Plusz 15 százalék
Európa irigyelni fogja Szlovákiát. Legalábbis ebben reménykedik a kormány, miután olyan döntést hozott, hogy a lakosság számára a villany árát jövőre nem emeli, és a gáz és a távhő ára is csak 15 százalékkal nő.
Ezzel pedig 3000 eurós támogatást nyújt minden családnak. Nem csekket kapunk, hanem a költségek átvállalását. A dolog szépséghibája, hogy ehhez még jóvá kell hagyni a jövő évi költségvetést.
Erről pedig, ha minden igaz, a jövő pénteken várható szavazás a szlovák parlamentben. Kétesélyes a dolog.
Nem tudom miért, de valahogy nem tudok őszintén örülni a bejelentésnek. Arcomon kissé erőltetett mosoly futott át tegnap, mikor kollégám dolgozott ezzel az anyaggal. Mi lesz ennek az ára? Meddig tartható ez a nagyvonalúság? Honnan lesz erre anyagi fedezet? Hol lóg ki a lóláb? Mert nehéz elhinni, hogy ilyen olcsón megúsznánk.
Tévedés ne essék, jó hír, hogy a lakosság nagy része, a legszegényebben élők a kormány nagyvonalúságának köszönhetően vélhetően jövőre se fagy meg, és nem kell gyertyafény mellett töltenie az estéket. Tisztában vagyok azzal is, hogy sokak számára a 15 százalékkal magasabb gázszámla is okozhat álmatlan éjszakákat. Egy nagyobb családi ház kifűtésénél ez az összeg havi több tíz eurót is jelenthet.
A szakemberek most leginkább azon törik a fejüket, hogy mivel fűtünk majd a 2023/2024-es téli időszakban és a további években. Mivel és mennyiért? Mert naivitás lenne azt hinni, hogy ezek a lenyomott árak sokáig tarthatók, miközben a világpiacon napról napra változnak az energiaárak…
A takarékosság továbbra is elengedhetetlen. Tartalékolni kell, spájzolni – energiából is. Ma reggel már azt olvasom, hogy veszélybe kerülhet az intézmények, iskolák, hivatalok fűtése.
A távoktatás réme ismét fenyeget, de tarthatunk attól is, hogy a kultúrházak, a múzeumok, a könyvtárak, a színházak bezárják kapujukat. Van, ahol már most is megkérik a tisztelt vendéget, hogy kabátban üljön be a nézőtérre! A jegyet váltó ember pedig dohoghat, hogy ezt kapja a pénzéért… És akkor még a nagy energiafaló gyárakról, vállalatokról nem is ejtettünk szót. Ezek külön kategóriát alkotnak.
Ha egy picit az orrunknál tovább is látunk, észrevehetjük, hogy januártól itt akár egycsapásra is sok minden megváltozhat. Az energia gúzsba köti mindennapi életünket. Nélküle gyakorlatilag lehetetlen a létezés.
Most elhúztak előttünk egy mézesmadzagot, az az illúziónk támadhat, hogy mégiscsak jó ez a kormány, gondoskodik rólunk, de nem árt a józan ítélőképesség.
Ne ringassuk hiú ábrándokba magunkat, akkor kevésbé fog fájni a koppanás. Mert ennek az egész energiamizériának valamikor – előbb vagy utóbb – mindannyian borsosan megfizetjük az árát.
