N. Gyurkovits Róza

2019. május 29., 15:39

Politikai macskajaj – „etnikai alapon”

Ki-ki a saját szájíze szerint magyarázza, ami történt. A tisztes vereséget, a bukást, a fiaskót… Olyan ez, mintha önmagunkra, közösségünk egészére nem is kéne rátekinteni. Mintha mi, gyalogmagyarok, párton és pártokon kívüliek semmilyen felelősséggel nem tartoznánk önmagunkért.

Mindig „a mások” tehetnek minden rosszról, ami velünk történik.

Mert ne kerteljünk: az, hogy kimaradt a képviselőnk az Európai Parlamentből, rossz. A magunk sorsa, a távlataink szempontjából elsősorban. Sokadszor mondunk csődöt olyan helyzetben, amikor nem kizárólag saját kőfalainkon belüli önmagunkért kellene cselekednünk, hanem nemzetrészünkért, az utánunk jövő nemzedékekért. Hogy legyenek, ők is lehessenek, megmaradhassanak, s ne kelljen ezért elköltözniük délebbre.

Nem a sokféle pártba szerveződött nemzettársaink – és az általuk állított jelöltek – mondtak csődöt, hanem a közösségünk, mely megint alulmúlta önmagát. A választási részvételi adatok jól mutatják, kiveszőben, pusztulófélben van a túlélési ösztönünk is. Mintha – harminc évvel a nagy bukás után – feltámadt volna bennünk a szocialista embertípus, mely arra van berendezkedve, hogy majd a párt megoldja, elrendezi helyettünk. Azok is így gondolják, akik huszon-harmincon évesek, s nem tapasztalták meg, milyen az, ha „fentről” utasítanak, hogy miről mit gondolj, mettől meddig álmodj és tervezz, s az isteni ajándék szabad akaratunkat és fantáziánkat próbálták meg gúzsba kötni. Csak most nem „szocialista” epiteton ornans-szal árulják, hanem progresszívnak, haladónak, polkorrektnek nevezik, s a proletár internacionalizmus helyett a globalista kozmopolitizmus telepszik rá megfelelési kényszerben működő agyainkra. Szabadok lehetnének huszon-harmincon évesek, lehetnénk mindannyian, de ez nagy felelősség. Tudatosság is. Annak tudatosítása, hogy számunkra, kisebbségi helyzetbe szorult őshonos nemzetrészek számára komoly tétje volt ennek a választásnak, hiszen tavaly az Unió szintjén sikerrel járt az a petíció, ami a mi sajátos, fennmaradásunkhoz szükséges alapjogaink általános érvényűvé tételéről szóltak. A döntést az őshonos nemzetrészek és kisebbségi nemzetek/nemzetiségek kartájáról a most felálló új Európai Parlament fogja tető alá hozni, és bár a kezdeményezés szlovákiai sikerét jelentő aláírásmennyiséget még összehoztuk, május 25-én nem voltunk képesek legalább annyian elmenni szavazni is a folytatásért (!), ahányan tavaly még a nevünket adtuk hozzá. Ha mégis lesz döntés, az rólunk, nélkülünk születik meg. A mi sajátos tapasztalataink és érdekeink-értékeink hiányozni fognak belőle, ahogyan az Európai Unió új arculatáért és értékrendjéért folyó küzdelemből is.
Félvirtuális, túlpolitizált és reklámőrületben tobzódó, sekélyes bulvár világunkban az önpusztító marakodás és goebbelsi véleménysulykolás a mi sorainkban is felülírta a józan eszet, a tiszta beszédet, a dolgok és ügyek meggondolását. Százéves „kisebbségünk” egyre zsugorodik, időnként krokodilkönnyeket hullatunk miatta – másokra mutogatva közben –, csak épp a magunk felelős részét nem tesszük hozzá azok igyekezetéhez, akik még tesznek, tennének a politikai porondon is a megszűnésünk ellen. Ha így folytatjuk, gyermekeink agymosott unokái már őszintén fogják azt hinni, hogy mi is a migránshullámmal érkeztünk szülőföldünkre…

Ha hátranézek, mögöttem üres a földi sor, nem áll ott az utódom, előre ment, ahogy elődeim is, akik megtanították nekem a hitet, hazát – a magasban (!), mert idelenn egy elfuserált térképrajzoló társaság formálisan elvette tőlünk annak a lehetőségét is, hogy házunk-hazánk egy lehessen –, nemzetemet, a hűséget. Azt, hogy nincs érdek, amiért ezeket el lehetne cserélni. De az angyal mögöttem, ha kétség gyötörne, előttem jár időnként… Ember vagyok, bűnös és gyarló, nem jobb senki másnál, csak olyan útravalót kaptam az evilági bolyongáshoz, hogy belül rendben vagyok. Amikor választani kell, azt nézem, egy porszemnyit talán hozzátehetek a megmaradásunkhoz; nem gyűlölök, nem utálkozom, nem irígykedek, a célt nézem, s abban bízom, hogy a hozzá vezető úton az égiek majd erőt adnak a megválasztottaknak. És legközelebb nekünk, a lehetséges választóiknak is, hogy legyen még magyar politika a Felvidéken a centenáriumunk évében is.

 

1 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. június 25., kedd

Mindnyájan elvált szülők gyerekei vagyunk

Már az ülésrendbe is belekötött!

Kövesdi Károly 2019. június 25., kedd

Négy-öt magyar szertehajol

Ez a nyár a felvidéki politikában nem az uborkaszezonról fog szólni. Földrengés és árvíz után nem a pihenés, a gondtalan nyaralás ideje jön, hanem a kármentésé és a romeltakarításé.

Száraz Dénes 2019. június 24., hétfő

Tökéletes agymosás!

 A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és a „történelmi traumák életben tartása” rontja a jószomszédi kapcsolatokat.

Pomichal Krisztián 2019. június 22., szombat

Ki irán(y)ít a Hormuzi-szorosban?

A kérdés tehát adja magát: Ha nem Irán, akkor ki robbanthatott a Hormuzi-szorosban?

Száraz Dénes 2019. június 22., szombat

Gyurcsányék újra bizonyítottak

Közel kerültek ahhoz, hogy gyűlölt személyekké váljanak az elszakított nemzetrészek magyarságának szemében.

Száraz Dénes 2019. június 20., csütörtök

Államfőből kormányfőig: mennyire göröngyös az út?

Mi, magyarok Kiskával úgy jártunk, mint a hülye gyerek a savanyú szőlővel.

Agárdy Gábor 2019. június 17., hétfő

Eső után köpönyeg

Az EP-választások után dühös lettem az MKP-nak hiányzó 0,04% voks miatt, a Most-Hídnak a 2,6% körüli eredménye sem boldogított...vesztettünk.

Dunajszky Éva 2019. június 17., hétfő

Bugár kínos trükkjei

Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál mondani, csak hát az elnökséged nem hagyta, ne haragudj, de nevetséges. Kínosan nevetséges.

Somogyi Szilárd 2019. június 16., vasárnap

Hogyan feleljünk meg a szlovákoknak

Amikor kultúrpolitika táplája a megfelelési kényszert.

HIRDETÉS
Vélemény
Kövesdi Károly: Négy-öt magyar szertehajol

Ez a nyár a felvidéki politikában nem az uborkaszezonról fog szólni. Földrengés és árvíz ...

Száraz Dénes: Tökéletes agymosás!

 A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és ...

Pomichal Krisztián: Ki irán(y)ít a Hormuzi-szorosban?

A kérdés tehát adja magát: Ha nem Irán, akkor ki robbanthatott a Hormuzi-szorosban?