Oktatási dilemmáink: működhet-e a finn modell Szlovákiában?
A Szlovák Pedagóguskamara hétfőn ismertetett tanulmánya szerint ebben a kormányzati ciklusban sem javult érdemben a pedagógusok anyagi helyzete, hiszen a pedagógusbérek emelkedésének mértéke csak követte az országos átlagbér emelkedését.
A tanévkezdés ráirányította a figyelmet az egyre súlyosabb problémákra az oktatási ágazatban: elöregedőben van a pedagógustársadalom, egyre több a betöltetlen tanári állás.
A mélyülő krízis felveti a kérdést: hogyan tovább, milyen kitörési pontok kínálkoznak a szlovákiai közoktatás számára?
A Finnországban kialakult oktatási rendszer akár követendő példa is lehetne Szlovákia számára. A két ország közel hasonló népességű, sőt - felvidéki magyarként hozzátehetjük - a párhuzamot erősíti, hogy Finnországban is jelentős lélekszámú kisebbség él. A finnországi svédek társadalmi integrációja ráadásul példaértékű Európában. Üdvös lenne tehát, ha a szlovákiai oktatási rendszer megújításához a finn modell szolgálna mintául. A párhuzamok mellett azonban a két ország társadalma, kialakult normái és a gazdasági lehetőségei közötti különbségeket is figyelembe kell venni.
Azonnal szembetűnik, hogy a finn modell számunkra szép idea, de a megvalósítástól még nagyon messze állunk.
A szlovákiai oktatásügy hétköznapjait ismerve aligha meglepő, ha a szakmai közvélemény egy része fenntartásokkal fogadna egy ilyen változtatást. Az oktatásügyi tárcát vezető miniszterek többsége a rendszerváltoztatást követően is inkább a centralizációban hitt, holott a finn modell éppen a decentralizáción alapul. Igaz, Finnországban szinte kizárólag az állam lát el fenntartói feladatokat, de az intézmények eközben Szlovákiában ismeretlen fokú önállóságot kapnak oktatási programjuk kidolgozásához.
A finnek hosszú évtizedek türelmes, aprólékos munkájával dolgozták ki - élve a decentralizáció által biztosított lehetőségekkel - a helyi pedagógiai programokat, amelyek a világviszonylatban is kiváló finn oktatásügy egyik pillérét képezik. A szlovákiai példák mutatják, a felülről levezényelt reform éppen az időtényezőt kapcsolja ki, egyáltalán nem garantálva a minőségi előrelépést. Ráadásul
az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mondatják, hogy Szlovákiában az egymást váltó tárcavezetők a szakmaiságot sok esetben politikai szempontoknak rendelték alá, míg Finnországban a változó kormányok érintetlenül hagyták az oktatási reform alapjait.
A finn modell sikerének másik pillére a kiszámíthatóság mellett a pedagógusi hivatás kiemelkedően magas presztízse. A finn példa is azt mutatja, az anyagi és társadalmi megbecsültség nélkülözhetetlen eleme a minőségi oktatógárda pályán tartásának. A szlovákiai oktatáspolitika rendre látványos eredményeket vár a kimeneti oldalon, miközben a bemeneti oldalon a feltételeket, a versenyképes bérezést, a mai napig nem sikerült megoldani.
A minőségi közoktatás és felsőoktatás megteremtéséhez társadalmi szemléletváltásra is szükség van.
Amíg a szlovák társadalom nem jut el odáig, hogy felismerje: a nem közvetlen gazdasági hasznot termelő ágazatok – egészségügy, oktatás – a jövőbe való befektetést jelentik, érdemi előrelépésre ne is számítsunk.
A tanulság az, hogy Finnországhoz hasonlóan Szlovákiában is hosszú évek, évtizedek türelmes, aprólékos munkájára lesz szükség a minőségi oktatási rendszer megteremtéséhez.
