Politikai érettség a Smerben és a felvidéki magyar politikában
Milyen jó lenne, ha a felvidéki magyarok száma megközelítené a Smer választóinak számát! 2916-ban a parlamenti választásokon majdnem 740 ezren álltak egy Irányba, és szavaztak a Smerre, amíg egy évvel később, 2017-ben a Statisztikai Hivatal szerint a magyarok részaránya Szlovákiában a népesség 8,4 százalékára csökkent, 456 ezer főre.
Miközben a hivatal adatai szerint ugyanabban az időben nőtt a szlovák, a roma, a cseh, a sziléz, a morva, a német, az ukrán és lengyel nemzetiségűek száma az országban, a magyaroké viszont csökkent. Pedig nem is olyan régen, 1991-ben még 567 296-an vallották magukat magyarnak (Szlovákia lakosságának 10,7%-a). Így aztán a felvidéki magyarok száma egyre messzebbre kerül a Smer választóinak számától, és nagyon úgy tűnik, hogy csak abban az esetben közelítené meg, ha a legerősebb kormánypárt látványosan elbukna.
Erre viszont kicsi az esély. A Smer szavazótáborának viszonylagos stabilitása annak is köszönhető, hogy vezetői sokkal taktikusabbak és bölcsebbek, mint a felvidéki magyarságé voltak annak idején. Nem a párt szakadását választják akkor, amikor valami gond van a házon belül, amikor úgy tűnik, hogy nem fér el két dudás egy csárdában, hanem megegyezésre és kompromisszumokra törekednek.
2018 viszonylag válságos év volt a legerősebb kormánypárt számára. A kormány és a Smer bukását Fico miniszterelnöki lemondása mentette meg. Bevállalta annak ellenére, hogy sejthette, Pellegriniben erős riválisára talál. Úgy tűnik, azóta már nem is az egykori kormányfő a párt legerősebb embere, hanem sokkal inkább Pellegrini, a jelenlegi miniszterelnök, és hamarosan a párt élén is személycserére kerülhet sor. Ez mentheti meg a Smert a következő parlamenti választásokon.
Fico tehát sokkal okosabb reálpolitikus, mint amilyen Bugár Béla volt 2007-ben. Félreáll, nem pöröl, visszavonul, civil szakmát választ magának, elmegy esetleg alkotmánybírónak. Nem alakít önző módon, dacból magának egy másik pártot, hogy első ember maradhasson továbbra is, hanem visszavonulót fúj a Smer megmentése érdekében. Pedig ő sokkal inkább megengedhetne magának egy új pártot, mert még mindig közel 30 százaléknyi szavazón lehetne osztozkodnia Pellegrinivel.
Bugár 2009-ben a Most-Híd megalakításával politikai szerencsejátékosként 10 százaléknyi magyarság jövőjét tette kockára, így vált belőle a felvidéki magyarság „nagy kalandora”. Azóta pedig már több mint két százalékos a számbeli csökkenésünk. Ez lett a megosztó politikájának következménye. Ficohoz képest ő nem volt hajlandó elviselni a háttérbe szorulást, pedig ő is mehetett volna bárhova, lehetett volna belőle akárki – forgószélszerűen változó köpönyege alapján még Akárki Akakijevics is! Alkotmánybíró persze, nem.
Most már nem elégszik meg a felvidéki magyar trónnal se, arcátlanul államfői tisztségre aspirál, nem törődve azzal, hogy a megosztással mennyi kárt okozott nemzetrészünknek. A hiányzó magyarokat szlovákokkal igyekszik pótolni a különböző választásokon, számára teljesen mindegy, kik és miért szavaznak rá, csak legyenek elegen.
És a maradék koncon tovább gyülekeznek a felvidéki magyar politika hiénái. A belső politikai csatározásaink során többször is megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Már a többség is jól látja, hogy nincs is szükség feltűnő kisebbségellenes politikára, zsebben tarthatják nyugodtan a magyar kártyát. Mi pedig szép lassan, de biztosan felszámoljuk magunkat Bugár Béla irányítása alatt…
