2019. október 3., 12:07

Összefogás az összefogásért

A hűvös technokrata megközelítésnek is vannak előnyei és igazságai. Gyerekeink és unokáink nemzedékére illik úgy néznünk nekünk, öregeknek, ahogyan ők néznek a világra, a mi világunkra és ránk.

összefogunk
Fotó: Archívum

A rendszerváltást követő generáció neveltetésének, szocializációjának középpontjában már az én, az individuum áll, s legfőbb értéke a karrier és az egyéni érvényesülés. Ehhez azonban el kell takarítani az útból az előttük járó nemzedékeket.

Legkevésbé burkolt formájában ezt a szemléletet most a mi kis magyar politikai porondunkon látjuk.

Aki egy évvel vagy két nappal korábban lépett a küzdőtérre, az most takarodjon, mert öreg, unalmas, az adóinkon élősködik, ezt mondják.

Az egykori rendszerváltók, akik között szép számmal akadtak húsz-huszonévesek is, ha még mindig aktív politikusok, Szlovákiában felcímkézett politikai dinoszauruszok, akiknek már régen el kellett volna tűnniük a közéletből. Hogy helyet adjanak a fiataloknak. A „dinoszauruszok” közt van 63, 61, 52, 43 éves is, ahogy a feltörekvő fiatalok csapatában is számos 40-50-es éveiben járó személy van. Bagoly mondja verébnek?

És ha már öregek. Silvio Berlusconi 83 évesen még aktív politikus, 65-71 éves korában Olaszország sikeres miniszterelnöke volt, Joe Biden 76 évesen arra készül, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen, vagy az oligarcha Soros György, aki 89 évesen világot meghatározó politikai személyiség, globális tevékenységével országok életét alakítja ma is. Rájuk nem mondják, hogy dinoszauruszok, hogy tűnjenek el a balfenéken; persze: ők mind gazdag, nagyon gazdag emberek. A vállalkozói szférából, jó anyagi háttérrel tornázták fel magukat fokozatosan a nagypolitika legfelsőbb polcaira. Igazi oligarchaként. Akkor, amikor már „megcsinálták magukat”. 

Valamikor ők is álltak a szamárlétra alján, de felkapaszkodtak, előre jutottak, hogy hogyan, most ne firtassuk, biztosan megfizették az árát a karrierüknek.

Az eredeti tőkefelhalmozás egyéni ideje mindig tele van morális csapdákkal, aljasságokkal, „Gorillákkal”, a nagy nyugati politikai klánok története is számtalan szálon gabalyodik össze a maffiákéval: működő minta nálunk is a Nyugat. Csak mi szocializmusban szocializálódtunk, amikor azt verték belénk, hogy mindenki egyenlő, nincsenek gazdagok és szegények, csak a szemünk csal, ha mégis mást látunk magunk körül, s a rendszerváltás után nem – vagy csak kevesen – tudtuk megkülönböztetni, ki vállal politikusi pályát eredeti tőkefelhalmozás céljából és ki szép eszméktől hajtva, mert tényleg ellenzéke volt korábban a rezsimnek.

Az utóbbiakat sajnos gyorsan kivetette magából az épülő-alakuló új világ, mert tájainkon a 40 éves hiátus miatt mindent csúcssebességen kellett átváltoztatni; szépen-lassan, észrevétlenül meggazdagodni sem lehetett.

Tisztességesen sem. Harminc év után sincs a kelet-közép-európai országokban köztiszteletnek örvendő gazdag ember. Akinek sok pénze van, az gyanús, bűnöző, OLIGARCHA, nem a szó valódi értelmében, mert a szó maga is jelentésváltozáson ment át és gyalázkodó szitokká változott. Mint az ÖREG.

Erre azonban nem épülhet fel magyar közösségi egység és – akárhogy becézzék is – átütő erejű a politikai mozgalom, azaz párt sem.

Ahogy múlik az idő, egyre erősebb bennem a meggyőződés, nem gondolták végig alaposan a létrehozói, hogy kikkel, mit és mivégre akarnak megteremteni az összefogásukkal. S legfőképp: kinek?

Tárgyalnak, közben a pártpolitikai szakterületekre toboroznak embereket.

Akad köztük a Deloittból, aki bevallottan országos egészségügyi programot akar írni, olyan is, akiről azon túl, hogy civil aktivista vagy manager, mást nem tudni.

De van más is. Ahogy az egyik FB-partnerük meg is jegyzi: „Ezidáig csak informálódtam. Próbáltam elhinni, hogy ez egy jó dolog. És igen is kell egyfajta összefogás. Na de ilyen formában?! El nem hiszem, hogy az ,,átpártolt” emberkéket nem önös érdek vezeti! Elveszett nálam a bizalom.”

Az erre közzétett megnyugtató válasz sok mindent tisztáz: „Az Összefogás azt jelenti, hogy a két szekértáborból érkező emberekkel is összefogunk, betemetjük az árkokat és a közös cél érdekében megyünk előre. Nem átpártolásról van szó, hanem arról, hogy vannak, akik látták, a saját oldalukon nem tudják elérni az összefogást. A Hídban is nagyon sokan vannak, voltak, akik megegyezést akartak, csak félre lettek állítva. Mi senkit sem akarunk kiközösíteni csak azért, mert innen vagy onnan jött. Azt nézzük, hogy szakemberről és hiteles személyiségről van-e szó.”

Sapienti sat, ahogy a klasszikus mondta volt.

Pedig állítólag a remény hal meg utoljára.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.