lehetne cserélni. De az angyal mögöttem, ha kétség gyötörne, előttem jár időnként… Ember vagyok, bűnös és gyarló, nem jobb senki másnál, csak olyan útravalót kaptam az evilági bolyongáshoz, hogy belül rendben vagyok. Amikor választani kell, azt nézem, egy porszemnyit talán hozzátehetek a megmaradásunkhoz; nem gyűlölök, nem utálkozom, nem irígykedek, a célt nézem, s abban bízom, hogy a hozzá vezető úton az égiek majd erőt adnak a megválasztottaknak. És legközelebb nekünk, a lehetséges választóiknak is, hogy legyen még magyar politika a Felvidéken a centenáriumunk évében is.

 

1 HOZZÁSZÓLÁS
Haják Szabó Mária 2019. szeptember 15., vasárnap

Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom.

Pomichal Krisztián 2019. szeptember 15., vasárnap

Eutanázia, ha akarod, ha nem!

Felmentett a bíróság egy holland orvost, aki páciense kérése ellenére is végrehajtotta az eutanáziát.

Molnár Judit 2019. szeptember 14., szombat

Közös szándék külön utakon

Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki magyar politikai színtéren.

Száraz Dénes 2019. szeptember 14., szombat

Hazámat egy sálért?

Elmaradt a győzelem, akkor legalább a sálat! Hazámat egy sálért! Nem volt bölcs dolog, sőt ultrabunkóság!

Kövesdi Károly 2019. szeptember 13., péntek

A píszí rémuralma

Akinek van gyermeke, unokája, annak van mit féltenie.

Fibi Sándor 2019. szeptember 11., szerda

A szlovák nyelv tanítása szakmai és nem politikai kérdés

A pedagógusnak a legfontosabb kérdésre, a HOGYAN-ra saját magának kell keresnie a választ. 

Rajkovics Péter 2019. szeptember 10., kedd

Amiért nekünk jobban fáj...

Egy nappal a csata után.

Száraz Dénes 2019. szeptember 09., hétfő

Divat lett a temetőfutás

Gyakorló futóként egykoron nekem is volt egy olyan titkos vágyálmam, hogy jó volna a temető környékén futni, esetleg versenyt a sírásókkal és főleg az idővel!

Hajtman Gábor 2019. szeptember 07., szombat

A siker kulcsa a kezünkben van

A szlovákiai magyar politikát most nagyon nehéz átlátni. Különböző érdekképviseletek, mozgalmak, platformok vannak alakulóban, így nem csoda a magyar választó értetlensége a kialakult helyzetben. 

Vélemény
Haják Szabó Mária: Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom.

Pomichal Krisztián: Eutanázia, ha akarod, ha nem!

Felmentett a bíróság egy holland orvost, aki páciense kérése ellenére is végrehajtotta az eutanáziát.

Molnár Judit: Közös szándék külön utakon

Nem jól állunk! Az idő rövidsége miatt még a valósnál is kaotikusabbnak tűnik a helyzet a felvidéki ...