Politikai és népszokások Szlovákiában húsvétkor
Itt a kormány, hol a kormány? – A piacokon, vásárokon űzött „itt a piros, hol a piros tojás” szerencsejáték mintájára terjedt el Szlovákiában. A néphagyomány szerint a kormánytagok egy időre elbujdosnak, a nép örül, nem is keresi őket, de ők ennek ellenére váratlanul mégis felbukkannak, visszatérnek. Minden kamuban lemondott és visszatérő miniszter kap egy (záp)tojást. A miniszterelnök kettőt.
Parasztvakítás – Ez egy olyan mindenkit becsapós helycserés kormányjáték, amelyben a játékosok bábuknak nézik a választókat.
Lényege, el kell hitetni, hogy a cserével minden megváltozik, jóra fordul, miközben minden marad a régiben. Maga a szó, parasztvakítás bizonyos politikai, vagy gazdasági fordulatok plasztikus, megtévesztő elnevezése.
Nagyhéti nagy átverés – a parasztvakításhoz hasonló kormánykoalíciós játék lényege, hogy mást kell mondani, mint amit gondolok, aztán azt kell cselekedni, amit gondoltam, és nem azt, amit mondtam. Ebből pedig ki kell találni, hogy valójában ki vagyok! Gerinces vagy gerinctelen?
Tojásgurítás – A húsvétot a böjt befejeztével és a szép idő beköszöntével a vidámság is jellemzi. Járvány idején visszafogottabb formában. Ez egy szabadtéri játék.
A kiválasztottak egy magaslatról gurítanak le alamizsna-tojásokat, amelyekből a lent összegyűltek igyekeznek minél többet összeszedni. Fent és lent is hirdetnek győzteseket.
Fent az az ügyeskedő gurító a nyertes, aki a legtöbb tojást tudja épségben legurítani, beígérni, lent pedig a legtöbb tojást összegyűjtő. Jutalomként egymást öntözhetik meg a játék végén.
Vicces tojásösszeütés – Ezt főleg a koalícióban összejött politikusok játszák a locsolkodás során összegyűjtött tojászsákmánnyal. Két egymással hosszabb ideje szemben álló, amúgy összeférhetetlen játékos a kézebe markolt tojással igyekszik eltörni a másik tojását. Tökönrúgás nem engedélyezett, bármi más viszont igen.
Ennek a játéknak a durvább változata a záptojás-összeütés, enyhébb változata pedig a kakukktojás-keresés.
Komátaküldés vagy más néven komálás – Ha valakit komálok, azt jelenti, hogy kedvelem. Egyfajta lelki, ideológiai rokonságra is utalhat. A szlovák kormánykoalíción belül nem túl gyakori játék a komálás. Az Ipoly mentén a leányok azoknak a legényeknek adtak tojást, akik farsangkor táncba vitték őket. A legényeknek pedig hűséget kell fogadniuk.
Szlovákiában ez nem minden szinten működik. Kormányszinten se.
Oltásváró – Össznépi játék, amelyet megelőzött a regisztrációkereső! Ez valami olyasmi volt, mint a gyerekeknek a tojáskereső, csak kicsit komolyabb.
A regisztrálásra vágyók és várók játszhatták hónapokig, amíg nem változott meg a rendszer a jelenlegi várótermesre.
Ezt követően már Szputnyik-váró is van felnőtteknek.
Húsvéti korbácsolás – Az ellenzéki legények elsősorban húsvéthétfőn, de máskor is lehet, korbáccsal csapkodják a kormánypártiakat, miközben ezt mondogatják:
Erre jön az ellentmondást nem tűrő válasz a túlsó oldalról: „Maradok, mert aranytojást akarok!”
Végül a húsvéti locsolkodás – elsősorban a kormányoldalon elterjedt szokás az országban, ami egy legendára vezethető vissza. Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni a Jézus sírját őrző katonák. Vízzel öntötték le őket.
Ennek durvább játékváltozata a tömeget érintő locsolkodás, más szóval a tüntetők vízágyúzása, miközben a rendőrök a következő versikét mondogatják:
Parlament előtt jártam, nagy tömeget láttam, nem akart oszolni, szabad-e locsolni? De nem várják meg a választ…
