Platformok nélkül nem lett volna Szövetség, de lesz-e a platformokkal egységes politizálás a Szövetségben?
A kisebbségi sorban sínylődő felvidéki magyar választópolgár politikai érzékenysége, látásmódja kifinomultabb a többségnél. Hosszú ideig büntette bizalomvesztéssel, választási kedvtelenséggel, sőt szlovák pártra való szavazással is a magyarság politikai széthúzását, megalkuvását és erőtlenségét.
Jelen pillanatban is árgus szemekkel figyeli a történéseket, elsősorban azt kémleli, miként alakul a Szövetség politikai jövőképe. A múlttal ugyanis már nem igazán érdemes foglalkozni. Esetleg csak olyan szinten, hogy soha vissza ne térjen sem személyi, sem elvi (vegyesség) értelemben.
Elsősorban az érdekelheti most a felvidéki magyar választókat, mennyire törékeny vagy szilárd az egység,
milyen lesz a párt arculata és programja, mennyire és hogyan tud reagálni naprakészen a politikai történésekre, illetve mikor folytatódik végre alsóbb szinteken is - alapszervezeti, járási és kerületi vonatkozásban- az egységesülés.
Mindenki számára világos, hogy a platformok kialakítása az egyesülés egyik komoly feltétele volt. Aki ez ellen volt, arra könnyen rásütötték a Szövetség-ellenesség bélyegét. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyesülő kongresszuson elfogadott alapszabályzat túl nagy teret és önállóságot biztosít ezeknek a párton belüli képződményeknek. Vagy jobban mondva nem ad elegendő teret és hatalmat a Szövetség legfelsőbb szervei számára a platformok kordában tartására. Sokak számára úgy tűnik, hogy a pártfúzió a megmaradás érdekében történt (elsősorban a Híd esetében), a platformokba mentették át az elődpártok az egykori politikájukat, és tovább folytatódik a rivalizálásuk immár platformszinten. Ennek pont fordítva kellene történnie:
a Szövetségnek kellene befolyást gyakorolnia a platformokra az egységes politizálást illetően.
Akkor elkerülhető lett volna, hogy a Híd-csoport szerencsétlenül kifogásolja a Szövetség elnökének részvételét a Fidesz kongresszusán, vagy nem jelölte volna Jakabot visszatérő rossz szellemként a Szövetség Országos Tanácsába. Végül is nem az a legnagyobb baj, hogy vannak különböző nézetek egy párton belül, ideológiai különbségek is előfordulhatnak különösen akkor, ha a pártot három elődpártból gyúrták össze, hanem az, hogy ezeket egyeztetés nélkül, meggondolatlanul és következmény nélkül belekiabálhatják a nagyvilágba.
A felvidéki magyarság köröm alatti tüskéjének (a Hídról jelentette ki ezt 2018-ban Orbán Viktor) jogában áll persze neheztelni a kijelentés miatt a Fideszre, de nincs joga megkérdőjelezni a Szövetség magyarországi stratégiai partnerségét, amivel tisztában is volt az egyesüléskor.
A Felvidék és a Szövetség számára megmaradásunk szempontjából a vegyes látásmódnál sokkal többet jelent egy egységes nemzetben gondolkodó magyar kormány.
Nélküle szárnyaszegetté és támogatások nékülivé válna a felvidéki magyarság. Vele vagyunk és leszünk erősek a szlovákok szemében is!
A platformok létjogosultsága tehát erősen megkérdőjelezhető az egységes politizálás szemszögéből, de nem valószínű, hogy a nehezen összetákolt egység szétesésének veszélye nélkül napokon belül meg is szüntethetők. Talán az lehetne addig a megoldás, hogy az országos tanács által elfogadandó működési szabályzat rendelje a Szövetség országos szervei alá erőteljesebben a platformokat, illetve szabályozza szigorúbban a működésüket.
Nem platformokban, hanem Szövetségben kell addig is gondolkodni, jelentette ki a közelmúltban Forró Krisztián!
Természetesen ehhez az is kell, hogy kialakuljon a Szövetség teljes struktúrája, a működési szabályzat elfogadását követően létrejöjjenek az alapszervezetek, illetve a járási és kerületi szervezetek is.
Mert amíg helyettük ezeken a szinteken csak a platformok mozgolódnak, nem beszélhetünk teljes egységesülésről. E tekintetben pedig nagyon sürget az idő, hiszen ebben az évben helyhatósági és megyei választások is lesznek egy időben!
Az emberek hajlamosak a párt belügyének tekinteni a platformok működését, az OT összetételét, a pártstruktúra kialakítását.
Oldják meg a belső gondokat maguk! Sokkal jobban foglalkoztatják őket azok a mindennapi kérdések, amelyek hátráltatják vagy segítik a boldogulásukat.
Ezekre az utóbbi időben igyekszik a Szövetség megfelelő válaszokkal reagálni, viszont parlamenten kívüli pártként csak javasolhat megoldásokat, valamint tiltakozhat a kormány tervezett lépesei ellen, mint például a Bírósági Térkép harmadik változata, vagy a kórházleépítések ellen.
A párt programjának kialakítása hosszútávú folyamat és feladat, de már most látható egy-két olyan prioritás, amelyeket okvetlen tartalmaznia kell,
és amelyeket elő lehet készíteni: ilyen például a családtámogatás (követendő a magyarországi példa), a kis-és középvállalkozások, a mezőgazdaság támogatása, elképzelések a magyarok által lakott területek gazdasági egyenrangúságára vonatkozóan és az elhanyagolt infrastruktúra fellendítésére ugyanúgy.
